Épített örökség Magyarság Tájak/korok Történelem Világ

Rába: pillanatfelvétel 1978-ból – és ami mögötte volt!

1896-ban alakult meg a Magyar Waggon- és Gépgyár, ami története során több néven is folytatta tevékenységét, és bár a Rába védjegyet 1903-ban jegyezték be, a vállalat nevében csak 1965-ben jelent meg, mikoris Rába Magyar Vagon- és Gépgyár néven folytatták a termelést, miután összevonták a Vagongyárat és a Szerszámgépgyárat. Ez egy korszakváltás volt, ugyanis 1950-ben leállították a közúti járműgyártást Győrben, de hosszas előkészítés után végül 1967-ben megszületett a megállapodás az MAN motorjainak győri gyártására vonatkozóan.

Borítóképen: RÁBA Magyar Vagon- és Gépgyár, kamionok gyártósora – 1976 (forrás: Fortepan /Gábor Viktor)

Cikkünkben egy pillanatképet mutatunk meg 1978-ból, de nem mi lennénk, ha nem mutatnánk be az előzményeket, hiszen az immár Rába névvel illetett gyár hosszú évtizedek tapasztalatai birtokában kezdett bele az MAN-licensz alapján gyártott motorok előállításába.

Lehet, hogy kicsit csapongó lesz a történet – nem időrendi sorrendben megyünk -, de elsőként azt érdemes talán felidézni, hogy nem ez volt a győriek első együttműködése a német gyártóval:

És volt mibe beépíteni ezeket a motorokat, mert a gyár ebben az időben többféle közúti járművet is készített:

Persze ez még mindig inkább csak kiragadott példa, mert a gyár teljes termékpalettája sokkal szélesebb volt. Egyrészt ott voltak a Rába Botondok, melyeket a háború okán fejlesztettek ki, és a maga korában a legnagyobb darabszámban készült hazai terepjáró teherautó volt:

De még közel sem vagyunk a Rába automobilok gyártásának kezdeti szakaszához, ami még mindig évtizedekkel korábbra vezet vissza! Íme:

Ezek között volt már olyan, melynek alvázára akár kisebb teherautókat is építhettek, de a győri gyár történetében talán az elektromos teherautók voltak a legkülönlegesebbek. És ezeket a gépeket 1929-től gyártották a Ganzzal együttműködésben:

A posta sok ilyen elektromos jószágot vásárolt, és volt olyan példány, ami még a második világháború után is üzemelt, így bátran elmondhatjuk, hogy ez egy remek konstrukció volt. De tudjuk, hogy a Rába a ’70-es években nem csak kamionokat, hanem mezőgazdasági gépeket is gyártott. És ez sem volt előzmény nélküli…:

Nos, ott tartunk, hogy a második RÁBA-MAN együttműködés keretében megszületett a modern motorgyártás Győrben, és – ahogy korábban a Csepel esetében is! – máris úgy gondolták, hogy a motorokat bár autóbuszokhoz készítik elsősorban, azok mindenféle más eszköz meghajtására is alkalmasak lesznek. Erről így írt akkoriban a gyár:

„A motorlicencünk elsősorban a magyar autóbuszgyártás igényeinek kielégítését szolgálja, azonban motorjaink kiválóan alkalmasak közúti járműveken kívül mezőgazdasági gépekbe, vízijárművekbe, földmunkagépekbe és különböző speciális járművekbe is.”

Rába-MAN dízelmotorok Győrben – 1978

És ez bizony így is lett! A Rába és az amerikai Steiger cég között hosszútávú megállapodás született a Cougar II. típusú 245 LE-s erőgép gyártására!

Rába 245 LE-s erőgép boronával

Persze ennek a megállapodásnak a tető alá hozása sem volt egyszerű feladat, meg ez az együttműködés sem jelentette azt, hogy a Rába csak másolt. Elég csak arra gondolni, hogy metrikus rendszerbe kellett mindent átszámolni, és úgy gyártani, de ezen túlmenően is rengeteg ponton fejlesztették az eredeti koncepciót.

Sőt, a gyár nem elégedett meg azzal, hogy van egy méretes traktor a kínálatban, immár teljesen saját fejlesztésként megjelent a Rába180 is!

Rába 180 erőgép

Ezek a gépek sok gyerek kedvencei voltak akkoriban, de talán a „mindent vivő” mégis a Rába kamionja volt, ez „Ede”, ami a gyár akkori igazgatójáról, Horváth Edéről kapta becenevét.

Egy pótos Rába szerelvény 1978-ból

Ez a gép ikonikussá vált, és azokban az időkben a vasfüggöny ezen oldalán nemigen volt kihívója. Az első 100 gépet a Hungarocamion vásárolta meg, és ezekkel igen jó tapasztalatot szereztek, így a ’70-es évek második felében a legnagyobb vásárló Jugoszlávia lett – ami egyébként nyugati típusokat is elért (volna) akkoriban.

Persze ahhoz, hogy igazán ütőképes gépeket igazán ütőképes áron állíthasson elő a Rába, kellet az is, hogy a lehető legkisebb mértékben függjön a beszállítóktól. Ezt célozta a futómű részleg fejlesztése, ami összhangban volt a motor licenszvásárlásával, illetve a többi fejlesztéssel.

Rába futóművek minőségellenőrzése – 1978

A Rába azonban nem adta fel a többlábon állás lehetőségét, így a fejlesztések során arra is figyeltek, hogy traktorjaikhoz munkaeszközöket is kínáljanak. Ekkoriban a gyár tárcsákat, ekéket, kukoricavetőgépet is készített.

Rába IH tárcsás borona

1978-ból hoztunk pillanatképeket, egy évvel azelőttről, hogy a Rába megállapodott a grazi List motorfejlesztő intézettel a motorok továbbfejlesztéséről. Az együttműködés majdnem vakvágányra futott, csakis a Rába mérnökeinek találékonysága vezetett odáig, hogy aztán olyan motorokat hozhattak forgalomba, amelyek az addigiaknál erősebbek, és kevésbé szennyezőek voltak:

Ezúttal nem fogjuk azzal elrontani a kedves olvasó hangulatát, hogy kitérünk a magyar ipar ezután következő lejtmenetére, inkább csak annyit megjegyzést teszünk, hogy a Rába – ellentétben az Ikarus és a Csepel gyárakkal – ma is működik és termel!

És ez már önmagában is siker, hiszen ez annyit tesz, hogy a két év múlva 130 éves gyár képes volt minden eddigi kihívást leküzdeni!

Ajánlott Cikkek