Történelem

Pillanatfelvételek az ipari kémkedés múltjából és jelenéből – 1937.

Tudjuk, ma már ilyen nincs 😉. Ha meg mégis, akkor nem mindegy, hogy ki kémkedik, és ki után, ki és mit tud meg! És ez még akkor se mindegy, ha ma már nincs ilyen… Amikor volt, hogy volt? Erre idézünk egy cikket 1937-ből, a Pesti Naplóból, Fenyő József szerzőtől.

Borítóképen: Arkwright szövőgépe

Az ipari kémkedés a világháborút megelőző években teljesen ismeretlen fogalom volt. A titkos hírszolgálatot csupán katonai szempontok irányították s egyetlen nagyhatalom sem gondolt arra, hogy a hadiipar működési területének kikémlelése árán pontos adatokat szerezhetnek az ellenséges fél újabb hadieszközeiről s ugyanakkor megtehetik a védelmi intézkedéseket, ami háború esetén a leghatásosabb elhárító eszközök egyike lehet.

Katonai szakírók megállapítása szerint az antant-hatalmak hadvezetősége békeévekben annyira nem ismerte fel az ipari kémkedés jelentőségét, hogy a német és az osztrák-magyar hadiiparnak sikerült a 42 cm-es tarackokat és a 30,5 cm-es mozsarakat minden feltűnés nélkül előállítania.

Minthogy az erődítmények beton és vasszerkezetét sokkal kisebb ellenállásra méretezték, nem volt meglepő, ha ezek a nehéz- és nagyméretű tüzérségi lövedékek mindent elpusztítottak, amit hatókörük területén célba vettek.

A világháború alatt, amikor az antant hatalmak hadvezetősége áttörhetetlen blokádot vont a központi hatalmak köré s minden élelmiszer- és nyersanyag behozatalt megakadályozott, Svájcban tucatszámra alakultak ügynökségek pótanyagok árusítására.

Senki nem gondolt arra, hogy itt egy nagyvonalú gazdasági kémkedés történik. A központi hatalmak megbízottjai napról-napra nagyobb mennyiségben vásárolták a pótanyagokat

Amiből kitűnően lehetett következtetni az élelmiszer, gumi, fémek, benzin, vegyszerek stb. hiányára.

Ugyancsak a világháborúban történt, hogy semleges államokban kitűnő gazdasági és technikai szakemberek részvételével látszatcégek alakultak, melyek a központi hatalmak területén levő hadianyagot gyártó vállalatokkal összeköttetésbe léptek, próbamegrendeléseket eszközöltek s árajánlatot kértek olyan mintadarabokra, hogy a válaszból következtetni tudtak a gyár berendezésére és teljesítőképességére.

Az ipari kémkedést a mai válságos kor termelési rendszere idézte elő, azonban az első ipari kémkedés évszázadokkal ezelőtt történt.

Amikor Angliában a textilipar hőskorát élte, Arkwright feltalálja a szövőgépet, a szigetország ipara olyan nagy mennyiségben és feltűnően olcsón állítja elő a textilárukat, hogy a világpiacon egyetlen állam sem versenyezhetett velük!

Ekkor egy egyszerű, de tehetséges amerikai gyári munkáé, bizonyos Samuel Slater nevezetű egyén, Angliába utazott azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy a szövőgép gyártási és működési titkát megszerzi s azt hazájában saját javára kamatoztatja.

Samuel Slater a legnagyobb körültekintéssel és óvatossággal járt el a világ egyik legnagyobb ipari kémkedésének végrehajtásánál. Angliában munkába állt s az Arkwright-féle szövőgépnek működését s minden egyes alkatrészét élesen megfigyelte és amikor úgy érezte, hogy a gépet puszta emlékezőtehetségére támaszkodva is el tudja készíteni, hazafelé készült.

Minthogy ekkor Angliában olyan törvény volt érvényben, – éppen az ipari kémkedések megakadályozása érdekében – hogy a textilipari alkalmazottak hosszú ideig nem hagyhatták el az ország területét.

Slater munkahelyén sorozatos hibákat követett el, ügyetlenkedett, károkat okozott, később elmebetegnek tetette magát annyira, hogy úgy munkaadói, mint a hatóságok kiadták számára a határátlépési engedélyt. Slater Amerikába érkezve a híres Brown textilgyárnál jelentkezett s közölte, hogy százezer dollár ellenében el tudja készíteni az Arkwright-féle szövőgépet.

A Brown gyár Slater rendelkezésére bocsátotta a szükséges anyagokat, aki aránylag rövid idő alatt emlékezetére támaszkodva elkészítette és üzembe helyezte Amerikában a szövőgépet s ezzel megdöntötte Anglia világpiaci uralmát…

Az ipari kém igazán értékes munkát akkor tud végezni, ha a gyárvállalatok laboratóriumába, az üzemvezetési és kereskedelmi irodák központjába tud férkőzni. A laboratóriumban folyó kísérletek és tervek rendszerint megelőzik a gyakorlati életet. A kísérlet tárgyát képező anyagok, vagy mintadarabok a gyárvállalatok legféltettebb értékei közé tartoznak, a vállalat jövője és anyagi erejének gyarapodása szorosan összefügg egy-egy új gyártmány várható sikerével.

Ha az ipari kém a laboratóriumba tud férkőzni, alkalma nyílhat a kísérletezés alatt álló új anyagból mintadarabot lopni, esetleg egy-egy vegyészeti produktum receptjét megszerezni, a vállalat versenytársa nemcsak megelőzi a kezdeményezőt az áru forgalombahozatalánál, de ez a cselekmény a másik fél anyagi összeromlását is okozhatja.

Sajnos, ez a rendkívül súlyos cselekmény alig büntethető. Részben mert leleplezés esetén százszázalékos tárgyi bizonyítékot szerezni alig lehetséges, mert a jogállamokban alig van törvény e cselekmény büntetésére, kivéve, ha az ipari kémkedésnek katonai vonatkozása van, mert ez esetben a bűnöst közönséges kémnek minősítik s így ítélik el.

A magyar törvények is hiányosak ezen irányban. Az ipari kém cselekményei alig, vagy legalább is igen enyhén büntetik, mivel a szabadalmi törvény ide vonatkozó paragrafusai csupán annyit foglalnak magukban, hogy aki valamely szabadalom tárgyát a szabadalom tulajdonosának engedélye nélkül előállítja, forgalomba hozza, vagy tiltott módon használja fel, szabadalombitorlás kihágását követi el és 600 pengőig terjedő pénzi büntetéssel sújtható, visszaesés esetén pedig két hónapig terjedő elzárással büntethető.

Az ipari kémelhárítás legegyszerűbben úgy hajtható végre, ha az üzem munkamenetét akként szervezi meg, hogy egy árucikk gyártását egyetlen alkalmazott se tanulmányozhassa végig…

Ajánlott Cikkek