Portugál uralkodók magyar ősei

„A liszaboni angol követség attaséja, Scott Newton, 1842-ben egyik ottani műkereskedésben 11 nagy hártyalapot vásárolt, melyek a portugál királyi család őseit ábrázolják nemzedékrendi sorozatban. A lapokat Scott Newton 600 guineáért a British Museumnak adta el, a mely intézet 1868-ban a madridi de Hortega bárótól vásárolt ujabb 2 lappal egészitette ki e gyüjteményt” – írja a Turul, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye 1906-ban megjelent száma. A cikk további részében az írásból idézünk.

Borítóképen: Szent István, a portugál grófok atyja

A második táblán a királyi család 11 ősét látjuk a történet előtti időkből Unortól Bonfrudig, kiket a festő költői fantáziája teremtett meg. Dagera caom de Magog czímet visel e tábla, miután a Tronco de Magog felírás szerint ez ősök a Magog nemzetségéből eredtek.

Magog a biblia szerinti Noé fiának Jáfetnek leszármazottja s miután a bibliai hagyomány nem jegyezte fel a Magog ivadékait, megteremtette azokat a középkor költői fantáziája. A portugál genealógia a következőket ismeri Magog ivadékai közül: Vnor, Voor, Dama, Queled, Queve, Quear, Beler, Radar, Geohmar, Farques és Bonfrud.

E nevek történeti alapjáról beszélni teljesen felesleges; azok mindenben költői eredetűek; feltűnő azonban, hogy csodálatos módon egyeznek a magyar őshagyomány történet előtti alakjaival.

Turóczy krónikája Árpád fejedelem atyjának, Álmosnak genealógiáját a következő módon vezeti le: Noé, Khám, Khus, Nimród, Hunor, Bor, Dama, Keled, Keve, Kear, Beler, Radar, Othmar, Tarkans, Bondofard, Bukem, Chanad, Rudi, Bezter, Mike, Miske, Ompud, Kulehe, Levente, Leel, Zamur, Zambur, Bolug, Buldhu, Suithan, Berend, Khadisa, Opos, Ethei, Seemen, Turda, Bendekus, Attila, Ed, Ugek és Előd.

A két genealógia összehasonlításából kitűnik, hogy az első nyolczős nevei, Hunortól a Radarig, mindkét genealógiában azonosak. A portugál genealógia további három tagja: Gnephmar, Farques és Bonfrud, a magyar genealógiában: Othmar, Tarkans és Bondofard változatban jelennek meg.

Különösen érdekel bennünket a sorozat hetedik darabja, mely a portugál grófoknak Szent István magyar királytól való képzelt leszármazását tünteti fel.

E tábla képei feltűnően más stílusban vannak festve, mint a sorozat többi darabjai s csupán a tábla keretét diszítő jelenetek emlékeztetnek ugyanazon művészre. A többi táblák képei természetes falombok közül nőnek ki itt pedig keretbe vannak foglalva s a fatörzs annyira hozzá van idomítva a keretekhez, hogy természetes jellegét teljesen elvesztette.

A tábla alsó jobb szögletében látható kép Géza fejedelmet és feleségét Saroltát, Gyula erdélyi fejedelem leányát tünteti fel a következő czimirattal: Saraloth f(ili)a de Giula rey dos Montanheses e sey marido Zeida. Az alsó bal szögletben Vilmos velenczei herczegnek és feleségének a képe látszik, kik a leszármazási tábla összeállítója szerint Szent István király feleségének a szülei voltak. A czimirat szerint: Gilhermo duque de Veneza e sua molher Irmán de Anrique emperador. E szerint Vilmos velenczei herczegtől és Henrik császár testvérétől, Gertrudtól származott volna Gizella királyné.

Szent István király jobbján van a királynőtestvérének a képe, aki a leszármazási tábla szerint a már említett Vilmos velenczei herczeg második felesége volt (molher de Vilhelmo duque de Veneta) s tőle származott a leszármazási táblán Gizella királyné mellé helyezett Péter magyar király, aki itt «német» melléknévvel van ellátva : Pedro Aleman rey de Ungria.

Eddig az idézett cikk. Mit tehetünk mi hozzá ehhez? Úgy gondoljuk, semmit nem kell írnunk, a történet és a kép magáért beszél!