Pozsony, 1862: ahogy akkor látták
Pozsony mindig is Magyarország egyik legkiemelkedőbb városa volt, amelyet festői fekvése és gazdag történelme tett különlegessé. A Duna partján elterülő város különösen látványos volt a Kárpátok lábainál elhelyezkedő házsoraival és a környező szőlőhegyekkel, gyümölcsösökkel, amelyek harmonikusan illeszkedtek a természet zöldellő öltözetébe.
Borítóképen: Pozsony látképe, 1862 (forrás: Vasárnapi Ujság)
A Dunáról nézve Pozsony városa csodálatos látványt nyújtott: a folyó kékes-ezüstös árnyalatai szépen keretezték a várost, amelynek domborulatai és zegzugos utcái festői képként tárultak a szem elé.
A város közvetlenül a Duna bal partján feküdt, külvárosait északi és nyugati irányban a Kárpátok sziklás vonulatai övezték, míg délen a folyó lombos szigetei és a Csallóköz buja növényzetű tájai határolták. A város fölött magasodó várhegyen az egykori királyi vár romjai emelkedtek, amelyek nemcsak impozáns látképet nyújtottak, hanem a magyar történelem sorsfordító eseményeinek is emléket állítottak.
A város nevezetességei közé tartozott az Országház, amelyet 1753-ban építettek, és ahol egészen 1848-ig tartották az országgyűléseket. A Szent Márton-templom különleges jelentőséggel bírt, hiszen itt koronázták meg a magyar királyokat. A templom belső terében Donner híres szobrász alkotását, Szent Márton ércszobrát helyezték el, amely a 18. században készült, és több mint száz mázsát nyomott.
A város másik emblematikus épülete a vár volt, amelyet Mária Terézia kedvelt lakóhelyként használt, majd később katonai laktanyaként funkcionált, mígnem egy tűzeset következtében elpusztult.
Pozsony a kulturális és gazdasági élet fontos központja volt, amelyet közintézményei és oktatási intézményei is megerősítettek. Az 1469-ben alapított királyi akadémiája, amelyet később a klarissza-apácák kolostorából alakítottak át, hosszú időn át szolgálta a tudományos életet. A város pezsgő mindennapjait tovább élénkítette a Duna, amelyen keresztül a kereskedelem és a közlekedés virágzott.
Az 1802-ben épült hajóhíd a folyó jobb partján fekvő területeket kötötte össze a várossal, megkönnyítve a kapcsolattartást a környező falvakkal és vidékekkel.
A történelem során Pozsony nemcsak a magyar országgyűlések helyszíne volt, hanem pezsgő társadalmi és politikai életének is központja. Az országgyűlések idején a város vibráló légköre tükrözte a nemzeti büszkeséget és a politikai aktivitást, míg később csendesebb és visszafogottabb hangulat váltotta fel ezt az időszakot.
A város azonban megőrizte varázsát: festői kilátásai, szelíd éghajlata és gazdag történelme továbbra is vonzotta az odalátogatókat, különösen azokat, akik békés és kellemes környezetben kívántak letelepedni.
forrás: Vasárnapi Ujság, 1862, Zombory Gusztáv:
