Országok kincse 1903-ban: Hol a pénz?
Egy érdekes összehasonlításra akadtunk azokból az időkből, amikor ugyan nem volt béke a világban – mikor volt? -, de az 1871-ben végződött porosz-francia háború és az 1912-ben zaljó I. Balkán-háború között legalább Európában nem voltak fegyveres harcok. Persze ott volt a Japán és Kína között (1877-1878), az Egyesült Államok és Spanyolország között (1898), az Oroszország-Japán (1904-1905), az Olaszország-Törökország között dúló háborúk, de ezek Európa területén kívüli hadi események voltak.
Borítóképen: Pénzérmék
És persze ott voltak a búr háborúk is, de ez Európában mégis egy nyugodtabb időszak volt. A Brit birodalom még mindig a legnagyobb a világon, de kétségtelen, hogy Viktória királynő halálával (1901 január 22.-én halt meg) végleg leáldozott a viktoriánus kornak, és a birodalom nem bővült tovább. Sőt, az 1783-ra a párizsi békeszerződéssel hivatalosan is létrejött Amerikai Egyesült Államok területének elvesztése után Kínával, és általában keleten komoly veszély leselkedett hatalmának fenntartására, miközben európai vetélytársaival is harcolt…
De kétségkívül a Brit birodalom volt a legnagyobb erő a világpolitikában.
Igen ám, csakhogy az említett háborúk, a gyarmatbirodalmi függetlenségi törekvések, az európai versenytársak olyannyira meggyengítették, hogy gazdasági értelemben ekkor már közel nem volt akkora ereje, mint a politika terén.
Legalábbis erre enged következtetni az a sorrend, amelyet a világ államai között állítottak fel 1903-ban – az egyes országok aranyban és ezüstben fennálló tartalékait vizsgálva. Nézzük tehát a sorrendet, ami véleményünk szerint azért tartogat néhány igen komoly meglepetést!
Talán az is meglepő lehet, hogy az Egyesült Államok már ekkor az első ezen a listán, de az talán még érdekesebb, hogy Franciaország a második!
De ne szaladjunk ennyire előre!
A világ tartalékai – pontosabban a gazdaságban forgó – nemesfémei összességében 24 milliárd korona aranyat és 20 milliárd korona ezüstöt tettek ki.
Az eloszlás természetesen soha nem volt egyenletes, hiszen a fenti képen megjelenő adatok máris azt mutatják, hogy a világ összes aranyának valamivel több, mint 21 százalékát az Egyesült Államok birtokolta, de az ezüstből is 16 százalékot, és a két ország összesen az arany ~38 százalékát, míg az ezüst ~27 százalékát birtokolta!
És az első meglepetés itt jön… Nem a britek, de még csak nem is Németország volt a harmadik ebben az összevetésben, mert Oroszország messze nagyobb nemesfém-készlettel bírt! Pontosabban: az arany tekintetében töredék-százalékkal maradt el Franciaország mögött, azonban az ezüstöt tekintve (a világ ezüst-készletének 2,6 százalékát birtokolva) az utána következő két szereplő is megelőzte!
Igen, hiszen a következő Németország, ami csak 2 százalékponttal maradt el Oroszország mögött az aranyat tekintve (14,5 százalék), de szinte pontosan kétszer annyi ezüstöt birtokolt! ÉS csak most jönnek a britek, az ötödik helyen a maguk 10 százalékával (arany), és 3 százalékával (ezüst).
És itt megállunk egy kicsit a helyezések felsorolásában, mert az első öt összesített adatai máris igen érdekes tényeket mutat meg! Egyrészt az első öt máris a világ aranykészletének – ami forgalomban volt – a 80 (!) százalékát birtokolta, másrészt pedig az is különösen érdekes, hogy az ezüstnek mintha nem tulajdonítottak volna nagy jelentőséget, hiszen ebből a nemesfémből mindössze a világ forgalomban lévő készletéből mindössze 37 százalékot birtokoltak. Ennek persze jó oka volt; a fizetőeszközök javarészt az aranyra épültek, hiszen az aranystandard rendszerhez a legtöbb ország az 1870-es években csatlakozott. Márpedig ez az időszak 1903 körül a klasszikus aranystandard ideje volt!
De menjünk tovább, mert újabb érdekességek következnek! Igen, a britek után közvetlenül a Monarchia jött ebben a rangsorban!
Ha már az aranystandardnál tartottunk. A Monarchia úgy volt hatodik az összevetésben, hogy az aranyalapú rendszert csak 1892-ben vették át (a koronaértéket az 1892. évi XVII. tc. állapította meg), de a mögöttes fedezet csak 40 százalékban volt nemesfémekkel és értékálló devizákkal fedezve, a pénzcsere pedig csak 1910-re zajlott le, de az ezüst egyforintos egészen 1927-ig, a hiperinfláció okán bevezetett újabb fizetőeszközzel, a pengővel került kivezetésre!
Ezzel együtt a Monarchia a világ aranyának több, mint 5 százalékával, az ezüstnek pedig 2,5 százalékával rendelkezett!
Számunkra az is különösen érdekes, hogy a sorban a következő a korábbi nagy gyarmatbirodalom, Spanyolország, ami annak ellenére is igen rettenetes mennyiségű aranyat hozott Európába, hogy erről nincsenek pontos adatok, arról viszont igen, hogy az arany értéke a spanyol hódításokkal igencsak csökkent Európában…
Úgy tűnik, hogy a Spanyolok az aranyat nem tekintették tartalékolásra alkalmas eszköznek, vagy egyszerűen csak a „könnyen jött, könnyen ment” elv szerint jártak el, de talán nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk leginkább Franciaországba kerülhetett leginkább. És igen, a spanyoloknak akkor, amikor rengeteg arany áramlott az országba, az volt a problémája, hogy az anélkül távozott az országból (értsd: eladták, pénzzé tették), hogy termelést generált volna az országban.
Az mindenesetre minimum elgondolkodtató, hogy a Monarchia több, mint háromszor annyi arannyal rendelkezett, mint Spanyolország!
A következő ország is meglepetés talán. Sziám (ma Thaiföldként ismerjük, de 1939 Sziám volt a hivatalos neve) megelőzte Olaszországot, és Ausztráliát is, de jellemző, hogy náluk igen erős volt az ezüst dominanciája, míg az arany sokkal kisebb szerepet kapott. És itt következik Olaszország, amely ugyan a kilencedik a sorban, de azt azért meg kell jegyezni, hogy az aranyat tekintve az előtte lévő Sziámot és Spanyolországot is messze megelőzte, ellenben náluk meg éppen az ezüstnek nem volt komoly jelentősége.
Ezzel együtt Olaszország kevesebb, mint a fele arannyal bírt, mint a Monarchia!
A tizedik Ausztrália bizony még inkább szélsőséges példa az arany túlsúlyára, ugyanis a tejles aranykészlet majd’ 3 százalékának birtoklása mellett ezüstből mindössze 0,15 százalékot birtokolt! És itt megint érdemes megállni!
Az első tíz ország ugyanis a teljes aranykészlet több, mint 91 százalékát birtokolta, de ezüstből ez az arány éppen nem érte el az 52 százalékot!
És akkor jöjjön az utolsó öt ország, akik már voltaképpen nem is igazán számítottak – legalábbis az aranyat tekintve biztosan nem! Dél-Amerika egyben került kimutatásra, és az adatok azt mutatják, hogy bizony a konkvisztádorok, és követőik alapos munkát végezhettek… Az igaz ugyan, hogy aztán a területen később komoly kitermelőhelyek nyíltak, de az ott kitermelt nemesfémek sem feltétlenül az itt elhelyezkedő országokat gazdagították.
Mexikó 12. helye azért érdekes, mert ismét egy olyan ország, amely esetében az ezüst „mindent vitt”, olyannyira, hogy az összesítésben harmadik Oroszországnál is nagyobb részesedést hasított ki magának a világ ezüst-készletéből! Nem meglepő, hogy Törökország, „Európa beteg embere” csak a tizenharmadik ezen a listán, de az már azért mégis érdekes, hogy a részesedést tekintve, csak egy igen minimális eltérés adódik, mindkét nemesfém esetében 1 százalék körüli értékkel.
A tizennegyedik Japán több arannyal, de ettől nagyobb mértékben elmaradó ezüsttel rendelkezett, így nem meglepő a helyezése, de az már annál inkább, hogy egy ilyen tartalékkal a háta mögött ebben az időszakban Kínával – ami sem került erre a listára, de emberi erőforrást tekintve már akkor is igen jelentős volt! – és Oroszországgal – ami pedig előkelő helyen foglalt helyet ezen a listán! – is összeakasztotta bajszát – váltakozó sikerrel…
Hollandia tizenötödik helye meglepő lehet, de azt tudni kell, hogy nem volt nagy ország akkor sem, ellenben nemesfém-készlete igazodott Sziám készleteinek összetételéhez, náluk is sokkal jelentősebb volt az ezüst aránya!
És mit mutat meg az egyes nemesfémek összesítése? Nos, azt, hogy az arany bőven fontosabb volt, és éppen ezért az arany esetében látható, hogy a tíz első a globális készlet 92,3 százalékával rendelkezett, az első tizenöt pedig a 95,8 százalékával, míg ugyanez ezüst esetén 54,7 százalék és 58,2 százalék.
Mit mutat meg ez? Nos, azt, hogy aki az aranyra tett, az „fogadott” jól, aki pedig nem, az hosszabb távon lemaradt – legalábbis az aranyalapú pénzügyi rendszerben mindenképpen.
De van itt még valami:
Feltűnő, hogy a Monarchia bizony igen erős gazdasági szereplője volt a nemzetközi gazdaságnak, de mára – ha Magyarország és Ausztria adatait összeadnánk – bőven ennek alatta marad a teljesítmény, illetve a tartalékok és más pénzügyi gazdasági mutatók tekintetében az 1903-as adattól.
Ennek pedig történelmi okai vannak, amelyekről tanulunk az iskolában is. Hol ezt, hol meg azt…
