Vélemény Vélemény-cikkeink

Reakció: Olaj a tűzre

A concordeblog.hu oldalon jelent meg Gyurcsik Attila CFA véleménycikke „Olaj a tűzre” címmel. Egy valamiben egyetértünk, ez pedig az, hogy a világ nem jó irányba tart, és a környezetvédelemben óriási problémák vannak. Miután az összes többivel nem, ezért úgy éreztük, reagálnunk kell gondolataira. Figyelem, nem az ab ovo ellentmondás a célunk, hanem más nézőpontok feltárása, mert az egyébként nyilván magvas gondolatok mintha nagyon egyirányból állna a környezetvédelem kérdéséhez.

„Arról, hogy 60+-os politikusok megígérik nekünk, hogy majd 2050-re jó lesz, de 2030-ig nem akarnak olyan sok mindent tenni érte, azt gondolom, hogy a naivitásnak is vannak szintjei, de higgyünk, ha hinni akarunk.”

Az az, amiben egyetértünk; a politikusok nagy része a pillanatnak él, annak a pár szavazónak, akiket meg akarnak szólítani egy-egy megnyilvánulásukkal, így gyűjtögetve a támogatókat a következő ciklusukra. Ehhez képest pedig a tetteik sok esetben nem tükrözik ígéreteiket…

Ez a hatás persze nem csak a környezeti kérdésekre terjed ki, minden másban is tetten érhető. Ugyanakkor vannak azért olyan politikusok is, akik valamilyen oknál fogva hosszabb ideig maradnak meghatározói a politikának. Leszámítva a diktatúrák vezetőit, az ilyen politikusok általában azért nagyobb ívű tervek megvalósítására is képesek, de tény, egyre kevesebb ilyet találunk.

„Egy lelkes környezetvédő számára a magas olajárak azért jók, mert csökkentik a fogyasztást, (i.e. környezetterhelést) takarékosságra és alternatív megoldások fejlesztésére ösztönöznek. Az alacsony árak pedig jellemzően többletfogyasztásra ösztönzik a szereplőket, hiszen ami olcsó, abból jellemzően több fogy.”

Egy pénzügyi szakember tisztán pénzügyi meglátása bizony helyes, nem is kétséges, ugyanakkor látni kell, hogy a problémának számos más vetülete is van! A helyzet úgy áll ugyanis, hogy egész egyszerűen nincsenek meg azok a technológiák – helyesebben nincs olyan penetrációjuk -, hogy kihagyhatók legyenek a fosszilis energiahordozók (ma még!), ezért bizony el kell égetni az olajat a gázt, meg sajnos a szenet is…

A másik szempont társadalmi jellegű. Ma például Magyarországon, de a többi kelet-európai országban is a jövedelmi viszonyok olyanok, hogy a mai alkalmazott árak mellett is a fogyasztás csökkentésére ösztönöz. Az ennél magasabb árak már a fogyasztó megbüntetése azért, mert a vállalati és állami szektor nem képes környezettudatosabb feltételeket kínálni megfizethető áron!

Elég csak példának az elektromos autózást említeni. Ez a mai árak mellett csak úri passzió lehet térségünkben…

Ezt persze tudjuk, hogy a cikk szerzőjének társadalmi pozíciójában igenis döntési helyzetben van, de sajnos a társadalom jelentős többsége nem ezen a szinten él. Ez nem személyeskedés, hanem átvezetés a társadalmi jellegű nézőpont egy másik problémájára: nem csak egy adott társadalmon belül, hanem országok között is létezőek a „vagyoni” különbségek, így pedig;

A magas energia-ár a szegényebb országok büntetése azért, mert ők is fel akarnak zárkózni a fejlett világhoz.

Mert bizony, amíg nem csak a gazdagság, hanem a termelés is a Nyugat privilégiuma volt, valamiért senkit nem zavartak a környezeti kérdések. Amikor viszont a fejlődőkre zupálták a termelést (akik örülnek, mert így felzárkózhatnak!), akkor hirtelen máris fontossá vált a környezetvédelem…

A cikkben aztán a stratégiai kőolajkészletek felszabadítása következik, mint felesleges és alkalmatlan eszköz az árak letörésére, és annak megerősítése, hogy az olcsó energia nem jó, hiszen nem ösztönöz takarékosságra, jobb hatékonyságra és fejlesztésre.

Ez megint csak igaz pusztán piaci alapon állva, ugyanakkor azt kell mondjuk, hogy ennek az egésznek kifejezetten büntetés-szaga van! Kényszerítés, ha úgy tetszik!

Persze értjük, tudjuk, hogy az idővel is versenyezni kell, amikor például az üvegházhatást okozó gázok kibocsátás-csökkentését célozzuk, de szeretnénk végre VALÓDI megoldásokat látni! Hogy mit jelent ez számunkra? Az elektromos autó példáján mutatjuk be.

Szóval, mi azt szeretnénk, ha a környezetvédelmi szempontból előnyösebb alternatíva kedvezőbb legyen:

  • A környezetvédelmi előny adott most is, külön csak azért említjük, mert a fogyasztónak sok más szempontja is van a vásárlásnál.
  • Azonos áron azonos szolgáltatási szintet nyújtson, mint a hagyományos meghajtású benzines, vagy diesel autók.
  • Magasabb ár mellett csak a magasabb szolgáltatási szintnek megfelelő felárat kelljen megfizetni.
  • Az üzemeltetés minimum azonos, vagy kedvezőbb legyen.

Ez utóbbi ponthoz azért egy kis kiegészítést kell tenni. Ma olcsóbb az elektromos autók üzemeltetése, de ha minden jármű elektromos lesz, akkor a töltés is jelentősen drágább lesz, mert az egyes államok a fosszilis energiahordozókra kivetett adókat és járulékokat (amiket többé nem tudnak beszedni!) nyilván átterhelik az elektromos járművekre.

A lényeg tehát, hogy a vállalatoknak és kormányoknak akkor kell megindítani offenzívájukat a kibocsátáscsökkentés, illetve a környezetvédelem egyéb területein, amikor van egyenértékes megoldás!

Véleményünk szerint ez nem lehetetlen, de igaz, hogy ehhez talán el kell szakadni a piaci szemlélettől, ami nyilván egy széles piaci ismeretekkel rendelkező, és természetesen piacbarát szerző számára nem lehet valós alternatíva.

És itt a végén el kell mondjuk, hogy van ám még amiben egyetértünk; reményeink szerint is sikerül a zöld-átállás, még ha ez ma nem is tűnik túl reálisnak!

Ajánlott Cikkek