Régi a vita… Avagy: Földbirtok és aristocratia

A Századunk című politikai folyóirat 1842. januári 6.-án megjelent 2. száma egy érdekes cikkel jelentkezett, melyben a földbirtok és az arisztokrácia kérdéskörében fejti ki véleményét. Számunkra mindenképpen érdekes tény, hogy már a ’48-as események előtt igen komoly vita volt azzal kapcsolatban, mit jelent a haladás, és ki hogyan képzeli azt el. A következőkben a cikk elejét idézzük.

Borítóképen: Földbirtokok

Földbirtok és aristocratia.

Két hírlap véve értekezése tárgyául ezen dolgokat, mint valószínűleg napirenden levőket, vagy — mint mondani szokás — korszerűket. Mivel a haladás korában reflectáló magyar sajtó, különböző tárgyakat és kérdéseket megpendít és egykét sorral el is dönt, gondolhatnék, hogy e két dolog is el van már döntve, mert felőle több százat hallatott. — Pedig még sincs eldöntve.

Az egyik hírlap azon szivmeleggel taglalja e tárgyat, melylyet a fejlődő és haladó emberiségnek jobb és nemesb lénye követel; azon érzelemmel szól, melly a civilizáló eszmékből ered; azon meggyőződéssel végre, melly a nemzeti egység fogalmát feltétezi, mint minden lényeges előmenet lehetőségének alapját. Ezért akarja, pártolja, kívánja és óhajtja a közelítést, az assimilatiot, az egybeolvadást. A másik újság, az őszinteség egyik különös nemével, védi a régiség szokásait, harczol az elkülönzés mellett s fentartani törekszik a múlt századok véleményei seregét.

Az olvasó — meg kell vallanunk — illy tisztán álló ellentétek közt nem sok időt veszt a választásban, de a kérdés ezért eldöntve még sincs, és még tetemes ideig nem is lesz.

Két hatalom képviseli mindazt, mi az embernek jelentőséget, értéket és méltósságot ad; e két hatalom az erkölcsiség és az értelem. Minden mi birtokukba nem sorozható, ellenségesen hat a teremtményre, s azt visszaveti eredeti sötétségébe. E két hatalomban összpontosul az egyetemes civilisatio; kívüle csak barbaria mutatkozik. E két hatalom birodalmába nem lehet azon két tárgyat sorozni, mellyről itt szólunk.

Minden birtok és vagyon — kivétel nélkül— szoros egybeköttetésben áll az anyagi lénnyel, s ennek legfeljebb némi biztosítója. Minden birtok a kirekesztés eszméjét, az elkülönzést, táplálja, és eszközli is, következésképen megrázza az embernek különböző szenvedélyeit, mellyek, ha korlátozva nincsenek, tudjuk, csak semmisítnek.

Legelői áll valamennyi közt a földbirtok, s itt az ember, mint lakhelyének ura, a mozdulatlan földhéjt vagyonává tette, azaz mindennemű tulajdonnal vagy birtokkal egyenlővé. Természetesen folyt e körülményből mindazon baj, veszély és nyomor, mellyet, mint említők, a felingerlett szenvedélyek hoznak elő, s mellyeket a történet nyilványít.

Ma lex agraria, holnap köz vagy egyenlő birtok, ismét kirekesztőjegi szabadalom, máskor mint egyéb és más birtokába tüstint átmehető ingó. Ide járulának a társaságokat és az egész emberi nemzetet javítni akaró bölcsek fellengős eszméji, mellyek a földbirtok elmés felosztására alapíták a földi boldogságot.

És a zavar átjött hozzánk egész épségében, és a földhéjja, csekély átváltoztatása mellett, fenmaradt, részvétlenül tűrvén azon myriadok gyúrását és czivodását, mellyek ezer és ezer éveken át rajta keresztül menének, érzék nélkül szemlélvén, mikint termeszti táplálatát egyik ivadék a másiknak csontjai között.

Eddig a cikk… Nos, az idők nem változnak, de ezidáig talán még leírva nem láttuk (lehet, hogy a mi hiányosságunk…), hogy az asszimiláció és különállás, vagy a nemzeti tudat és nemzetek felettiség kérdéseiben legjobb, ha meghagyjuk mindenkinek (egyénnek, és országnak!), mit gondol, természetesen tiszteletben tartva a másik esetleg akár gyökeresen eltérő véleményét!

Ami pedig a sajtót illeti: vagy 1842-ben volt máris egyszerre nagyon fejlett, vagy még ma is épp olyan fejletlen, mint akkoriban… Ki-ki döntse el!

A földbirtokokról pedig csak annyit, hogy azok akár az arisztokrácia birtokában, akár a közösségi termelés leple alatt, vagy a mai birtokosok művelése alatt, de mindig egy irányba törekedett; a minél nagyobb egybefüggő birtoktestek kialakulása felé!