Vélemény Vélemény-cikkeink

Putyin: Az Atlanti-óceántól az Ural hegységig

Igen érdekes cikk jelent meg a Die Zeit-ben. Az orosz elnök egy korábbi víziót élesztett újra, amikor a Charles De Gaulle francia államfő gondolataira rímelően az Atlanti-óceántól az Ural hegységig tartó egységes Európáról elmélkedett. Sokan úgy értékelik ezt a nyílt levelet, hogy Putyin kiterítette lapjait, és ezzel valami olyan pimaszságra vetemedett, amit már ő sem engedhet meg magának. Ezzel szemben Anglea Merkel és Emanuelle Macron éppen azon munkálkodik, hogy egy EU-Oroszország csúcsot hozzanak tető alá.

Azt pontosan nem lehet tudni, hogy a cikk tartalma váltotta ki Merkelék aktivitását a csúcstalálkozó tekintetében, vagy fordított az ok-okozati összefüggés (hiszen különböző nem nyilvános csatornákon nyilván van kapcsolata az európai vezetőknek a Kremllel), de tény, hogy Putyin felvetései egyáltalán nem tartoznak a sci-fi kategóriájába! Meg is mondjuk miért!

Gazdasági szempontból nézve óriási kihagyott ziccer, hogy Oroszország és az EU között nincs szorosabb együttműködés, hiszen Európa komoly ipara szomjazza az orosz olajat, míg Oroszország mindig is vevője volt (és lesz) a magas minőségű európai termékeknek. Különösen a német és francia viszonylatban igaz ez, ezért nem véletlen, hogy – mint azt Biden pontosan megérezte – a két európai állam közel sem feltétel nélküli támogatója az USA-nak. Ezért engedte el az Északi Áramlatot, ami egyébként mintapéldája annak, hogy mennyire komoly az összefonódás máris ez EU és Oroszország között!

Politikai oldalról nézve viszont teljesen más a kép… Itt sok probléma van; Putyin is említi ezeket, Navalnijtól kezdve a Krím elcsatolásán keresztül, a szankciókig – hogy csak párat említsünk. Ugyanakkor látni kell, hogy az olaj- és gáztermékeken keresztül Oroszország olyan stabil bevételre tesz szert (és még most növekednek is az árak!), ami igen ellenállóvá teszi az orosz gazdaságot! És ha már szankciók; ugye feltűnt, hogy az olaj- és gáztermékekre nincsenek érvényben szankciók? Éppen azon a ponton nem ütik Moszkvát, ahol a legjobban fájna neki! Miért? A megfejtés az a gazdasági összefonódás, ami bizonyos értelemben – de az energetikában biztosan! – máris egyetlen gazdasági övezetté teszi az EU-t és Oroszországot!

Nem véltelen tehát, hogy Putyin levelében gyakorlatilag tabula rasa-t hirdet, mindenki kezdjen tiszta lappal, és Európa távolodjon kicsit az USA-tól és közelítsem Oroszországhoz, mert gazdasági érdekei ezt kívánják! Fontos megjegyezni, hogy ez EU egyes képviselőjének megnyilatkozásai nem egészen konzekvensek, ugyanis Magyarország és Lengyelország esetében sokszor arra hivatkoznak, hogy az EU értékközösség, nem pedig egy gazdasági közösség! Ezen lehetne vitát nyitni, de a lényeg az, hogy Oroszországtól – miután nem tagja az EU-nak! – nem kellene pontosan ugyanezt elvárni, hiszen most Putyin is kifejezetten gazdasági közösségként értelmezi az Atlanti-óceántól az Uralig húzódó övezetet!

És valljuk be, hogy igazából a németek így is kezelik a témát; politikai értelemben engednek az USA-nak, de időnként jelzik, hogy hol a határ, és hol van az a pont, ahol már a német érdekek is sérülnek, közben pedig meglehetősen mérsékeltek Washingtonhoz képest Oroszországgal kapcsolatos politikai megnyilvánulásaikban. Egyébként pedig az EU és Oroszország együttesen, 600 millió lakosával, és gazdasági erejével igen ütős lenne a globális piaci versenyben is, ellensúlya lenne Kínának – és az Egyesült Államoknak is! Na ez utóbbi itt az a tényező, ami az írásban megfogalmazott víziót lenullázza, és ezért van az, hogy mi sem látunk egy EU-orosz kiegyezésre!

Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon kinek az érdeke fenntartani a feszültséget Aurópa és Oroszország között? Erre ugyan nem ad választ az orosz elnök, azonban azt állítja, hogy a Majdan téren bekövetkezett eseményeket (ami az oroszbarát Ukrán vezetés bukásához vezetett) az Egyesült Államokból szervezték. Vagy így volt, vagy nem, de tény, hogy Washington több szempontból is gyanús magatartást tanúsít európai politikája tekintetében.

Kicsit messze kezdjük, de gyorsan haladunk majd! A második világháború után az USA nem engedte, hogy Európában jelentősebb fegyver-arzenál legyen, de a franciák és a britek kivételt jelentettek. Mindkét európai ország jelentős haderővel bírt, ugyanakkor sem az Európai Szén- és Acélközösség, sem pedig az Unió megalapítása után nem jöhetett létre közös hadsereg, mert a biztonsági kérdéseket a NATO-ra bízták. A NATO pedig nem más, mint egy olyan szervezet, ahol az Egyesült Államok szava dönt… Persze azért közben jött segítség is a nyugati országokba, a Marshall segély sikeresen be is indította a gazdaságokat.

Kialakult tehát egy olyan rendszer, amiben Európa gyakorlatilag kiengedte kezéből a biztonságpolitikát, nagy segítséget kapott a gazdaság újraindításához, cserébe pedig a nemzetközi politikai színtéren az Egyesült Államokkal volt minden kérdésben. Ne feledjük, hogy a NATO nem csak katonai, hanem politikai szövetség is egyben! Amikor az oroszok haderők elhagyták Kelet-Európát, értelemszerű volt, hogy a térség országai a NATO-ba igyekeztek, hiszen a saját hadseregek sehol nem voltak igazán ütőképesek, de akkoriban még Gorbacsovnak megtették azt az ígéretet, hogy – a balti államok kivételével – a volt Szovjetunió területén nem terjeszkedik az Atlanti szövetség!

Ehhez képest Washington többször is ígéretet tett Ukrajnának arra, hogy felveszik a NATO-ba – bár aztán soha nem támogatták ezt a NATO közgyűlések alkalmával… Ennek pedig nem más az oka, mint az, hogy az USA-nak érdeke a bizonytalanság fenntartása Európa keleti felén! Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a Minszki megállapodásban foglaltakat (miszerint Ukrajnában választásokat kell kiírni a szakadárnak minősített területen, az országot egy szövetségi állammá kell alakítani, és különleges státuszt kell adni a szakadár területeknek) soha nem kérte számon Ukrajnán, aki pedig láthatóan semmit nem tett ennek az ENSZ BT előtt járt megállapodásnak rá vonatkozó teljesítése érdekében! Márpedig az ENSZ BT elfogadta azt, ami azonnal és kötelezően végrehajtandó feladattá tette a megállapodásban foglaltakat!

Ukrajnát tehát hitegeti és jelentős összegekkel támogatja az Egyesült Államok, miközben kötelessége elmulasztását nem rója fel neki. Ugyanakkor nyilvánvalóan nem hajlandó nyílt fegyveres konfliktusban részt venni sem Washington, sem a NATO (ez a kettő kb. ugyanaz), ez pedig nem jelent mást, mint hogy a feszültség, a bizonytalanság fennmarad! Ez pedig azt eredményezi, hogy a hű szövetséges, Európa és Oroszország kapcsolata is rossz, ami pedig kizárja azt, hogy egy komolyabb gazdasági szövetséget alakítsanak!

Ez mindennél fontosabb az Egyesült Államok számára, ugyanis, ha megtörténne egy ilyen gazdasági övezet kialakítása (és az oroszok még inkább közelítenének Kínához), akkor biztosan oda lenne mind a katonai, mind pedig a gazdasági erőfölény! Ez így is bekövetkezik, hiszen Kína lassan (inkább gyorsan!) előz, nem véletlen tehát, hogy most ő a világ főgonosza… Az Egyesült Államoknak kényelmes a helyzete Európát illetően, mert nem kell versenyezni vele, miután önálló, EU-szintű hadereje nincs, és szövetséges, de ha az oroszokkal összeállna, az annyit tenne, hogy új rivális jelenik meg a globális versenyben…

Lehetne még példákat hozni, de mind egyirányba mutatna;

Az Egyesült Államok az egyedüli globális szereplő, akinek érdekében áll az orosz-ukrán konfliktus, és a feszültség fenntartása Európa keleti felén.

Nézzük meg; Oroszország jelentős gazdasági veszteségeket szenved a szankciók miatt, ami Európára is visszaüt, Ukrajna gazdasága pedig kifejezetten leszálló ágban van. Ez utóbbiaknak ugyan miért lenne jó a feszültség fenntartása?

A lényeg az, hogy talán lesz egy EU-orosz csúcs (bár azt nem tudni pontosan, hogy Európa milyen módon képviselteti magát), ahol azért születhetnek olyan érdemi döntések, elindulhat egy párbeszéd, ami Putyin gondolatébresztőnek szánt víziója irányába mozdítja el a helyzetet. Az nem valószínű, hogy valósággá válik, de az nem ártana, ha a gazdasági értelemben az EU és Oroszország számára is előnyösebb helyzet állna elő!

Ajánlott Cikkek