PRO, ÁVO, ÁVH: mind egy kutya!
„Az államháztartás egyensúlyi helyetinek rendbehozása érdekében Rajk László elvtárs, belügyminiszter az államrendőrség kebelében is változásokat eszközöl, amelyet a minisztertanács is elfogadott. Ennek megfelelően a vármegyei főkapitányságok megszűnnek <…> A magyar államrendőrség budapesti főkapitánysága politikai rendészeti osztályába, amely eddigi elnevezése helyett „a magyar államrendőrség államvédelmi osztálya“ elnevezést kapja. Működése kiterjed az egész ország területére. Az államvédelmi osztály felett a szolgálat irányítását, a felügyeletet és az ellenőrzést a belügyminiszter közvetlenül gyakorolja.”
Borítóképen: A Terror Háza Múzeum
A bevezetőben idézett mondatok a Vas Népe 1946. október 8-i számában jelent meg. Ekkor – bár még nem voltak többségben – már a Baloldali Blokk (MKP – Magyar Kommunista Párt, az SZDP – Magyarországi Szociáldemokrata Párt, az NP – Nemzeti Parasztpárt és az SZT – Szakszervezeti Tanács) szabta meg az irányt.
Nagyon könnyen lehet, hogy a bevezetőben említett rendelet – ami az Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO) létrehozásáról rendelkezik, amiből később „kinőtt” az Államvédelmi Hatóság (ÁVH)! – is hozzájárult ahhoz, hogy az akkor regnáló miniszterelnököt, a kisgazda Nagy Ferencet 1947-ben – az akkor már külföldre menekült ex-miniszterelnököt – az FKgP kizárta a pártból…
Az AVO persze még nem volt egyenlő az ÁVH-val, de amikor Kádár János belügyminiszterré lett, egyik első intézkedésével – 288.009/1948. BM. sz. rendelet –1948. szeptember 10-i hatállyal létrehozta az ÁVH-t.
Ez a szervezet – azon túl, hogy még szélesebb jogköröket kapott, és közvetlenül a belügyminiszternek volt alárendelve – immár szervezetileg, és pénzügyi értelemben is függetlenné vált a rendőrségtől, helyesebben a rendőrség és mindenek felett állt!
„Éles fegyverünk: az Államvédelmi Hatóság. Ötesztendős az Államvédelmi Hatóság. Öt évvel ezelőtt ismerte meg nép és ellenség egyaránt. A dolgozók bizalma, szeretete és a kizsákmányolok gyűlölete övezi azóta is. A nép szívébe fogadta, a nép ellenségei tajtékozva fenik rá a fogukat.”
Az idézett a cikk a Szabad Nép nevű napilapban jelent meg 1950. január 20.-án. A Szabad Nép egyebek iránt a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) napilapja volt 1942 és 1956 között, és ez a lap a Népszabadság elődje.
Van annak valami „diszkrét bája”, hogy nép immár nem nemzet, szabadnak meg végképp nem mondható, és mégis a Szabad Nép nevű újságban jelenik meg egy cikk arról, hogy micsoda nagy öröm, hogy a politikai rendőrség immár öt éves!
Az „elvtársak” tudtak ám számolni, mert hiába nem volt még maga az ÁVH 2 éves sem 1950 januárjában, és pedig beleszámoljuk az ÁVO-s időket, akkor sincs meg az 5 év, de ha idevesszük a PRO nevű szervezeteket (Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztálya), akkor bizony kiderül, hogy bizony honnan eredezteti a kommunista történetírás az ÁVH-t! De mi az a PRO? Helyesebbe: mik? Ugyanis két szálon indult a történet!
Az új állambiztonsági szervezet kialakítása 1945 első napjaiban, egyszerre két vonalon kezdődött meg.
Tömpe András Erdei Ferenc belügyminiszter megbízására, Debrecenben kezdte szervezni az Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályát (PRO), csoportja január végén érkezett Budapestre. Ugyanakkor (február 2-án) az MKP Politikai Bizottságának utasítására, Péter Gábor vezetésével, a Budapesti Rendőr-főkapitányság keretén belül, mintegy 60 fővel jött létre a Politikai Rendészeti Osztály.
A rövid ideig két, párhuzamosan működő szerv között kialakult rivalizálást a kommunista vezetők átszervezésekkel próbálták oldani; az Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztálya néven működő szervezetet feloszlatták. Az egységes, központi állambiztonsági szerv végül a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályából alakult ki.
A PRO már a kormányzat Budapestre költözése előtt az Andrássy út 60. szám alatt rendezte be székhelyét, melyet korábban Szálasi Ferenc a Hűség Házának nevezett el. Nos, nem véletlenül működik itt a Terror Háza Múzeum…
És ha már a kommunista történetírás 5 évesnek titulálja az ÁVH-t, akkor nézzük meg, kik is kerültek oda! Az új rendőrség személyi állománya, amiből aztán „kinőtt” az ÁHV a már ismert úton „sajátosan” vegyes volt:
Sokan jelentkeztek bosszúvágytól fűtött egykori politikai elítéltek. Velük egyidejűleg azonban szép számmal vettek át – bűneik fölött szemet hunyva – korábbi nyilas pártszolgálatosokat, „kisnyilasokat”. Ők kínzásban, fizikai erőszakban jártasak voltak, így biztosították a pribékfeladatok elvégzéséhez szükséges nagyszámú munkaerőt.
Nos, nem árt tudni, hogy a kommunisták már ’45-től – ha nem előbb, például Moszkvában, ahol egyes vezetőket kiképeztek – a totális uralomra törekedtek, céljaik között pedig egyértelműen a politikai terror volt az egyik legfontosabb!
És még egy fontos megjegyzés a bevezetőben idézett mondatokhoz;
1946 augusztus 1.én vezették be a hiperinfláció leküzdésére a forintot. Az mindent elmond a kommunista rezsimről, hogy az államháztartás egyensúlyát, valamint forint stabilitását politikai rendőrség felállításával és terrorral látták megvalósíthatónak…
