Rákóczi Fejedelmünk álruhás szökése a császári fogságból
A 17. század vége és a 18. század eleje izgalmas időszak volt Magyarország történelmében, különösen II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós gróf függetlenségre irányuló tevékenysége miatt Életük egy izgalmas kalandját meséljük most el mégpedig azt hogyan szökött meg Rákóczi Fejedelmünk álruhában a császári fogságból.
A spanyol örökösödési háború miatt a Habsburg Birodalom a magyarországi császári csapatok nagy részét elvezényelte, amely stratégiai űrt hagyott Magyarországon. Ezt a helyzetet II. Rákóczi Ferenc, akit a császár a sárosi főispánnak nevezett ki, és Bercsényi Miklós gróf kihasználta. Rákóczi, a fiatal főúr, hamarosan barátságot kötött Bercsényi Miklóssal, és egyre inkább szembefordult a bécsi udvar központosító politikájával.
Rákóczi és Bercsényi meggyőződése szerint a Habsburg-ház elleni küzdelemhez külső segítségre volt szükség. Ezért megpróbáltak kapcsolatot létesíteni XIV. Lajos francia királlyal, aki akkoriban Európa egyik meghatározó uralkodója volt. Rákóczi 1700. november 1-jén egy levelet írt XIV. Lajosnak, amelyet Longueval, egy lotharingiai katonatiszt vitte. Azonban Longueval valójában a bécsi udvar titkos ügynöke volt, és Rákóczi leveleit a Habsburgok felügyelete mellett továbbította Párizsba.
A bécsi udvar ekkor még nem tudott a szervezkedésről, így váratlan fordulatot vett a helyzet, amikor 1701. április 17-én katonák törtek be Rákóczi otthonába, letartóztatták és a bécsújhelyi várbörtönbe vitték. Bercsényi szerencsére időben elmenekült Lengyelországba, de több társukat elfogták.
Ironikus módon Rákóczi ugyanabba a börtönbe került, ahol évekkel korábban nagyapja, Zrínyi Péter is eltöltötte utolsó napjait. A vád vele szemben, mint az ilyen politikai esetekben gyakran, felségárulás volt, ami gyakorlatilag halálos ítéletet jelentett.
Rákóczi kezdeti rabságának körülményei rendkívül szigorúak voltak. Egy szűk cellában tartották, ahol még az ételeit is kis darabokra szelték, hogy ne rejthessen el bennük üzeneteket. Az evőeszközöket is elvették tőle étkezés után, továbbá olvasni és írni sem volt szabad neki. Ebben az időszakban Rákóczi felesége, Sarolta Amália nagy szerepet játszott. Ő már korábban Bécsben tartózkodott, és mindent megtett azért, hogy férje újra szabad legyen. Meggyőzte a porosz származású Lehmann várparancsnokot, hogy segítsen Rákóczinak, mivel ez a porosz király érdekeit is szolgálja. Ennek eredményeképpen Rákóczi később egy nagyobb szobába került, ahol már írhatott és olvashatott is.
Rákóczi 1701. július 20-án került sorra kerülő kihallgatása alatt a magyar törvényekre hivatkozva kijelentette, hogy az eljárás törvénytelen, hiszen őt mint magyar főnemet csak magyar bíróság előtt lehetett volna felelősségre vonni. Az összeesküvésre utaló leveleket, amiket a franciául jobban beszélő Longueval írt, Rákóczi igyekezett ártalmatlanná tenni, azzal az állítással, hogy azokban a címzettnek a francia király helyett Vilmos angol királyt nevezte meg. Longueval azonban felségárulással vádolta Rákóczit.
Rákóczi látta, hogy a helyzete reménytelen, és hogy a vérpadot csak szökéssel kerülheti el.
A szökést gondosan megtervezték, és Sarolta Amália, Rákóczi felesége, jelentős szerepet játszott benne. Ő parasztasszonynak öltözve jutott be a várbörtönbe, hogy meglátogassa férjét, és tájékoztatta őt a szökés részleteiről.
Az eredeti terv szerint Rákóczit állítólagosan a császár kérésére postakocsival elvitték volna Grazba, de ezt a tervet végül elvetették a nehézségek miatt. A sikeres szökés végül 1701. november 7-én történt meg. Ezen az éjszakán Lehmann kapitány és annak öccse, a parancsnok látogatták meg Rákóczit, dragonyos öltözékbe öltöztették, majd a városból kiérve átöltöztették és szabadon engedték.
Amikor Bécsben fény derült a szökésre, Rákóczi már messze volt a császárvárostól. I. Lipót császár hiába próbálta vérdíjjal és fenyegetéssel kézre keríteni, sikertelen volt. 1701. november 24-én a császár elfogatóparancsot adott ki Rákóczi ellen. A szabadult fogoly hamarosan csatlakozott Bercsényihez Lengyelországban, ahol közösen kezdték meg a magyar felkelés előkészületeit. A Rákóczi-féle szabadságharc 1703 nyarán kezdődött, és bár kezdetben számos sikert értek el, a hadiszerencse változó volt, és a külföldi ígéretek többsége megvalósulatlan maradt.
A szabadságharc végül 1711. április 30-án ért véget a Szatmár melletti nagymajtényi mezőn, ahol a kuruc felkelők letették a fegyvert. A Szatmári Békében Rákóczinak kegyelmet és vagyonmegőrzést ígértek, ha három hét alatt leteszi a hűségesküt és Lengyelországba távozik, de ő nem fogadta el a feltételeket, nem bízva a bécsi udvar őszinteségében.
Ez a történelmi eseménysor olyan fordulatokkal teli, amelyek jelentősen befolyásolták a magyar történelmet. Ha Rákóczi szökése meghiúsul, a magyar történelem talán egy jelentős fejezettel szegényebb lenne.
arcanum
