Erdély Vélemény-cikkeink

Pityóka van, cartof nincs

Adrian Oros, román mezőgazdasági miniszter kimutatásokkal támasztotta alá egy online konferencián, hogy Romániaéves szinten 64 millió eurót költ importburgonyára, pedig a szükségleteket otthon is megtermelhetnék. A fejenként éves 100 kilogrammos fogyasztásnak mindössze a 40%-át fedezi a hazai termés, ráadásul a termelés mennyisége folyamatosan csökken. Pityóka azért van!  😉

Miért írjuk ezt így? Mert úgy tűnik, hogy a székely-magyar lakta helyeken kívül mintha senki nem akarna burgonyatermesztéssel foglalkozni, a termelés döntő hányadát adó Hargita, Kovászna, Brassó, Suceava és Szeben megyékben pedig igen komoly beruházásokra lenne szükség ahhoz, hogy a megváltozott fogyasztói szokások mellett is nyereséges maradjon a termelés. Legalábbis ezt mondja Oros, de nekünk van némi kétségünk ezzel a kijelentéssel. Legalábbis azt illetően, hogy hol van a probléma valódi gyökere…

Burgonya termelő területek

„… átalakult a piac. Korábban az emberek többsége ősszel egy tételben megvásárolta a télire szükséges krumplimennyiséget, és azt ők maguk tárolták, így a gazda egyszerre és viszonylag előnyös áron tudta értékesíteni az egész termését. Az utóbbi időben egy-két, legtöbb öt kilogrammot vesznek egyszerre a vásárlók, és így a raktározás terhét a termelőre ruházzák át. A gazda ebben az esetben vagy nagyon olcsón kénytelen ősszel megszabadulni a terméstől, vagy megpróbálja tárolni, ám ha nincs klimatizált raktára, a minősége hamar romlik, a krumpli ára zuhanni kezd, és emiatt mind többen hagynak fel a burgonyatermesztéssel.”

Nos, azon kívül, hogy Erdélyben nem nagyon létezik megműveletlen terület (csak nadrágszíjparcellák vannak, melyeket tényleg nem érdemes megművelni, de ezek adás-vétele ma olyan sokba kerül, és annyira bürokratikus, hogy nincs sok esély a nagyobb birtoktestekhez történő csatolásra…), míg délen úgy kell fogni az embereket arra, hogy a rengeteg parlagon lévő területet végre műveljék már meg! Ebben a térségben pedig a megművelt területek 40-50%-a külföldi művelés alatt áll…

Maradjunk tehát Erdélyben. Nem igazán érthető, hogy miért maradtak el eddig a beruházások? Akkor elmondjuk; azért, mert a mindenkori bukaresti kormány hátrányos helyzetbe hozza a magyarok lakta régiókat- ezzel gazdasági nyomás alá helyezve őket… -, csakhogy most a fagyi visszanyal; a fogyasztói szokások ugyanis nem most változtak meg, arra 10-15 év adva volt, hogy a tárolás kérdését megoldják olyan támogatásokkal, melyeket az EU-tól lehetett volna lehívni. De fontosabb volt a déli területeken nyerészkedni… Most ennek megvan az ára, éves szinten 64 millió euró…

Ennyiből már meg lehetett volna oldani a kérdést, de most legalább felismerték a bajt! Az már egy más kérdés, hogy mit is tesznek majd, mert ahogy nem ismerik fel a probléma igazi okát (az egyenlőtlen támogatási, pályázati rendszer), addig csak tüneti kezelést tudnak alkalmazni. A probléma kezelés nem egyszerű, de pár lépésben megoldható:

  • Ki kell építeni a tárolókapacitásokat (ennek sokféle módja van, ez már tényleg mezőgazdasági és kereskedelmi szakemberek területe)
  • A lejáró, koncesszióba adott területeken végre tényleg be kell indítani a fiatal gazdáknak már régen kitalált programot,
  • El kell végre végezni a parcellásítást, földmérést,
  • Tényleg normatív alapon működő támogatási rendszert kell működtetni,
  • Sürgősen be kell indítani a mezőgazdasági oktatást (mert az ugye, mintha megszűnt volna körülbelül…).

Szóval végre neki kellene látni dolgozni, és aztán ennek gyümölcseként hagyni dolgozni azokat, akik megművelik a földet egy olyan gazdasági környezetben, ami nyereséget jelent számukra! És ezt nem csak a burgonya esetében kell megtenni, mert ott van például a teljesen elavult, és alacsony hozzáadott értékű élőállat export (mellette ezen állatokból készült, feldolgozott termékek szintén magas importja!), de a mezőgazdaság egésze, úgy ahogy van, teljesen átgondolatlan, szabályozatlan, és egyáltalán mintha senki nem gondolta volna át, hogy ennek a gazdasági ágazatnak az alágazatai bizony akkor élnek és virulnak, ha szimbiózisban léteznek, és nem csak úgy egymás mellett próbálnak életben maradni.

Ajánlott Cikkek