Hírek Vélemény-cikkeink

„Oroszország kiüti a fogát annak, aki megpróbál kiharapni belőle”

A második világháborúban aratott győzelemről való megemlékezésre létrehozott Pobeda (Győzelem) testület szervezőbizottsági ülésén. Többet nem nagyon árult el, de azt kifogásolta, hogy egyes országoknak nem tetszik, hogy Szibéria kincseit egyetlen ország birtokolja. Itt fontos megjegyzést kell tenni; Oroszország Szibéria északi határa nem a szárazfölddel ér véget! De ekkor hol?

„Mindenki belénk akar harapni valahol, vagy valamit kiharapni belőlünk. De tudniuk kell azoknak, akik erre készülnek, hogy kiütjük a fogát mindenkinek, úgy, hogy ne tudjanak harapni. Ez nyilvánvaló. És ennek záloga a fegyveres erőink fejlesztése.”

Egyértelmű üzenet; Szibéria szárazföldi határától északra senkinek semmi keresnivalója nincs az oroszok szerint. És ha mégis odatéved valaki… hát arra vannak elképzeléseink, de biztos, hogy nem fogadják tárt karokkal. Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, Oroszország azt állítja, hogy a szokásos 200 méteres mélység – amíg az adott országhoz tartozónak tekinti a nemzetközi jog a vizeket – az Északi sark felé nem alkalmazható, ugyanis a jég nyomásának hatására ezen a területen jóval mélyebben húzódik az úgynevezett kontinentális talapzat.

Ez egy tudományos vita is lehetne, de valójában sokkal inkább politikai jelentőségű kérdés. Ha ugyanis igaz, hogy itt akár 4.200 méteres mélységig is lesüllyedt a talapzat, akkor Oroszország határai akár teljesen a sarkig is felnyúlhatnak. De Putyin ezzel nem nagyon foglalkozik, ő – mint idézett kijelentése is mutatja – kész ténynek veszi, hogy a terület az övék!

Sokáig csak az oroszok foglalkoztak a térséggel, mint gazdasági szempontból kiaknázható területtel, de most – mint a Financial Times cikkében írja – a kicsinél nagyobb államok fantáziáját is megmozgatja. Példaként említik, hogy India mostanság fogadott el egy stratégiát az Északi-sarkkal kapcsolatban. Az az India, amely inkább az egyenlítőhöz van közel… Persze nem ők a nagy játékosok a terepen, itt is leginkább Kína és az Egyesült Államok veszélyezteti Oroszország pozíciót. De Kanada, az EU, Németország, Lengyelország Norvégia is rendelkezik tervekkel a „magas északkal” kapcsolatban.

Egyes szakértők szerint a térségben található gáz- és olajkészletek kitermelése ma már nem annyira érdekes, hiszen a Jamal-félszigeten már most is folyó kitermelés (ami cseppfolyósított formában kerülhet piacra) kivételével ma már nem kifizetődő a fosszilis energiahordozók kitermelés, melyektől a világ egyébként is egyre inkább igyekszik elszakadni. Ez a vélemény nem biztos, hogy azonos a miénkkel, hiszen a másik leginkább érdekelt, Kína szempontjából még igen fontos lehet hosszú éveken keresztül. Ott ugyanis már az is nagy eredmény, ha a szenes erőműveket gázra tudják átállítani. Márpedig Peking nem fog megállni, senki nem gondolja, hogy a növekedés megtorpanna nagy hirtelen!

És itt jön az a talán még fontosabb tény, hogy az északi útvonalon az áruk 10-12 nappal hamarabb leszállíthatók Kína és Európa között! Ennek pedig igen komoly jelentősége van, ugyanis a rövidebb szállítási idő nagyobb forgási sebességet jelent (azonos számú hajóval is több áru szállítható), és minél rövidebb az út, annál kevesebb költséget is jelent. Persze azzal számolni kell, hogy Oroszország nem ingyen és bérmentve fogja a jégmentes hajózási útvonalat biztosítani, de gazdasági számítások szerint még így is olcsóbb lehet, mint a Szuezi-csatornán keresztül vezető déli szállítási útvonal.

És ami még igen fontos; Abban az esetben, ha Kína az északi utat választja, nem kell többet a Dél-Kínai tengeren, és más, a hajózás szempontjából neuralgikus pontnak számító területeken áthaladnia a meglehetősen drága hajók még drágább rakományaival. Egyetlen ország biztosítja a védelmet, aki pedig érdekelt abban, hogy ezen a területen se a jég, se a kalózok, se a nemzetközi politika ne befolyásolja az áruk áramlását! Ez Kínának megfelel, de úgy tűnik, hogy sok országnak ez nem megfelelő, hiszen az Északi-sark a második világháború óta hagyományosan inkább a nemzetközi együttműködés terepe volt, egyetlen állam sem tulajdonolja, de több ország is fenntart többé-kevésbé állandó kutatóbázisokat.

De az orosz előny máris szinte behozhatatlan, és itt aztán minden stratégiai pontot Oroszország ellenőriz, arról nem is beszélve, hogy egyedül ők rendelkeznek olyan hajóparkkal, ami ezen a területen is otthonosan mozog, és képes a tengeri út biztonságát garantálni. Putyin pedig nem véletlenül említette a fegyveres erőket! Ahhoz, hogy a hegemóniát fenntartsák, bizony elrettentő katonai jelenlét szükséges. Ezt Moszkva nem is titkolja, sőt, időnként meg is mutatja ebbéli képességeit a világnak.

Talán tényleg jobb lenne, ha ezt a területet nem akarnák mások is, hiszen most nincs ott olyan ország jelen úgy igazából, amelyiknek közvetlen gazdasági érdeke sérülne. Ennél azonban van egy sokkal fontosabb téma, ami véleményünk szerint sokkal fontosabb, mint az, hogy ki és milyen jogokat gyakorol a térség felett! Ez pedig nem más, mint az, hogy az északi területek komoly szerepet játszanak a Föld éghajlatában, de rendkívül sérülékenyek, így, ha ezeken a területeken nagy mennyiségű áru halad át giga-méretű konténerszállítókkal, igencsak oda kell majd figyelni arra, hogy csak a lehető legkisebb mértékben szennyezzék a környezetet. Márpedig ezekre a hajókra igencsak megengedő környezetvédelmi szabályok vonatkoznak…

Putyin tehát kiadta az új jelszót: El a kezekkel Oroszország északi területeitől! De lesz még ennek folytatása.

Ajánlott Cikkek