Repül, mint a Pinty! Aero-Ever R-14

„A napokban repülte be vitéz Hefty Frigyes Esztergomban az Aero-Ever cég új kismotoros sportgépét. Rubik Ernő tervezése az R-14 gép, mely a légi keresztségen átesve a „Pinty“ nevet nyerte. A 45 lóerős motorral felszerelt gép az első ilyen közép-európai gyártmány. Utazósebessége 150 km/óra. Nagy szerep vár rá a magyar repülésben!” – írta a Magyar Szárnyak 1942 október 1.-i száma.
Borítóképen: R-14
„Nem, csupán repülőteljesítményei és kitűnő repülőtulajdonságai, de gazdaságos üzeme is azt sejtetik a messzebbre tekintő, hogy úgy mondjuk: »repüléspolitikai« értelemben gondolkodóval, hogy a jövő »mindenki repülőgépe« talán a PINTY továbbfejlesztéséből alakulhat majdan ki” – írja máshol ugyanezen újság.
Nem titok, hogy Magyarországon az első nagy világégés során több repülőgyár is működött, majd aztán a háború lezárásaként repülőgépek építését is megtiltották, így maradt a polgári – leinkább sport – célokra épített repülők építése.
Idővel azonban újra megnyílt a lehetőség, hiszen a háborús készülődés a ’30-as évek közepére érezhetően megmozgatta az ipart is, nem csak a politikusok küzdőterét, és a magyar mérnökök újra foglalkozhattak repülőgépek építésével:
Ezen túlmenően a WM is gyártott katonai célokra repülőgépeket, így aztán gyártási tapasztalat és tudás volt, ugyanakkor volt, aki megmaradt a sportrepülőknél, illetve a polgári repülés berkein belül arra törekedett, hogy megalkossa azt a bizonyos „mindenki repülőgépét”. Ezen fáradozott tehát Rubik Ernő is. A név nem véletlenül ismerős:
A névben szereplő szám arra utal, hogy ez a gép Rubik Ernő által szerkesztett 14., így tehát nem lehet mondani, hogy minden tapasztalat nélkül vágott volna bele a tehetséges magyar mérnök újabb terve megvalósításába!

1941 decemberében Rubik Ernő már bemutatta az akkor még építés alatt álló gépet a szakmai érdeklődőknek, de akkor az még nem volt kész. Mindenesetre a szakértők elképedtek a kicsike, mindössze 45 lóerős motoron, meg azon, hogy milyen gondosan kivitelezett munka kerül ki az esztergomi Aero Evernél dolgozók kezei közül.
Rubik terveit a valódi repülőbemutató előtt három évvel vetette papírra, így amikor azt 1942 nyarán vitéz Hefty Frigyes a bemutató előtt kipróbálta, azt mondta, hogy;
„A Pinty voltaképpen háromesztendős »gyermekem« már, csak éppen most látom készen, igazában el is felejtettem már, mint a fiatal apa, aki három esztendeig távol élt a családtól, most hazajött, s az akkor csecsemő gyerek már elébe szalad és beszél.”
Érdekesen kezdődött a bemutató: Hetfy beült, felbúgott a motor, lendületesen elindult, majd le is állt…
Kiderült, hogy óvatosságból csak 15 liter benzinnel tankolták meg a gépet, de az a tankban a gyorsulástól hátrafelé elmozdult a tartályban, így a szívócső jobbára csak levegőt szívott. Ezen oknál fogva Hetfy kérte, hogy töltsék tele a tartályt, ami meg is történt.
Másodszorra nincs semmi probléma, de látható, hogy a gép meglehetősen nehézkesen mozog a földön (a reptér puha talaja erősen visszafogta), amikor azonban a levegőbe lendül, egyszerre megtáltosodik!
A pilóta annyira élvezi a repülést, hogy fél óráig fent marad, és csak úgy ficánkol a levegőben, amivel azt bizonyítja, hogy a gép mozgékony, jól fordul, és bírja a nyüstölést is – pedig ez még csak az első igazi próbája! Előtte ugyanis csak egyszer szállt fel vele, tett egy kört, majd leereszkedett…

Ezek után Dóczy százados (Dóczy Lóránd százados, repülőkísérleti vezető) következik, aki kéri Hetfyt, amikor az leszállt, hogy semmit ne mondjon neki a repülésről, mert nem szeretné, ha bármi is befolyásolná abban, hogy miként ítéli meg a gép tulajdonságait.
Dóczy már keményebb próbát tesz miután látta, hogy Heftyvel hogyan mozgott a gép. Ő már a föld fölött alig pár méterrel egy átstartolást is bemutat, és egyre szűkebb fordulókat vesz, de a kicsi gép bírja!
„Gratulálok, Ernő, nagyszerű a kisgép. Úgy repül, mint egy nagy!” – ezt mondja, amikor leér, és Rubik Ernő tervezővel vált pár szót. Nos, ezek után már ketten magyarázzák lelkesen, hogyan és miként kell vezetni a kis gépet, milyen tulajdonságai vannak!
Jenik Győző következett a sorban, aki az Arado gépeket kedveli, és olyan kritikusan szemlélte meg a gép legapróbb elelmeit is, mint a méret után készült, igen drága ruhát szokás megtekinteni! Ha hiba van, az végzetes…
Mikor leszáll, minden szigor eltűnik az arcáról, kifejezetten elégedetten érkezik meg.
A gép egyébként akkoriban 18.000 pengőbe került, de ha sorozatgyártásba tudták volna venni, az jelentősen csökkentette volna árát. Ez abban a helyzetben nem történhetett meg, de a bemutatón résztvevő gépet a MÁV sportrepülés már a megrendeléskor megvásárolta.
Hogyan derül ki mindez? Mert bizony Janik és vele együtt Antal Lajos is azért ment ki a bemutatóra, hogy a gazda szemével is megtekinthesse a gépet, de ahhoz, hogy gazdái lehessenek a gépnek, bizony várniuk kellett. Hogy aztán kaptak belőle, vagy sem, nem tudjuk, de az bizonyos, hogy ha a kitűnő szakemberek jónak ítélték meg a gépet, és már vásárolni is szerettek volna belőle, akkor…
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Pinty a magyar ipar egyik igen ritka remeke!