Püspöki menedékhely: a Sümegi vár

A Sümegi Vár az ország egyik legszebb középkori erődje. Ezt erősíti fekvése – a Balaton-felvidék nyugati részén, a környező tájegységből kiemelkedő magányos hegycsúcs tetején található – és az is, hogy ez a vár talán az egyik legjobb állapotban fennmaradt várunk (a mai országhatárokon belül…).

Borítóképen: Sümegi vár légifelvétel

Bár Veszprém légvonalban alig 51 kilométer, és ezen a területen a tatárok szerencsére nem végeztek nagyon komoly pusztítást (legalábbis a várakban nem), és mégis szükségét érezték akkoriban, hogy Veszprém közelében újabb erősséget emeljenek.

Nagyvázsony sincs messze, talán, ha 25 kilométer lehet, így érdemes lehet egy olyan vártúrát tenni, amely keretében mindhárom várat meglátogatja az arra érdeklődést mutató túrázó.

Célszerű talán Sümegen kezdeni, mert itt azért kell egy kicsit baktatni a meredek sziklára épült várig, ugyanakkor az, amit közben lát az ember, és amit megtapasztal bent, azért bizony érdemes lenne akár többet is kutyagolni!

A vár területileg három nagyobb egységből, a külső-, a belső és fellegvárból áll. Építése több korszakra osztható. Az 1260-as években épült meg a vár legrégebbi része, a fellegvár Öregtornyának alsó szintje, melyen egy fából készült emeleti toronyrész állhatott.

A 14. században, az Anjou-királyok idején került sor a vár szerkezeti erősítése mellett a fellegvár falainak és az Öregtorony felső szintjének megépítésére, a meglévő épületek javítására.

A vár nagyobb bővítéseit a 15. század folyamán Gathalóczy Mátyás (1440-1457), Vetési Albert (1458-1486), majd ifjabb Vitéz János (1489-1499) püspökök idejében végezték. Először a kis vár előtti nagyobb méretű fennsíkot vették körül magas várfallal, egy nagy udvart alakítva ki. Vetési püspök tevékenysége alatt megépítették a Belső Kaputornyot, elkészült a vár déli szikláin a palota.

Egy későbbi időszakra tehető a Külső Kaputorony és a pártázatos, lőréses várfal építése. A kápolna kialakítását Vitéz János püspök nevéhez kapcsolhatjuk.

A következő nagyszabású építkezés azután indult, hogy Veszprém 1552-ben török kézre került, és a püspökség a sümegi várba menekült.

A munkálatok Köves András püspök (1553-1568) és Ormányi Józsa várkapitány vezetésével folytak. Először a vár északi sarkán építettek egy kétszintes, nagyméretű, ötszög alaprajzú bástyát (Köves-bástya), majd átépítették a palotaszárnyat.

Széchenyi György püspök (1648-1658) nevéhez fűződik a sümegi vár püspöki székhellyé avatása, ő kezdeményezte a palotaszárny barokk stílusú átalakítását is. Utódja, Sennyei István püspök (1659-1683) tovább folytatta a vár építését, megerősíttette a Külső kaputornyot, mellé magas bástyát építtetett (Sennyei-bástya).

A vár építésének története Széchenyi Pál püspökségével (1687-1710) zárult, ám ekkor a javítások mellett még kisebb építkezések is folyhattak. A vár hanyatlása a XVIII. század elején kezdődött, amikor a Rákóczi szabadságharc után, 1713-ban felgyújtották, erősségeit lerombolták.

Ettől kezdve a vár két és fél évszázadon keresztül ki volt téve az időjárás viszontagságainak, köveinek nagy részét a környező építkezésekre szállították el.

Szerencsére korábban is jó gazdája volt a várnak a modern korban, és a Várban 2020-tól építkezések folynak, felépül a Keleti-szárny, a Csabi-torony és a hozzájuk kapcsolódó gyilokjáró. Emellett megújultak és bővültek a vár kiállításai is.