Pillanatfelvétel a Dunai hadiflotta életéből – A „Temes” monitor vízrebocsátása
A monitort 1904. november 10-én vette át a Budapesti Tengerészeti Különítmény és még ez évben szolgálatba állították. Az első világháború legelső napján (1914. július 29.) SMS Szamos és SMS Bodrog monitorokkal együtt, egyszerre nyitott tüzet Belgrád erődítményeire a hadüzenet éjszakáján és ezzel megkezdődött a háború.
Borítóképen: SMS Temes
Még abban az évben 1914. október 23-án aknára futott. Két évvel később, 1916-ban kiemelték és Budapestre vontatták, ahol Ganz-Danubiusnál újjáépítették és 1917-ben bocsátották ismét vízre. 1918 decemberében több monitorral együtt elvitték Budapestről és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság katonái elkobozták a hajót. 1920-ban Ardeal néven Románia kapta meg. 1944-ben pedig Berdjanszk néven szovjet lobogó alá került. 1950-ben vissza adták a románoknak (!!!) a hajót és végül ők 1955-ben szétbontották.
Ez röviden a történet, de nézzük, mit írt a sajtó a vízrebocsátásról! Íme:
A dunai hadi flotilla legújabb monitorját a „Temes” a múlt napokban bocsátották vízre az újpesti Danubius hajógyárban. Maga a hajó az első monitor, amely Magyarországon készült. Szép formájával és golyót álló képességével dicsőségére szolgál a magyar iparnak.
Az 55 méter hosszú, csak nem egészen vasból és aczélból épült hajó, gerendákból összeállított alkotmányon nyugodott. Ez az alkotmány pedig lejtősen, a vízbe ereszkedő gerendákra volt állítva és karvastagságú kötelekkel megerősítve, hogy a lejtőn idő előtt meg ne indulhasson. A hajó egész teste, fedélzete és parancsnoki tornya rozsdát álló vörös színre van festve.
Végleges befestése, ágyukkal golyószóróval és egyéb szükséges dolgokkal való felszerelése már a vizen történik.
A hajó óránkint 20 kilométernyi sebességet fejt ki.
A középső részen öt méter hosszú és két méter magas emelvény van golyót álló pánczélból. A parancsnoki hidat úgy építették meg, hogy onnét a hajó egységes tüzelése elkezdhető, vagy megszüntethető legyen. Az első magyar monitor vizrebocsátása alkalmából a hajógyár ünnepi díszt öltött.
A hatalmas telepet zászlókkal és örökzöld lombfüzérekkel ékesítették fel. Tizenegy órára volt kitűzve a hajó vizrebocsátása s nemsokára a kitűzött idő után megérkezett a hajógyár kikötőjébe a külön hajó, amely a fővárosi vendégek nagy részét hozta.
A hajón érkeztek meg Görgey és Kaffka altábornagyok, Szurányi vezérőrnagy, Keresztessy tábornok-hadbíró és még számos tiszt. A bécsi hadügyminisztérium tengerészeti osztályát Schvarcz Konstantin lovag sorhajó-kapitánynyal élén több tengerész ászt képviselte.
Pontban negyed tizenkettőkor fölhangzott a munkavezetők vezényszava és megoldották a köteleket.
A következő pillanatban a faalkotmány a rajta levő hatalmas hajóval együtt megindult és méltóságos lassúsággal belecsúszott a vízbe. Az óriási nézőközönség soraiból fölhangzott az éljen és a férfiak kalapjukat, a hölgyek pedig kendőiket lobogtatták a vizen himbálódzó hajó felé. A hullám néhány percz alatt átcsapott a másik partra és valósággal megfürösztötte a víz szélén állókat.
Derültséget keltett, mikor egy fényképész közvetlen a part szélén állította fel masináját, de amint észrevette a hatalmas hullám közeledését otthagyta a felállított gépet és futásnak eredt. A hullám felfordította a gépet, amit összetörve, vizesen talált meg a parton a hullámok elpihenése után.
forrás: Az Est, 1904 április 3.
