Rákóczi fejedelem a dunántúli hadak főparancsnokává nevezi ki Bottyán Jánost – 1703 december 20.
Leopold Schlick tábornok, Magyarország császári főparancsnoka, 1703. október végén Zólyom alá rendelte őt Bottyán Jánost akkor még császári főtisztet . Balassi egykori szülőhelyén, a vár alatt került sor a nevezetes párviadalra a már hatvanon túli Bottyán és a 23 éves Ocskay László között. Először kopjákkal, majd kardokkal rontottak egymásnak, végül előkerültek a pisztolyok: mindketten megsebesülnek. Bottyánt úgy kellett felvinni a várba. Bercsényi kurucai elűzték végül a labancokat Zólyom alól, sőt maga a fővezér felküldött a várba egy jó hordó bort az egykori bajtársnak, maga az erődítmény pedig 1703. december 8-án kapitulált, 300 védő csatlakozott a kurucokhoz, a sebesült Bottyán azonban a maradék 70 némettel Esztergomba távozott.
borítókép :Vak Bottyán sikeres ostrom után bevette ÉrsekújvártFORRÁS: PINTEREST
A zólyomi várátadás dokumentumait az új kuruc kapitány, Radvánszky János Tolvay Ferenc nógrádi hajdúkapitányra bízta, akinek egy szóbeli üzenetet is át kellett adnia Rákóczinak, s ez arról szólt, hogy esztergomi, családi ügyeinek elintézése, valamint felépülése és bizalmas embereivel történő kapcsolatfelvétele után Bottyán csatlakozik a kurucokhoz. Ezt Tolvay Ferenc, aki poéta is volt egyben, így örökítette meg verses elbeszélésében:
„De Tolvay Ferencnek tőlle lőn parolja, Hogy ez magyar ügyhöz ü szíve meghajla. Ekkor Esztergomban németekkel méne, Hogy szép portékája s pénze el ne veszne, És hogy Esztergom is magyar kézbe esne, Dunántúl való nép hogy hozzá gyűlne.”
Ezt követően Rákóczi – aki ekkoriban már uralta a Tiszántúlt, a Duna-Tisza közét és Felső-Magyarországot, így a kulcsfontosságú Dunántúl elfoglalására készülődött – 1703. december 10-én Bottyánt mezei generális-főstrázsamesterré, azaz tábornokká nevezte ki, majd december 20-án hivatalos okirat kiállításával a dunántúli kuruc hadak főparancsnokának tette meg.
Bottyán János a magyar hadtörténelem kivételes nagyságú alakja. Nemcsak hadvezéri képességei és vitézsége, hanem morális tisztasága alapján is. Önzetlenül szolgálta hazáját és fejedelmét hajlott korában is, mindhalálig. Miként sok más kiváló magyar, Emellett elévülhetetlen érdeme – bár maga már nem élhette meg –, hogy 1711-ben, a Rákóczi-szabadságharc lezárásaként végül is olyan kompromisszum született Ausztria és Magyarország között, amely garantálta az ún. rendi dualizmus rendszerét, eszerint a hatalomgyakorlás a nyugati, abszolutista jellegű politikai rendszerekkel ellentétben nálunk megoszlott a dinasztia és a nemzet között. Ez a szisztéma lényegében 1848-ig működött, s garantálta a Habsburg Birodalom keretei között Magyarország lehető legnagyobb önállóságát.
A mai, kései nemzedékek által méltatlanul feledésre ítélt nagy hazánkfiai legnagyobbjainak panteonjában van Vak Bottyán János méltó helye, és emlékét őrizni minden magyar erkölcsi kötelessége.
Forrás: kuruc.info
