Hírek

Sakk-matt, avagy az új orosz csodafegyver

A Szu-75 Sakk-matt statikus bemutatója ugyan megtörtént a júliusban a MAKSz 2021-en, mégis érdemel néhány szót, ugyanis tényleg nem mindennapi hadászati eszközről van szó. Az egymotoros egyértelműen az amerikai F-35 Ligtning II vetélytársa lesz, repülési tulajdonságait, sőt még a majdani vételárat is úgy lőtték be, hogy minden területen felülmúlja riválisát. Az elmúlt pár évben az oroszok bizonyítottak; képesek olyan hadászati eszközök, illetve rendszerek kifejlesztésére, amivel bizonyos területeken máris fölényben vannak!

Kezdjük az árral, mert az ilyen csúcstechnológiák esetén mindig nagyon fontos a legyártott darabszám! Márpedig, ha sikerül a svéd JAS-39-E/F Gripen, a Lockhead Martin F-35, és a Shenyang J-35 ára alatt maradni, akkor szinte garantált a nagyobb szériaszám, ami pedig a további fejlesztésekhez is jó alapot jelent. (a kínai gép várhatóan csak később készül el, mint a Szu-75)

A repülési képességekről annyit tudunk, hogy elsősorban levegő-levegő harcra optimalizálják a gépet, de szárazföldi és vízi célpontok is támadhatók a géppel, miközben a hatótávolság 1.500 kilométer, csúcssebessége pedig 1,8-2 Mach, és képes lesz az állandó szuperszonikus sebesség tartására! Ez utóbbi különösen fontos, hiszen az F-35 erre mindössze 50 másodpercig képes szerkezeti károsodás nélkül. Lesz pilóta nélküli változat is, hiszen az orosz hadiipar már az önvezetés terén is jól áll.

Ami elsőre szemet szúr, az a nagy szárny. Ez elvileg nem kedvez a fordulékonyságnak, ezért kissé meglepő ebben a kategóriában. Igen ám, de az oroszok minden jel szerint saját haditengerészetük Admiral Kuznyecov kissé öregecske repülőgép hordozójának szánják, illetve más országoknak, amelyek már most is Szuholj gépeket üzemeltetnek. De ez megint inkább csak pénzügyi vetülete a gépnek, a technika azonban sokkal érdekesebb!

A nagy szárny segítségével a Sakk-matt olyan magasságokba emelkedhet, ahol hatékonyabban üzemelnek a hatóművek, a levegő alacsonyabb sűrűsége és hőmérséklete okán. A nagy magasság nem hátrány, hiszen a felszerelhető fegyverek, és az érzékelők fejlettsége következtésben ma már a magasság elvesztette jelentőségét.

A Szu-75 alapvetően egy kis gép, így bár arányait tekintve tekintélyes mennyiségű hajtóanyagot képes felvenni, alapvetően szüksége van a nagy magasságú repülés jótékony hatására ahhoz, hogy hatótávja a tervezettek szerint alakuljon. A gép lopakodásra képes (azt még nem tudni, hogy milyen szinten), és ez bizonyos kötöttségekkel jár a formai kialakítást tekintetében.

Ilyenek a szögletes kormánylapát és az elterelés nélküli bemenet, amik csökkentik a radarok érzékelését. A gép tervezésénél felhasználták a Szu-57-tel szerzett tapasztalatokat, és a jóval nagyobb testvértől jön – amit megnövelt tolóereje okán az 5+ generációs hajtóműnek neveznek – majdnem azonos erejű az eleddig legerősebbnek számító F-35-öt hajtó Pratt & Whintney F135 sugárhajtómű!

Emlékezzünk: eredetileg a Szu-57 a Saturn AL-41F1 nevű hajtóművel készült, de 2020 vége felé bemutatták az NPO Saturn Izdeliye 30 sugárhajtóművel, ami 30%-kal kisebb tömege ellenére 18%-kal hatékonyabb! Szárazon 107,9 KN (24 300 lbf) és és 171,7 kN (38 600 lbf) becsült tolóerővel utánégetővel. És még az élettartama is több!  

Bár a P&W F135 két adata (28.000 lbf és 43.000 lbf), a lóerő-tömeg arányt tekintve az orosz hajtómű jelentős előnyben van a maga 13,1 értékével az amerikai 11,46-os értékével szemben! Mire a Szu-75 repülni fog 2023 körül, az orosz mérnökök még biztosan reszelgetnek rajta kicsit…

Természetesen a jó lőerő-tömeg arány szintén nagy jelentőségű a manőverezhetőség, illetve a nagy magasságú repülés szempontjából, de ki kell emelni, hogy – miután a hajtóművön több gép is osztozik – a nagyobb darabszám megintcsak a további fejlesztési lehetőségeknek ágyazhat meg!

Eddig a vas, de mit pakolnak bele? A repülőgép működését a Matrjoska nevű automatizált logisztikai rendszer támogatja, ami egy moduláris felépítésű rendszer, így egyedi igényekre való alakítása, és továbbfejlesztése rugalmasan kezelhető. Nyílt architektikájú, és többnyire fedélzeti diagnisztikai rendszereket foglalja magában. Ez azért fontos, mert így a repülőtéren viszonyleg kevés felszerelést kel tartani a karbantartási feladatok elvégéséhez! Ezek a körülmények mind-mind azt szolgálják, hogy a lehető szélesebb vevőbázist érjék el a géppel! Fontos az is, hogy ugyanazokat a légi lőszereket hordozza, mint a Szu-35, vagy a Szu-57, ami rendkívül fontos az olyan országok számára, akik ez utóbbi típusokat már rendszerbe állították.

További részletek a videókban láthatók, mi most egy kicsit azzal szeretnénk foglalkozni, hogy ki jöhet szóba, mint vevő?

Elsősorban Törökországra gondolunk, hiszen Ankara ki lett zárva az F-35-ös programból, miután Sz-400-as rakétavédelmi rendszereket vásároltak Moszkvától. Így most a törököknek nincs 5, vagy 5+-os repülőgépük, márpedig az egy ilyen méretű és egyéb képességeit tekintve globális mércével is ütőképesnek számító hadseregnek ez ma már elengedhetetlen „kelléke”.

Azt a „potom” 25-30 millió dollárt, amit elkérnek a gépért sokan meg tudják fizetni, de nem mindenkinek megengedett… A NATO tagok minden bizonnyal ilyenek, és teljes szettben nem is lenne sok értelme egy ilyen üzletnek, hiszen az orosz gépek biztosan nem NATO-kompatibilisek abban a formában, ahogy most megtervezték őket. Bár, ki tudja, lehet, hogy olyannyira rugalmas tényleg a konfigurálhatóság, hogy akár ez is lehetséges lenne?

Érdekes, hogy – bár Putyin láthatóan pozitívan áll a szu-75-höz – a fejlesztés nem állami pénzből megy, arra nem kapott támogatást a gyártó, így saját forrásból finanszírozza az egészet. Az Orosz Légierő viszont nem gondolkodik egymotoros gépben, így az export nem csak a lehetőségeket növeli, hanem egyenesen feltétele a gép teljes elkészültének!

Ez az egész ne tévesszen meg senkit! A fejlesztés költségeit így is az állam állja, hiszen a teljes orosz hadiipar állami kézben van, az export pedig csakis azért fontos az oroszoknak, hogy bejöjjenek a fejlesztési költségek, pusztán üzlet tehát!

Miközben tehát Oroszország a kétmotoros gépekre épít, olcsó egymotorosokat kínál vevőinek, amik között hagyományosan ott lehetnek a közel-keleti- belső-ázsiai, illetve az afrikai partnerek is. Amennyiben tehát ők vevők lesznek az olcsó, és hatékony eszközre, az oroszok a Szu-57-nél is komolyabb kéthajtóművas csapásmérőt fejleszthet!

Ez a csodafegyver tehát inkább gazdasági fegyver, semmint az géptípus, amit nagy számban alkalmaznak majd az oroszok. Figyelem! Ebből egyenesen következik, hogy a Szu-57 utódjának minden paraméterében jobbnak kell lennie a szu-75-től, ami azért nem kis ugrás lesz!

Ajánlott Cikkek