Hírek Vélemény Vélemény-cikkeink

„Országaink között új együttműködési modell jött létre…”

Ezekkel a szavakkal élt Putyin a kínai elnökkel való találkozása után. Mondott még pár érdekes dolgot, de volt egy-két mondat, ami élesen rávilágít arra, hogy mi a valódi különbség Moszkva és a Nyugat világhoz való viszonyulásában. Lehet, hogy ez sokak számára nem fontos, mi mégis úgy éreztük, hogy megér pár sort ennek kifejtése.

„Országaink között új együttműködési modell jött létre, amely többek között olyan alapokon nyugszik, mint a belügyekbe történő be nem avatkozás, egymás érdekeinek tiszteletben tartása és az az elhatározás, hogy a közös határt az örök béke és a jószomszédság övezetévé alakítsuk.”

A mondat nem csak Pekingnek szól, hanem a Nyugatnak is címezte az orosz elnök, hiszen véleménye szerint a Nyugat beavatkozik más országok belügyeibe, és szerinte az ukrán határon kialakult feszült helyzetért is a Nyugat a felelős azzal, hogy Ukrajnát felfegyverzi, és minden más módon is támogatja.

Ezzel lehet vitatkozni, vagy egyetérteni vele, mi most megpróbáljuk megérteni azt, hogy miért látja így a világot Vlagyimir Putyin! Személyes története és Oroszország története az utóbbi sok-sok évben gyakorlatilag összeforrt, hiszen hol miniszterelnökként, hol elnökként, de a valódi hatalmat ő gyakorolja. Amikor átvette a hatalmat, Oroszország egy széthullott világbirodalom lerongyolódott maradványa volt, nagy adóssággal, és rettenetes gazdasággal, a hadiipar és a védelmi képességek pedig a béka segge alatt voltak.

Mára viszont újra egy olyan Oroszországot látunk, ami domináns szereplője a világpolitikának! Putyin számára ez elsődleges fontosságú, ahogy egyébként sok más orosznak is. Ez még akkor is így van, ha egyes vélemények szerint Putyin célja hajszolása mellett mintha elfeledkezett volna azokról, akik megválasztják őket, mert az átlagos életszínvonal bizony nem emelkedett, sőt, inkább romlott valamelyest…

Utánanéztünk, hogy is áll ez a dolog, és azt találtuk, hogy Oroszországban:

  • 1999-ben 13%-os szinten alakult a munkanélküliség, ma pedig 4% körül van,
  • 1999-ben az átlagbér valahol 4.000 rubel körül volt, manapság pedig 55-60.000 körül (15-szörös növekedés)
  • 1999-ben a fogyasztói árindex 70-es értéket mutatott, manapság pedig 640 körül alakul (9-szeres növekedés)

Összességében azt látjuk, hogy ugyan az infláció igen sokat elvitt a keresetekből, de a bérek még jobban nőttek, a foglalkoztatottág pedig jelentősen emelkedett. Azért választottuk az összehasonlítás alapjának az 1999-es évet, mert Jelcin váratlan lemondásával Putyin ekkor került először csúcsvezetői pozícióba. Vélhetően ő is ilyen időtávon értékel, de ha az utóbbi tíz évet nézzük, akkor azt látjuk, hogy míg a bérek 2,5-szeresükre emelkedtek, addig a fogyasztói árindex „csak” 1,8-szeresére, tehát ezen az időtávon is volt némi javulás, miközben 6,5%-ról csökkent a mai 4%-ra.

Ezzel együtt igaz lehet mégis, hogy Oroszország vezetése jóval hangsúlyosabban koncentrál arra, hogy visszaszerezze korábbi domináns pozícióját a nemzetközi politika színterén, mint amennyire az állampolgárok jólétének előmozdításán fáradozik.

Azt kell, hogy mondjuk, a Kínával történő együttműködés azért lehet tényleg gyümölcsöző mindkét ország számára, mert pragmatikus megközelítéssel élnek, így képesek kihasználni a valós gazdasági előnyöket!

Igen, ezt így látjuk, de mi van a jogsértésekkel? Azok minden bizonnyal létező dolgok a tagadás ellenére is, csakhogy ezek, illetve ezen témák belekeverése a gazdasági kapcsolatokba rontja az együttműködés gazdasági hatásfokát! Ezt pedig a Nyugat egyre kevésbé engedheti meg magának, mert bizony fogy az előnye az orosz-kínaipárossal szemben…

Ugye nem kell említeni, hogy a gáz-ár, vagy az olajár kérdésében sokkal előnyösebb helyzetet is ki tudna harcolni az Európai Unió, ha nem ragaszkodna a szankciós politikához? Nem mondjuk azt, hogy jogsértéseknek bárhol is létjogosultsága lenne, de véleményünk szerint a Nyugat egy olyan szélmalomharcot folytat, aminek eredménye végső soron az lesz, hogy a ma még meglévő előnye egyre gyorsuló ütemben fog erodálódni!

Alaposan át kellene ezt gondolni, mert az a politika, ami egyszerre az ősi mesterséget űzi, miközben szűz akar maradni, ma már nem vezet sehova!

Ajánlott Cikkek