Ősbulldog – a MÁVAG B5
Ma már talán senki nem emlékszik a MÁVAG teherautóira, pedig a háború után még gyártott a vállalat teherautókat – ahogy buszokat is. Ez nem tartott azonban sokáig, ugyanis a MÁVAG-nak más szerepet szántak, így más irányt vett története.
Borítóképen: MÁVAG B5
„Diadalmasan befejezett Hároméves Tervünk a fejlődő magyar tehergépkocsi-iparnak is jelentős sikert hozott: a Terv utolsó esztendejében elindultak az országutakon az új magyar 5 tonnás teherautók!” – jelentette az örömhírt az Autó-Motor 1950 március 15.-i száma. Ez volt a nyomtatásban talán elsőként megjelenő beszámoló a MÁVAG B5 új teherautóról.
Tudni kell, hogy a Gedeon József tervei alapján készült modell (a tervezőhöz köthető még az 5T, a Tr5, és M5 típusok is, továbbá a T20/25 típusú MÁVAG traktor) gyártásában az Ikarus – ahogy már a háború előtt is! – részt vett, ugyanis ők gyártották a karosszériát. A motort pedig a Láng Gépgyár készítette, ami feltehetően azonos a MÁVAG A19 busznál is alkalmazottal is.
Az akkor bemutatott teherautó nem volt szokványos kivitelű (talán speciális feladatokra is gondoltak már akkor, vagy éppen katonai megrendelésekben bíztak a gyárban, nem tudjuk), ugyanis 7 férőhelyes vezetőfülkét alakítottak ki. Külön kiemelték, hogy a kocsikísérő számára külön védett férőhelyet biztosítottak – jelentsen ez bármit is… -, és…
Gondoltak az éjszakába nyúló fuvarokra, amikor a vezetőülés mögötti bőrpamlagon a háttámla felemelésével két személy részére kényelmes fekvőhelyet biztosítottak.
AMÁVAG B5 ezzel a kialakítással alkalmas volt váltott vezetéssel üzemelni. Akkoriban talán nem volt sofőrhiány, ellenben teherautókból nem volt elég, így éjjel-nappal üzemeltetni kellett azt, ami volt.
A takarók a pamlag alatt lévő és elzárható helyen tarthatók a tágas fülke, az oldalablakokon kívül, a tetőn elhelyezett, 600 X 600 mm nagyságú kinyitható ablakon is szellőzhető volt. A vezető és a kísérő, valamint a rakodómunkások kényelmét szolgáló tágas vezetőfülke ellenére a MÁVAG B 5-ös hasznos rakodótere nem lett rövidebb, mert…
A vezetőülés, úgyszintén egy további ülőhely, a kormánnyal együtt — hasonlóan a trambuszhoz — előbbre került.
Ebből kiderül, hogy a teherautó a MÁVAG-féle Tr5, vagy az A19 technikaialapjait használhatta, ezt a felépítést pedig ma talán bulldogfülkéskialakításnak mondanánk.
Minden bizonnyal innen ered az elnevezése is, a típusjel „B”-je tehát a bulldog kifejezést takarja. A hajtásról a Lángnál gyártott hathengeres, 7.273 cm³-es, ONL674-es gyári kódú motor volt, ami 105 lóerő leadására volt képes – csakúgy, mint a Tr5-ös busz esetében.
Milyen pályát futott be a B5? Erről sokat nem tudunk, de az biztos, hogy ezek után gyorsan jöttek a Csepelek – a bemutató idején már alighanem tárgyaltak a Steyr-rel alicensz megvásárlásáról, vagy már nyélbe is ütötték azüzletet -, így a MÁVAG B5-nek csak epizódszerepet szántak.
Külön érdekesség, hogy a B5 készült a Tr5 orrkialakításával is, az pedig tényleg igazán komoly különlegesség, hogy a öt darab MÁVAG B5 alvázra épített, lényegében a MÁVAG Tr 5-ös autóbusz rövidített karosszériájával ellátott „vágánygépkocsit” gyártottak Mátyásföldön a Magyar Honvédség részére.
Ne feledjük, a Csepel termelése még nem futott fel!
