“Puha vagy Jenő” – A klubhűség ferencvárosi ikonjára emlékezünk – Ezen a napon született Dalnoki Jenő
Dalnoki Jenő, a legendás magyar labdarúgó és edző, 1932. december 12-én született Budapest. Pályafutása során a Ferencváros ikonikus alakjává vált, ahol 1947-től 1987-ig, öt év megszakítással, összesen 45 évig szolgált. Szülei, Dalnoki Jenő, pék, és Nagy Terézia voltak. Felesége, Subecz Ilona, lánya Dalnoki Ildikó kosárlabdázó, veje Berényi János, közgazdász és sportvezető.
Dalnoki 1947-ben, mindössze 15 évesen kezdte pályafutását a Ferencvárosban, ahol három évvel később már az első csapat tagja lett. Kétszeres bajnokként és egyszeres Magyar Nemzeti Kupagyőztesként tűnt ki. 1963-ban a VVK (ma UEFA-kupa) elődöntőjében, 1965-ben pedig győztesként szerepelt. Összesen 439 mérkőzésen lépett pályára a Fradiban, ebből 283 bajnokin, 132 nemzetközin és 24 egyéb hazai díjmérkőzésen. Góljainak száma 21, amelyeket főként 11-esből szerezett, hiszen többnyire balhátvédként játszott.
Játékstílusát tekintve, Dalnoki a mai “erőfutball” egyik előfutárának tekinthető. Szorosan őrizte területét, kompromisszumok nélkül állítva meg a támadókat. Durvának tűnő játékstílusa ellenére a szurkolók szerették, és gyakran buzdították „puha vagy, Jenő” kiáltással. 1952-ben a helsinki olimpián aranyérmet nyert az Aranycsapattal, és 1960-ban a római olimpián bronzérmes lett. A magyar válogatottban 1952 és 1961 között 14 alkalommal szerepelt. 1952 őszén politikai nyomásra sem volt hajlandó nevelő klubjából átigazolni a biztos válogatottságot ígérő Honvédba. 1960-ban a római olimpián bronzérmes. A válogatottban 1952 és 1961 között összesen 14 alkalommal szerepelt, 1959-60-ban nyolcszoros olimpia válogatott.
1966-tól kezdte az edzői karrierjét a Ferencvárosnál, ahol 1970-ben már az első csapat vezetőedzőjeként tevékenykedett. 1973 és 1978 között összesen 264 mérkőzésen irányította a csapatot, számos jelentős eredményt elérve: egy bajnoki címet, három Magyar Nemzeti Kupa (MNK) győzelmet, valamint egy Kupa Győztesek Európa Kupája (KEK) második helyezést 1975-ben.
1979 és 1982 között a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) munkatársaként dolgozott, és két évig az ifjúsági válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett. Ezt követően a Tatabányának vezetőedzőként szolgált két idényen át, majd 1984-ben a Nyíregyházi VSSC csapatához csatlakozott, amely akkor a másodosztályba esett vissza.
1985-ben, mesteredzői minősítésének megszerzése után, Dalnoki visszatért az Üllői útra, a Ferencvároshoz. Bár korábbi sikereit már nem tudta megismételni, tevékenysége és hozzáállása továbbra is példaértékű volt az ifjú labdarúgók és edzők számára.
Dalnoki Jenő emlékezete a magyar labdarúgásban máig él, mint egy szenvedélyes, elkötelezett és sikeres játékos és edző, aki hosszú évtizedeken keresztül szolgálta a sportot és klubját, a Ferencvárost. Az általa elért eredmények és az általa képviselt értékek példaképül szolgálhatnak minden mai sportolónak is.
wikipedia arcanum