Épített örökség Magyarság Tájak/korok Történelem

Pécs évszázadai térképeken

„A városkép kialakulása, annak minden változása így emberi alkotómunka következménye, amely persze mindenkor az állandó és változó, természeti, azaz az emberen kívül álló adottságokhoz idomul. A kialakulás, illetve a változások mindenkori helyzetének” – írja az Építészet – A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet negyedévi szemléje 1941 január 1.-i száma.

Borítóképen: Pécs belvárosa madártávlatból

Pécs története messze korokba vész, hiszen az itt talált leletek azt bizonyítják, hogy kelták, rómaiak és illírek is laktak a környéken, a magyarság pedig immár bőven több, mint ezer éve itt él. Mi most a belváros fejlődédét választottuk, hiszen a 17. századtól rendelkezésre álló térképek már azokat a jellegzetességeket mutatják, amelyeket ma is láthatunk, ha Pécsre érkezünk – természetesen lentről. Mi most felülről mutatjuk a fejlődést:

1. rajz. Pécs úthálózata és beépítési sűrűsége a XVII. század végén Haüy várostérképe alapján (1. telektömb. 1. 2. rajz, 2. telektömb 1. 3. rajz), b) a XVIII. században az 1723. évi telekkönyv és 1777. évi várostérkép szerint, c) a XIX. században az 1865. évi várostérkép alapján, d) az 1913. évi felmérések és várostérkép szerint. A pontozott területek az egyház birtoktesteit jelzik, a fehér területek állami és városi közintézmények, társadalmi testületek telkeit 1941 – Az Építészet, 1941

Az egyházmegye története:

Az Első Katonai felmérés (1782–1785) térképe visszaigazolja a fenti rajzok hitelességét:

Ami különösen fontos, az, hogy az első képen az 1941-es rajzhoz képest is volt változás – szerencsére úgy, hogy alapvetően nem változott sem a térképi megjelenés, sem a városrész jellege!

És Pécs földközelből:

Ajánlott Cikkek