Pannónia születik
Elkészületek a „… az RM Motorkerékpárgyár kísérleti üzemében most elkészült két új 250-es Csepel modellt” – adta közre a sajtó 1954. februárjában. Igen, mindjárt két modellt mutattak be ekkor, az ’54-es motoros évad előtt. Azalapok hasonlók – vagy ugyanazok -, de először jelenik meg egy név, ami később legendává érik…
Borítóképen: Pannónia kísérleti példány – az első nyilvánosan bemutatott darab
Az egyik ilyen motor volt a Sirály, ami ekkor kimondottan kísérleti modellnek számított, ahogy a másik modell is, ami a Pannónia nevet kapta. Két karakter azonos műszaki alapokon, melyek közül az utóbbi lett a befutó, azaz ezt a motort – helyesebben ezen a kísérleti modellből kiindulva – gyártották a később igen komoly pályát leírt Pannóniát!
Érdekes módon – számunkra legalábbis – a Sirály tűnik kissé nehézkesebbnek, de az is lehet, hogy csak a retinánkba égett klasszikus tank miatt tűnik sokkal szebbnek légiesebbnek a Pannónia.
„A hátsó lengőkar lökéscsillapítóval kombinált teleszkóprúgóra támaszkodik, és a lágy rugózáskényelmes és fáradságmentes utazást biztosít. A nyeregrúgó nélküli hosszú duplaülés a süllyesztett sármentőben nyugszik. A vezetésbiztonságának fokozását emeli a benzintartály oldalának kimélyítése, amely jól idomul a vezető térdéhez.
Egyszerűség jellemzi ezt a lengőkaros megoldást. A lánc egyenletes feszítését, valamint a kerék helyesnyomba állását a tengely végein lévő, egyszerűen kezelhető körhagyó tárcsák biztosítják. A léket 4 mm-es bowdenhuzal működteti.”
A további leírásból kiderül, hogy a teleszkóp 140 milliméteres úton mozgott, ami a vélemény szerint a legrosszabb utak egyenetlenségeit is kiegyenlíti. Érdekes tulajdonság, ugyanakkor olcsóbbá teszi a gyártást, és a későbbi kész motort, valamint annak fenntartását, hogy a dobfékes első- és hátsókerekek csereszabatosak voltak!
A háromkerekű Csepel, amit elkaszáltak…
A hódmezővásárhelyi motorszerelő, Bánfi János 1954-ben – a szállítás gépesítése jegyében – átalakított egy 125-ös Csepel-motort, hogy munkahelyén az árukat, gépalkatréneket, a dolgozók ebédjét könnyen és gyorsan tudják majd szállítani.
A Bánfi János által készített háromkerekű Csepel
A Közlekedésügyi Minisztériumtól kért engedélyt arra, hogy a háromkerekűvé változott Csepeliél részt vehessenek a forgalomban. Benyújtott újítását átadták a Motorkerékpárgyárnak.
A gyár — úgy látszik — nem nagyon örült annak, hogy egyik típusának újszerű felhasználásán gondolkodott valaki. Az elutasító vélemény leszögezte, hogy a motor gyenge a kitűzött célra, sok a fogyasztása, továbbá „ilyent” már gyártanak Csehszlovákiában.
Ezek után nem érkezett több hír erről a tricikliről…
Miben különbözött az akkor még – mint motorkerékpár – semmit nem mondó Pannónia kísérleti motorkerékpár a Sirálytól? Nos, ami a megjelenést illeti, a tank alakja az, ami azonnal feltűnik, de a vázszerkezet sem volt teljesen azonos, legalábbis a hátsó traktus biztosan különbözött.
De nem csak ebben volt különbség, hanem abban is, hogy lengőkaros első villát alkalmaztak (Earls rendszerű lengővilla), amelynek első példányai világbajnoki versenyek motorkerékpárjain tűntek fel és beváltak.
Természetesen aztán a Pannónia nem pontosan így nézett ki, nem pontosan ez volt a műszaki tartalom, de az biztos, hogy a történet valamikor itt kezdődött el – legalábbis a „nagyérdemű” számára, hiszen ekkor értesült az új névről, a Pannóniáról!
Aztán persze a gyár – na meg nem csak a gyár…. – folyamatosan reszelgette a motorokat, mífgnem aztán a KGST bugyraiban el nem süllyesztették a hazai motorgyártót.
