Pécs: Székesegyház-történet

A Szent Péter és Szent Pál Székesegyház különleges épület. Amikor a templomot 1891-ben az ország püspökei és I. Ferenc József apostoli király jelenlétében, fényes ünnepség keretében fölszentelték, a budapesti újságok azt írták: „Aki mennyországot akar látni, az jöjjön Pécsre!”.*

Borítóképen: A székesegyház 1763-ban

Nem, a székesegyház története korántsem ekkor indult… Pontosabban a templom története, hiszen a Basilica minor rangot 1991-ben, II. János Pál pápa magyarországi látogatása előtt kapta meg a templom. Ettől függetlenül már korábban is kijárt a székesegyház megnevezés, hiszen már a Pécsi egyházmegye 1009-es megalapításakor is ez volt az egyházmegye főtemploma.

De nézzük, mit tudunk a korai időkről! Azt tudjuk, hogy már az egyházmegye megalapítása idején állt itt egy székesegyház. Erről sokat sajnos nem tudunk, de Kézai Simon krónikájában Péter királynak tulajdonítja annak a székesegyháznak az alapítását, ami részben a mai épület alapjait adja.

1882. júl. 4-én a főapszis északi részén nagyszabású román ablak tűnt elő, melynek bélletén kilenc medaillonkép volt látható. E falfestmények keletkezését a XII. század közepére, legföljebb annak végére tették, de voltak vélemények, miszerint jóval korábbra datálták az építést, mert az akkoriban csak a már meglévő kisebb ablakok helyett vágtak nagyobb ablaknyílásokat, hogy több fényt engedjenek be. Eddig a korábbi feltételezések.

A krónikák szerint a második székesegyházat Orseolo Péter (úr.: 1038-1041) magyar király idejében építették a mai Dóm tér északnyugati részén. Salamon királyt Szent Mór itt koronázta királlyá. 1064. április 11-én, háborúskodásuk befejezéseként Géza és Salamon együtt ülték meg a városban a húsvéti ünnepeket és kibékülésüket. Aznap éjjel tűzvész pusztította el a templomot és a palotát.

A harmadik székesegyház építése a 11. század végén kezdődött Szent Mór püspöksége idején, és 1140-1180 körül fejeződtek be.

A tatárjárás idején a várfal nélküli városban fekvő dómot felgyújtották, majd 1299-ben a muszlim Mizse nádor dúlta föl Pécset, a dóm tetőzete ill. mennyezete megsemmisült. Végül a 14. század első harmadában beboltozták a mellékhajókat és két új kápolna is épült. Az egyik az északnyugati toronyhoz kapcsolt Fájdalmas Szűz kápolnája, a másik a délnyugati toronyhoz kapcsolódó Corpus Christi kápolna.

Az épület hosszanti falán eredetileg nem voltak meg a később hozzáépített kápolnák, de idővel ezek is megépültek. Ezek ugyan talán indokolatlanul kiszélesítették az épületet, ugyanakkor a tornyokat sokkal inkább a székesegyhát szerves részévé tették.

Az újabb építkezések a 15. század második felében zajlottak, és az apszis ablaka fölé festett dátum szerint 1505-ben fejezték be. A vezető mester Demetrius volt. Ekkor vette fel a székesegyház gótika jegyeit, mint a nagy, mérműves ablakok, vagy a korra jellemző boltozatok.

Humanista püspökök, a 15. század végén Janus Pannonius és Hampó Zsigmond, majd a 16. század elején Szatmári György, Bakócz Tamás bizalmasa, a reneszánsz kultúra fellegvárává formálták Pécset, ennek nyomai megfigyelhetők a püspöki templomon.

1543-ban a támadó török sereg könnyedén elfoglalta a várost. A közel másfélszázados török uralom alatt több dzsámi épült. A törökök a székesegyház nyugati részét, a Corpus Christi-kápolnát is dzsáminak használták, többi részében élelmiszert, hadianyagot raktároztak. 1631-ben egy villámcsapás miatt megsérült a délnyugati torony. Ahmed belgrádi aga felújítása után arab betűs török feliratokat helyeztek el rajta, ami a mai napig látható.

1664-ben Zrínyi Miklós Mecsekre telepített ágyúi komoly károkat okozott a székesegyház tetőzetében.

A török nem tűrte meg az emberábrázolást, ezért megcsonkította az Árpád-kori domborműveket, lemeszelte a freskókat és megrongálta a Szatmáry pasztofóriumot. 1868-ban a felszabadító katonák kifosztották a székesegyházat, parancsnokuk Gabriele Vecchi a toronyból az órákat és az épület ólomlemezekkel fedett tetőzetét ellopta.

Újabb belső háborúk után a templom rossz állapota miatt Radanay Mátyás pécsi püspök a Mindenszentek templomát tette meg püspöki székesegyháznak.

Nesselrode püspök idején, 1712-1732 között javították ki a háborúk okozta sérüléseket. Ekkor lényeges átalakításokat is végeztek, például a déli homlokzat tengelyében díszes oromfalú, új bejáratot nyitottak. Hiába építettek melléjük támasztékul kápolnákat, hiába próbálkoztak a 18. század folyamán többször teherhárító ívekkel, 1805-ben oly súlyossá vált a helyzet, hogy újabb megerősítést kellett végezni. Az 1831-ig tartó helyreállítás során a homlokzatok elé egységes, klasszicista és romantikus elemekből álló kulisszafalakat emeltek Pollack Mihály tervei alapján.

1877-ben Dulánszky Nándor püspök megbízta Friedrich von Schmidt osztrák építész-restaurátort a székesegyház stílszerű megújításával.

1882. június 9-én kezdték szétszedni és kiárusítani a barokk oltárokat, padokat és székeket. Olyan értékek pusztultak el, amelyek nem csupán a dóm története szempontjából voltak jelentősek, hanem a magyar művészet fejlődésének pótolhatatlan láncszemeit alkották. Az építkezés közben lebontották a középkori várfalakat, így alakult ki a Dóm tér.[5] A dóm fölszentelése 1891. június 22-én Ferenc József magyar király látogatásakor történt meg.

1962-63 folyamán tatarozták az épületet, a déli homlokzaton elhelyezték Antal Károly modern megfogalmazású apostolszobrait.

2009 januárjában egy 1886-ban elhelyezett időkapszulát találtak a pécsi székesegyház egyik tornyának kereszt alatti gömbjében. Az üveghenger érméket és egy kézzel írott pergament tartalmazott. Minden darab kifogástalan állapotban került elő. A latinul írott pergamen részletesen lejegyzi a székesegyház 1882-ben kezdődött felújítását.

2016-ban először formáztak lámpákkal adventi koszorút a székesegyházból. 2018-ban ismét fölújítják a belsejét: megújul a világítás és a hangosítás, a padok, és a városi távfűtőrendszerre kötik a dómot.

Nos, úgy tűnik, hogy a székesegyházat mindenki, aki arra járt kirabolta, rombolta, de ma mégis csodálatos élmény meglátogatni.

*: forrás: pecsiegyhazmegye.hu