„Pest szépítése”, avagy tervek és építés a kiegyezés után
„Senki sincs, nemcsak magában a fővárosban, nincs az egész országban, akit azon nagyszerű tervezések ne érdekelnének, melyek Pest szépségének, nagyságának, világvárosi jellemének egészen új látköröket nyitnak meg s melyeknek részben legalább és fokonkénti valósulását talán már a legközelebbi jövőben várhatjuk.”
Borítóképen: A királyi Tárkert és a budai Dunapart: a Közmunkatanács által elfogadott tervrajz után jára, rajz: Haske – 1874 (forrás: Vasárnapi Ujság, 1874)
Azt nem tudjuk, hogy a ma már klasszikusnak számító főváros-vidék ellentét akkoriban mennyire volt jelen a közgondolkodásban, így elfogadjuk az állítást, miszerint az országban mindenkit érdekeltek a pesti tervek és építések – Budapest majd csak három évvel az idézett cikk után, 1873-ban jött létre.
Tehát 1870-ben vagyunk, amikor Buda és Pest teljes lakossága 300.000 fő volt. Ez rettenetesen kevésnek tűnik a mai adatokhoz mérten, de! Pozsony, Szeged, Debrecen akkoriban 50.000 körüli lakosnak adott otthont. Persze még így sem volt annyira fejnehéz az ország, mint 1920 után, de erről a legkevésbé a városok tehetnek…
Előbb nézzük tehát azt az épületet, amihez fogható akkoriban még nem épült Magyarországon! Mi lehet az, ami addig nem volt? Nos, bármi meglepő, de ez egy sportcsarnokról van szó!
A Nemzeti Torna Egylet (NTE) (1863-tól Pesti Torna Egylet, 1867-től Nemzeti Torna- és Tűzoltóegylet) volt a neve, annak az 1873-ban megalakult és alapszabályát elsőként magyar nyelven megfogalmazó sportegyesületnek, amelynek létrejöttét Bakody Tivadar orvos, a pesti szabadkőműves Szent István Páholy szertartásmestere, majd főmestere kezdeményezte a magyar testnevelés fejlesztése céljából.
A 19. század elejének jellegzetesen új polgári testgyakorlati ága volt a torna, amely az 1820-as években hazánkba is eljutott. A torna alapja német területen született meg a 18. század második felében. 1793-ban Johann Christoph Friedrich GutsMuths megjelentette Gymnastic für die Jugend (Gimnasztika az ifjúság számára) című művét, az első olyan tornászkönyvet, amelyben a testgyakorlatok „testen végzett munkává” váltak.
Az NTE volt az első egylet, és egyben úttörő is, hiszen nemzeti mozgalomról volt szó, a császári hivatalok többször elutasították a kérést, így csak 1865 végén sikerült és először a Pesti Torna Egylet nevet vette fel. Mennyire volt fontos szerepe a hazai sportélet elindításában ennek az egyletnek? Nos, 1866-ban megalakult a Kanizsai Torna Egylet és a Soproni Torna Egylet, 1867-ben a Debreceni Torna Egylet, 1868-ban a Szombathelyi Torna Egylet, a Nyitra Torna Egylet, a Kassai Torna Egylet és a Sátoraljai Torna Egylet, 1869-ben Budapesti Budai Torna Egylet, 1870-ben a Pécsi Torna Egylet.
Igen, az NTE kitaposta az utat mások számára is!
Az egyletet Matolay Elek, Varga László, Dedinszky Kálmán, Kiss Ferenc és Guttmann Károly alapította. Az alapítók jelentős hozzájárulásával 1870-re épült fel a Pesti Tornacsarnok a Budapest VIII. kerületében fekvő Szentkirályi utca 26. szám alatti telken. Az eredeti kialakítást képen mutatjuk be, de érdemes idézni egy korabeli leírást is:
„Az épület egy emeletes, de a középen két emeletnyi magasságra emelkedik ki. Az egész igen ízletes, olasz renaissance-stylben van építve.
A középen levő bejárás az előcsarnokba vezet, mely felülről van világítva. Ez a tágas előcsarnok képezi a középpontot, honnan egy oldalról a vívóterembe, más oldalról a könyvtárba és az emeletre (tanácsterem és lakások) juthatni; ha pedig egyenesen áthaladtunk rajta, a nagy tornaterembe lépünk.
Ez a terem 16 öl hosszú, 9 öl széles, s így alapja 144 négyszögölnyi nagyságú. Ily téren 150—200 tornász gyakorolhatja magát egyszerre, különösen miután a tornaszerek úgy vannak készítve, hogy bármely pillanatban el lehessen azokat helyekből vinni.
A terem mindkét oldalán 9 nagy ablak, hátulsó részén pedig 3 nagy kapu, s ezek felett ismét 3 félköralaku ablak van, minélfogva frisséggel s világossággal bőven el van látva, s igy teljesen megfelel egy tornacsarnok főkellékeinek, mert tágas, világos, és folyton elegendően szellőztethető.
A nézőkről nem feledkeztek meg, és számukra szép oszlopos karzatot emeltek, mely tulajdon képein czélján felül még a terem díszítésére is szolgál.
A nagy teremtől jobbra vannak a szokatlanul kényelmes, nagy öltöző szobák és a szerkamra.”
A terveket a később híressé váló korabeli építész, Kallina Mór készítette el, és a fenti leírásból is kitűnik, hogy ez valóban egy sportcsarnok volt – nézőtérrel!
A Nemzeti Torna Egylet a második világháború után nem sokáig működhetett, mert 1949-ben több más nagy múltú, polgári egylethez hasonlóan, egy belügyminiszteri rendelet nyomán betiltották.
Az 1950-es évektől a Budapesti Spartacus használta, amely a kisipari szövetkezeti dolgozók számára biztosította a sportolás lehetőségét. 2002-től a Józsefvárosi Torna Egylet és a szomszédos a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közösen használja. Földszintjén étterem is működik.
Ez tehát egy 1870-ben elkészült épület volt, és amihez fogható addig nem készült Magyarországon. Ez óriási eredménynek számított, de voltak sokkal nagyobb tervek is!
Erre az adott lehetőséget, hogy már Budapest főváros egyesítése előtt, Buda és Pest városrendezésére hivatott hatóság jött létre. Az 1870. évi X. törvénycikk intézkedett a Dunának a főváros melletti szabályozásáról, valamint a forgalom és közlekedés érdekében Budapesten létesítendő egyéb közmunkákról. Megengedte egy 24 milliós kölcsön felvételét, egyben elrendelte – külön hatóságként – a Fővárosi Közmunkák Tanácsának felállítását.
A tanács önmagában nem ért volna sokat, de mint látható, szépen „kistafírozták”. Az első „beruházás” – azért az idézőjel, mert ez inkább egy pénzügyi művelet volt – a Lánchíd megváltása volt. Eredetileg ugyanis a híd a Lánchíd Részvénytársaság költségén megépült hídon való átkelésért a társaság hídvámot szedett a megállapodás szerint 87 évig, azaz 1936-ig!
Akkoriban talán volt, aki azt gondolta, hogy ezzel megszűnik a hídvám, de arra csak 1918-ben került sor.
De vissza a tanácshoz! Tervet készítettek hozzávetőlegesen a mai Nagykörút nyomvonalán létesítendő hajózható csatornára, melyet azonban elvetettek. Nevéhez fűződik a dunai rakpart építése, a pesti Duna-szakasz szabályozása, az Andrássy út és a Nagykörút terve, továbbá Budapest csatornázási tervének kidolgozása.
Pontosabban: az utak esetében nem csak az említett két út kialakításának terveivel számoltak, hanem a tervek „a fővárost körülvevő, illetőleg átszelőöv-és sugárutakra” vonatkoztak.
Ha úgy tetszik, fogalmazhatunk úgy is, hogy ekkor merült fel az első gondolat a körgyűrű megépítésére is! Ez ebben a formában nem épült meg, ugyanakkor rengeteg terv megvalósult! Mindjárt ott van az Andrássy út – amit akkoriban, és megépítése után is egy ideig – egyszerűen Sugár útnak neveztek. Íme, az 1870-es terv:
És hogyan nézett volna ki a Reitter Ferenc által tervezett csatorna, melynek nyomvonala az egykori Duna ág, a Rákos-csatorna lett volna?
A csatorna a Hungária körgyűrű (ami nem kör, de a Róbert Károly körút, a Hungária körút és a Könyves Kálmán körút alkotja) mellett a Nagykörút kialakítása is a tanácshoz köthető. Az alábbi képen azt mutatjuk be, hogy korábban hol állt a Pesti indóház, és azt, hogy a körút kialakítása okán a Nyugati pályaudvar nem pontosan az indóház helyén épült, amit, ha nem bontanak le, a körút éppen keresztül ment volna rajta…
És ha már megépült a Nagykörút, nyilván adta magát, hogy Budára is átvezessék, így aztán megépítették a Margit hidat, melyet – először… – eredeti formájában 1876. április 30-án avatták fel:
És milyen lett végül az 1870-ben csak tervezett Sugár út (Andrássy út)? Nos, ezt is meg tudjuk mutatni, és azt kell mondjuk, hogy igencsak nagy a hasonlóság a tervvel, bár az utat csak az utat 1876. augusztus 20-án adták át ünnepélyes keretek között, és az út utolsó telkét csak 1885-ben építették be.
Az építkezés lassan haladt, mert az 1873-as gazdasági válság lelassította az építkezéseket, sőt 1876-ra több vállalkozó vissza is adta a Fővárosnak a telket, mert nem tudták időben teljesíteni a szerződéseket. Innen nem is olyan messze azonban volt egy olyan – szintén grandiózus! – terv, ami viszont nem valósult meg.
1938-ban Hübner Tibor és Janáky István tervei alapján épült 7, ill. 5 emeletes OTI bérház a Madách tér (Madách tér 1.) sarkán. A kivitelező Gorondy István és ifjabb Tóth Pál volt, és az épület ma is áll, de az a különlegessége, hogy a mai napig is girbe-gurba utcácska, a Madách Imre út azért kapott ilyen grandiózus kezdést a Károly körút felől, mert ide tervezték a Madách sugárutat.
Ez a terv végül füstbe ment, de maga az épület Budapest egyik legkarakteresebb lakóépülete, kétség nincs felőle.
Ez utóbbi terv is jelzi, hogy volt jó pár olyan elképzelés, ami soha nem valósult meg, de mind a megvalósult, mind a végül elmaradt beruházások alakították ki Budapest mai arculatát.
