Magyarság Nagyjaink Történelem

Ősbemutató Bánk Bán – 1833 Február 15. Kassa

1814-ben Döbrentei Gábor ösztönzésére hazafias gondolkodású erdélyi főurak ezer forintot adtak össze egy szomorújátékra, ugyanis egy eredeti magyar színdarabbal szerették volna megnyitni az akkor éppen épülőfélben lévő kolozsvári állandó színházat. E pályázatot az Erdélyi Múzeum nevű folyóirat közölte, mely szerint az a pályamű, mely majd az első díjat kapja, hétszáz forint, az a munka pedig, mely a második díjra érdemes lesz, háromszáz forint jutalomban részesül. A határidőt 1817-ig hosszabbították meg – olvasható a Magyarságkutató Intézet honlapján.

borítókép : Katona József https://commons.wikimedia.org

A pályázatra tíz szomorújáték érkezett be, melyek között Katona József, egy már fiatalon is tekintélyes jogtudós Bánk bán című műve is ott volt. Mivel éveken át semmit nem tudott meg arról, mi lett pályaművének sorsa, 1820-ban végleg megunta a várakozást, s kinyomatta kéziratát. Igaz, ennek is volt némi előzménye, hiszen felbuzdulva Kisfaludy Károly sikerein, Katona a székesfehérvári színtársulatnak még kéziratban elküldte drámáját, de a mű színrehozásához a budai cenzúra nem járult hozzá, viszont magát a kinyomatást engedélyezte a cenzor.

Az engedély megszerzéséhez nagy valószínűséggel a fiatalon elhunyt Trattner János Tamás könyvkiadó is hozzájárulhatott, hiszen a Bánk bán első kiadása az ő költségén jelenhetett meg. 1830. április 16-án Katona József, Kecskemét város köztiszteletben álló főügyésze egy, a városban lezajlott hosszú tárgyalás után kiment a teremből egy kis friss levegőt szívni, mikor a szívéhez kapott és holtan esett össze.

A magyar irodalom arcképcsarnokának Katona Józsefről és munkásságáról szóló fejezetében az olvasható, hogy amikor Katonát a város nagy részvéte mellett temették, alig jutott bárkinek is eszébe, hogy ez a főügyész, aki a helybéli takácsmester fiaként a magas közhivatali rangig kitartó szorgalmával verekedte fel magát, ifjúkorában verseket és drámákat is írt, az pedig egyáltalán nem jutott eszébe senkinek, hogy „az oly korán elhalálozott jogtudós a magyar irodalom legnagyobb tragédiaköltője volt, akinek főművéhez hasonlatos nemzeti tragédiát a következő emberöltőkben sem fognak írni”.

De ugyanitt találjuk Katona József életéről és főművéről a szintén utólag beigazolódott másik igazságot: „Jó példázat Katona élete és munkássága arra, hogy aki megelőzi korát, arra kora nem visszhangzik, bárki is légyen ő maga. Katona főműve ugyanis a realizmusba forduló érett romantika remekműve, de abban az időben keletkezett, amikor a romantika még éppen tapogatózni kezd. Társadalomkritikája pedig olyan, amilyet csak a reformkor egészének tanulságai alapján lehetett átélni, de egy évtizeddel a reformkor indulása előtt mondották ki. Ezért volt tragikus Katona József rövid élete.”

S valóban, a szerző életében a Bánk bán hiába jelent meg könyv alakban, azt kezdetben nem nagy példányszámban vásárolták. A mű színpadra kerülését Katona József meg sem élhette, hiszen azt csak három évvel szerzőjének halála után, 1833. február 15-én, Kassán mutatták be először, de a művet még ezt követően is sokáig csak egyes színészek fedezték fel önmaguk számára, jó szereplehetőségként.

Igen valószínű, hogy Melinda szerepét a Déryné Széppataki Rózába szerelmes Katona eleve a színésznőre írta, aki a darab kassai ősbemutatóján értelemszerűen Bánk feleségét alakította. Érdekesség, hogy Déryné akkor már 40. életévében járt, így a darabban szereplő Melinda életkorához képest kicsit idősebbnek számított, viszont egy kortárs, Karacs Teréz visszaemlékezése szerint ennek ellenére is tökéletesen ráillett ez a szerep: „…gyönyörű szemei mindig üdeséget kölcsönöztek arcának, s könnyed tagmozdulatai még később is ifjúnak tüntették fel.” Az első Bánk bán Bartha János volt, Getrudist a korabeli vándorszínészet híres tragikája, Kántorné Engelhardt Anna alakította.

forrás: teljes cikk magyarnemzet.hu

Ajánlott Cikkek