Sajnos aktuális: a földrengésbiztos építkezés egy magyar zseni találmánya – 1 rész: Sport
A napi hírek arról szólnak, hogy a Törökországban és Szíriában pusztító földrengésnek jócskán több, mint 30.000 áldozata van. A hatóságok most eljárásokat indítanak azok ellen, akiket vétkesnek tartanak abban, hogy rengeteg épület összeomlott, amelyek aztán maguk alá temették rettenetesen sok áldozatukat. Igen, létezik technológia a földrengésbiztos építésre, még pedig egy magyar zseni, Tarics Sándor találta fel!
Az élettörténetet kutatva kiderült, hogy találmányát az Egyesült Államokban jegyeztette be, hiszen már jó ideje ott élt, mikor 1979-ben egy magasház építés a „Composite Seismic Isolator, Patent No. 5, 461, 835, Oct. 31, 1995” és további két szabadalomhoz vezetett.
És akkor az ilyenkor szokásos kérdések merülnek fel; mennyire tekinthető a találmány és maga a feltaláló magyarnak? A történetből kiderül, hogy teljes mértékben!
Ehhez vissza kell mennünk egészen 1930-ig, méghozzá a III. kerületi magyar királyi állami Árpád főgimnáziumhoz, ahol ebben az évben „Érettségi vizsgálat” keretében „jelesen érett” minősítéssel végzett Tari Sándor. Erről az iskoláról tudni kell, hogy Budapest elismert gimnáziumainak egyike, amely tudósokat, művészeket, élsportolókat, neves politikusokat és közéleti embereket adott az országnak.
Tari Sándor esetében tudósról és sportolóról is beszélhetünk, de a képen látható iskolai értesítőből az is kiderül, hogy az Ifjúsági Önképzőkör elnöke volt, valamint azt is, hogy a március 15.-i iskolai rendezvényen Petőfi Élet vagy halál! című versét adta elő a megemlékezésre összegyűlteknek.
Előbb a sportról! A KISOK-tól (Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja) 1928 nyarára továbbképzésre OTE (Orvostudományi Egyetem) sportklubjához (ma Semmelweis Egyetem Sport Klub) kapott vendégtagságot továbbképzés céljából.
Igen, a két nagy háború között létezett a KISOK, ami középiskolák sportoló diákjait az akkori élvonalbeli klubokhoz irányították, hogy a nyári időszak alatt is edzésben maradjanak, illetve tovább képezzék magukat!
De ez csak egy kis kitérő volt, a lényeg, hogy Tari Sándor igen aktív közösségi életet élt, részt vett az önképzőköri munkában, a cserkészmozgalomban, rendezvényeken szavalt, sportolt, és – nem mellékesen! – jeles eredménnyel érettségizett!
Ez utóbbi okán természetesen jó eséllyel pályázott a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahova fel is vették.
1932-től a MAC vízilabdajátékosa, de az sportkarrierje nem állt meg itt! Nézzük csak, hogyan épül fel egy kiváló sportoló életútja:
„Hosszú, de kényelmes utazás után este érkeztünk Triesztbe, itt aludtunk, másnap folytattuk a vándorlást Torino felé. Este érkeztünk meg. A késő délutáni órákban már szörnyű éhínség volt a vonaton. Mezei — egyéb híján — süteménnyel ette, a szalámit. Az úszógyomornak ez se árt meg! A kosárlabdázók csodálkoztak, hogyan tudja ezt megemészteni. Mezei kijelentette, hogy ez sokkal könnyebb, mint megnyerni egy meccset — mondjuk — a németek ellen. Közben elmentünk a Garda-tó mellett.”
A fenti idézet Tarics Sándortól való, és a Nemzeti Sport 1933. szeptember 7.-i számában jelent meg, amiből megtudhatjuk, hogy „Tarics Sándor, a MAC kiváló vízipólózója, aki most a főiskolai válogatottunk csatáraként Torinóban van, írta a következő derűs apróságokat”, tehát értesülhetünk róla, hogy főiskolásként már válogatott vízilabdázóként külföldön is szerepelt.
Egy, a Sporthírlapban megjelent cikkből megtudhatjuk, az akkor 22 éves vízilabdázóról, hogy „Vértesi elárvult helyén, a centerben nőtt fel Tarics Sándor, a fiatal MAC-isták dédelgetett kedvence”, valamint azt is, hogy abban az évben játszik a főiskolai világbajnokságon, és hogy őt is „Komi bács”, azaza Komjádi Béla, a magyar vízlabdasport úttörője emelte ki a MAC ifjúsági csapatából, azaz ekkor már a hazai bajnokságban felnőtt csapatban játszik – méghozzá rendszeresen, a közönség egyik nagy kedvenceként!
„Tarics Sándor okleveles mérnök. A vízipólóválogatottak közül egy kedves, szorgalmas fiú diplomát szerzett magának. Tarics Sándor az alatt a pár év alatt, amíg felérkezett a legjobbak sorába, gépészmérnök is lett. Diplomás póló- és úszógárdánk sorát szépen egészíti ki Tarics dicsérettel megszerzett mérnöki oklevele.” – írja a Nemzeti Sport 1936. május 10.-i száma.
A magyar zseni tehát a kiváló vízilabdás karriere mellett is képes volt gépészmérnöki oklevelet szerezni, méghozzá dícsérettel! De volt innen is feljebb, a sportban, és a tanulmányok terén is!
„Beváltak a válogatott vízipólócsapat új játékosai. Az A válogatottban Szaniszló, Tarics és Hazai szerepeltek a pöstyéni nemzetek közötti tornán. Szaniszló teljességgel újonc volt, ennek ellenére azonban olyan játékot mutatott, hogy az olimpiai kimenetel szempontjából komolyan számításba jön. Tarics Sándor már Brüsszelben tartaléka volt a magyar csapatnak a Klebelsberg-Kupa-mérkőzésekre, de játékhoz nem jutott.” – írja a Friss Ujság 1936. július 9.-i száma.
Tudjuk tehát, hogy Tarics Sándor először ekkor játszott az A válogatottban, ami igen nagy szó volt, mert Stockholmba, majd Párizsban egyaránt 5. volt, míg Amszterdamban ezüstérmes, majd Los Angelesben aranyérmes lett az olimpiákon a magyar vízilabda válogatott! És jött 1936, Berlin…
Egyértelmű volt, hogy Tarics helyet kap a válogatottban, hiszen a már említett főiskolai világbajnokságokon ’33-ban és ’35-ban aranyérmes lett a csapattal, és a Berlini Olimpián sem okozott csalódást, hiszen a Magyar Válogatott…
Aranyérmes lett, 7 meccsen 44 szerzett gól mellett csak 4-et kapott, végig veretlen maradt (egy döntetlen mellett)!
„A kormányzó kitüntette az olimpiai bajnokokat. A kormányzó Bozsi Mihálynak, Brandy Jánosnak, Bródy Györgynek, K. Csák Ibolyának, Csik Ferencnek, Elek Ilonának, Gerevich-Gerei Aladárnak, vitéz Halasy Olivérnek, Harangi Imrének, Hazai Kálmánnak, Homonnai Mártonnak, Kabos Endrének, Kellner-Kárpáti Károlynak, Kutasy-Kusinczky Györgynek, Lőrincz Mártonnak, Molnár Kálmánnak, Németh Jánosnak, Rajczy- Rasztovich Iimének, Rajcsányi Lászlónak, Sárkány Miklósnak, Tarics Sándornak és Zombory Ödönnek olimpiai győzelmükkel szerzett érdemük és értékes sporteredményeik elismeréséül a Toldi Miklós arany Érdemérmet adományozta”
Micsoda névsor! És igen, ott van közöttük természetesen Tarics Sándor is, akinek ez volt az első, és egyben utolsó olimpiai szereplése, nemzetközi versenyen pedig újabb aranyat még az 1937-es Párizsban rendezett főiskolai világbajnokságon nyert.
A Berlini Olimpia vízilabda mérkőzéseit augusztus 8. és 15. között rendezték, de a Sporthírlap augusztus 29.-i száma már arról számol be, hogy „a MAC kitűnő vízipólózója elfoglaltsága miatt valószínűleg nem mehet el csapatának jugoszláv portyájára”.
Talán ekkor már inkább tudományos karrierje volt a fontosabb, ezért nem tudott csapatával tartani Jugoszláviába? Ezt megtudhatja a kedves olvasó a Tarics Sándor életét bemutató második részből, ahogy ott olvasható az is, hogy mitől magyar a találmánya – azon túl, hogy ismereteit Magyarországon szerezte.
A második rész:
