Reneszánsz csoda Zalában: az egervári várkastély
Ahogy azt Eger város nevének egyik megfejtéseként is ismerjük Egervár esetében szintén az égerfa lehet a névadó, hiszen Egervár neve a korábban mocsaras területen gyakori égerfa és a 13. században már a település létező várának összevonásából adódott. De Eger város, és Egervár bizony még légvonalban is majd’ 300 kilométer távolságra van, de történetükben mégis van hasonlóság: mindkét település vára volt végvár a törökök elleni harcok során…
Borítóképen: Az egervári várkastély légi felvételen, 2013. augusztus 15.-én (szerző: Civertan)
Közép-Európa egyik legjelentősebb reneszánsz várépítészeti emlékét a mai napig megtekinthetjük, de ez sajnos sok esetben nem így volt. Arra még visszatérünk, hogy miként is menekült meg a vár a teljes lerombolástól – mint ahogy sok társa végezte… -, előbb még visszamegyünk a kezdetekig!
A vár első említése 1288-ból maradt fenn castrum Egerwar néven; ekkor adta át István bán fia Miklós János nádornak cserébe egy másik birtokért.
Ez az első említés, de a vár nyilván korábban épült, mint a fenti évszám, de a korábbi időkről nem igazán maradtak fenn adatok és információk. De a későbbi időkből bizony vannak bőven adatok, és ezek azt mutatják, hogy nem volt egyszerű az erősség története.
1325-ben a vár birtokosai a Geregye nemzetségből származó János és Mihály voltak (a Geregye, vagy Geregen nemzetség ősi, Árpád-kori nemzetségeink egyike, ősi birtokaik Vas, Kraszna és Szolnok vármegyében voltak), akik utóbb az Egervári nevet vették fel. Egy 1409-es irat tanúsága szerint azonban Henrik bán fiai lerombolták a várat.
Az újjáépítésre Hunyadi Mátyás adott engedélyt Egervári László horvát bánnak 1476-ban.
Az nem tudjuk pontosan, hogy az újjáépítés meddig jutott el, de az egészen bizonyos, hogy amikor 1539-ben Nádasdy Tamás (magyar nagybirtokos főúr, 1537-től Horvátország és Szlavónia bánja, Vas vármegye főispánja, 1542-től a Magyar Királyság országbírója és katonai főparancsnoka, 1554-től a Magyar Királyság nádora) felesége, Kanizsai Orsolya örökölte meg, a vár már igen rossz állapotban volt. A helyreállítást a nádor apja, Nádasdy Ferenc felügyelte.
Talán érezték a fenyegetést? Talán a helyreállítást a török fenyegetés tette szükségessé? Igen is, meg nem is, mert sajnos ezekben az időkben Báró nádasdi és fogarasföldi Nádasdy II. Ferenc, a híres, törökverő „erős fekete bég” (az állítólagos csejtei rémtetteiről „csejtei szörnyként” elhíresült Báthori Erzsébet férje) minden valószínűség szerint Magyarország védelmére gondolt, amikor a helyreállítás felügyelőjeként a vár megerősítésén dolgozott, ugyanakkor Ausztriai Rudolf magyar király minden bizonnyal inkább csak a saját védelmére gondolt…
Mert bizony Rudolf a kezdetektől fogva a rendiség megtörésére törekedett, abszolutizmus bevezetésére törekedett, és ezért bizony Nádasdy Tamás 1562-ben bekövetkezett halála után egészen 1608-ig nem hagyta betölteni a nádori tisztséget. De ebben az esetben a két érdek szerencsére találkozott!
És a megerősítés 1600-ban nyerte el értelmét, amikor Kanizsa elesett. Ekkor Egervár lett a végvár, hadászati jelentősége azonnal megnőtt.
De még több évtized telt el, mire a vár megmérettetett: 1664-ben sikeresen ellenállt a török ostromnak, de még ugyanabban az évben a törökök felgyújtották. 1671-ben azonban a Wesselényi-féle összeesküvés következtében a várkastély a császár birtokába került. És ez nem volt egy jó jel… Mert bizony az összeesküvés egy főnemesi konspiráció volt I. Lipót király ellen. Az összeesküvésben a Magyar Királyság legtekintélyesebb, addig udvarhű, zömmel katolikus főnemesi családjainak tagjai vettek részt, akik kiábrándultak a Habsburg-kormányzat központosító törekvéseiből és gyengekezű törökellenes politikájából.
Azzal együtt azonban, hogy a császár birtokolta a várat, az azt bérlője, Radonay Mátyás zalavári apát állíttatta helyre a megrongálódott épületet 1674 és 1676 között.
1676-ban a várat Széchenyi György kalocsai érsek kapta meg, aki folytatta az építkezést. Unokaöccsét, Széchenyi Györgyöt, 1687-ben érdemeiért Szentgyörgy, Egervár és Pölöske várak kapitányává nevezték ki.
A szatmári béke a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés (1711. április 29.-30. között Nagykárolyban kötötte meg Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében III. Károly király megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal, mindezt II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem távollétében, aki ekkor éppen I. Péter orosz cárral tárgyalt…) értelmében a vár erődítmény jellegét meg kellett szüntetni, ezért az 1700-as évek elején lebontották a belső vár északi szárnyát.
Ez mentette meg nekünk, hiszen ekkor sok várat egész egyszerűen leromboltak, felrobbantottak… És éppen azok, akik ellen korábban gyengekezű törökellenes politikájuk miatt szerveztek összeesküvést!
1712-ben a vár, Széchenyi György fiáé, Széchenyi Zsigmondé lett, aki nagyarányú javításokat végzett rajta. A korábban megsérült északi szárnyat lebonttatta, a déli és a nyugati szárny elé árkádos folyosót építtetett, és egy emelettel bővíttette a várkastélyt.
1760-ban a várat egy tűzvész nyomán ismét újjá kellett építeni. 1787-ben a vár ismét rossz állapotba került, és egyes részeit magtárként használták. A tulajdonosok már nem laktak benne, és a környező mocsár kiszárítása tönkretette a tartócölöpöket.
Az 1945 után tovább romló állapotnak csak az 1961-65 közötti helyreállítás vetett véget. Az 1970-es évek közepétől a kastély udvarán nyaranta színházi előadásokat tartottak – Egervári Esték –, amelyhez fokozatosan fejlesztették az infrastruktúrát. 2000-ben 450 fő befogadására alkalmas, sátorral fedhető nézőtér létesült.
A várkastélyban ekkor turistaszálló üzemelt és a délkeleti toronyszobájában a vár történetét bemutató kiállítás kapott helyet.
Az azóta folytatott régészeti feltárások során számos érdekesség bukkant elő, egyebek közt az épület végvári korszakából a később befalazott lőrések, amelyek segítségével kiválóan be lehet mutatni a szakállas puskák használatát. Előbukkantak a végvári korszak befalazott lőrései is.
Miért gondoltuk bemutatni az egervári várkastélyt? Nos, talán leginkább azért, mert mintha nem lenne valamiért szem előtt mostanában.
