Rejtélyes bűneset Mezőkövesden egy átlumpolt éjszaka bizonyítékaival
1923 májusában talán már mindenki az 1923. június 10-én megrendezendő első Jézus Szíve-búcsúra készült Mezőkövesden, mégis volt egy rejtélyes eset, ami talán még a búcsúról is elterelte a figyelmet. Azóta már több, mint 100 alkalommal tartották meg a búcsút, de talán ma már senki nem emlékszik, hogy az elsőt milyen furcsa történet előzte meg…
Borítóképen: “Gazdag” drótostót a Nagykőrösi piacon, a Kálvin téren – 1965 (forrás: Fortepan, 177990)
A Borsodi-Mezőségben fekvő Mezőkövesd komoly múltra tekinthet vissza, hiszen először 1275-ös egyházi összeírás során jelent meg neve iratokban (lakatlan faluként azonosítva a települést), pontosan tudható, hogy az avar-korban is lakott terület volt. 1464-ben Mátyás királytól pecsétet, később más kiváltságokat kapott. A legenda szerint a város és a környező falvak népének, a matyó népcsoportnak a neve is a Mátyás névből származik, bír azt inkább csak a XVIII. századtól használták és eredetileg az északabbra élő protestánsok alkalmazták az ezen a területen élő katolikusok megkülönböztetésre.
Bár most nem ez a témánk, ellenben mégis elmondjuk, hogy a vasút az 1860-as években ért el Mezőkövesdre, ami virágzó település volt a XX. század elején.
Ma ~16.000 lakosa van a városnak, de tudni kell, hogy 1941-ben még bizony 21.000 főt számlált a település, és azt is, hogy történetünk idején hozzávetőleg a maival megegyező lélekszámú volt. Igen, megérkeztünk 1923 májusához!
Hevesben, Eger környékén és Borsodban egy rejtélyes bűnesetről szóló történet járt szájról szájra. A borzalmas históriát így eleveníti fel a Magyar Szó 1923. május 26.-i száma:
Valamikor, 30 évvel ezelőtt egy „gazdag” drótostót járt Mezőkövesden. Kincse töméntelen. Eljárt egy korcsmába, hogy esténként a vándorlás fáradtságát kipihenje jó bor mellett. Egyszer a drótostót eltűnt, senki sem tudja hová.
Arról nem meséltek, hogy nyomoztak-e utána, akkor kereste a hatóság, vagy sem, de a történet szempontjából ennek nincs is komoly jelentősége. Ez eddig egyébként nem egy bűneset, csak a bevezetése annak, ami ezek után következett, amikor egy mezőkövesdi gazda telkén házat építettek.
A gazda ugyanis házát ott tervezte felépíteni, ahol korábban a kocsma állt, és az alapásás közben megtalálták a drótostót csontvázát, és elrohadt ruháit is!
A hatóságok azonnal megindították a nyomozást, és kiderült, hogy a jómódú gazda azelőtt szegénysorban élt, de eltette láb alól a gazdag drótostótot, és egyre nagyobb üzletekbe fogott, egyre gazdagodott. Így hát letartóztatták, és a miskolci ügyészségre szállították.
Honnan olt ilyen jólértesült a lap? Mindezt a helyiek mesélték el, de legnagyobb meglepetésükre sem Miskolcon, sem pedig Mezőkövesden nem találták az ügy nyomát a hivatalokban érdeklődve.
Ekkor derült ki az igazság, ami ugyan sokkal kevésbé rejtélyes, és még annyira sem borzasztó, mint a szájról szájra járó mendemonda, ellenben komoly tanulságokkal szolgál! Mert bizony az egyszerű emberek fantáziája, a rejtélyekkel szembeni fogékonyság költötte mindazt, amit az újságíró megtudott az emberektől!
Valójában az történt, hogy a módos gazda házalapjának ásásánál tényleg találtak egy rézpántos ládának látszó tárgyat, de azt nem nyitották ki fellelésének napján, mert éppen ünnep volt, és a munkát a következő napon sem folytatták tovább.
A közben eltelt idő pedig elegendő volt ahhoz, hogy messze környéken elterjedjen a szörnyű bűnesetről szóló hír!
Amikor végül folytatták a munkát, kiderült, hogy amit kincsekkel teli ládának, vagy éppen a drótostót másféle holmijának megőrzőjének tartottak, bizony nem láda volt, hanem egy hordó, amiben ott volt a bizonyíték:
Méghozzá egy nagy tivornya bizonyítéka, ugyanis a hordó üres, széttört sörösüvegeket tartalmazott!
Nem is kutattak tovább, pedig, ha lejjebb ásnak, nagyobb kincset találhattak volna, mint a drótostót gazdagságát… Nem baj, Zsóry Lajos jó 16 év múlva rálelt: