Hírek

Scholz besokall: Nem érdekünk, hogy új blokkok jelenjenek meg a világban

Úgy tűnik, a német kancellár tényleg komolyan gondolja pekingi látogatását, és nem csak egyfajta pofavizitre érkezett. A német gazdaság két korábbi pillére (mások mellett) az olcsó orosz energia, illetve az olcsó kínai termelés voltak. Az előbbit kirúgta Berlin alól a háború és a szankciók, utóbbit viszont már nem szeretnék kirúgni maguk alól!

Borítóképen: Olaf Scholz az SPD regionális konferenciáján az SPD elnöki posztjának megválasztásáról 2019. szeptember 10-én, Nieder-Olmban (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Olaf Kosinsky, licenc: CC BY-SA 3.0 DE) A kép illusztráció

A kínai Global Times arról cikkezett Scholz és Hszi Cin-ping pekingi találkozóját követően, hogy mi lehet a célja a német kancellárnak pekingi látogatásával, és érdekes mondatokat idéznek Scholztól, ami azt mutatja, hogy Berlinben most fogyott el a türelem Washingtonnal szemben!

A Politico és a Frankfurter Allgemeine Zeitung című német lap csütörtökön megjelent cikkét idézve a lap elsőként az alábbi mondatot emeli ki a kancellártól:

„A Kínával való bánásmódnak változnia kell”, valamint csökkenteni kell az ipari ellátási láncok „kockázatos függőségét”, ha arról van szó, különösen az csúcstechnológiák esetében. Ugyanakkor azt is javasolta, hogy az Egyesült Államok ne vonja be Németországot a Pekinggel való blokk-konfrontációba.

Véleményünk szerint – bár elég óvatos a megfogalmazás – ez a pár gondolat sok mindenről árulkodik.

Egyrészt rávilágít arra, hogy Washington az, aki Európát bevonja saját érdekeit szolgáló ügyekbe (ilyen lehet akár az orosz-ukrán háború is), másrészt pedig Scolz azt üzeni, hogy „eddig és ne tovább!”, Kínát nem fogja elengedni Németország.

És ezt Scholz nyíltan kijelenti:

Kína a megváltozott körülmények között is fontos üzleti és kereskedelmi partnere marad Németországnak és Európának – nem akarunk elszakadni tőle.

A látogatás ténye már önmagában tiltakozást váltott ki a Washington-párti politikusokból, ugyanakkor az időzítés is üzenetértékű. Ugyanis amíg Scholz pekingi útján tartózkodik, a G7-csoport külügyminiszterei, köztük Antony Blinken amerikai külügyminiszter csütörtöktől péntekig Németországban találkoznak.

Annalena Baerbock, Németország külügyminisztere, a koalíciós partner Zöld Párt tagja, amely mindig is az USA-párti álláspontot képviselte, nemrég azt mondta, hogy Berlin Kína-stratégiájának határozottabbnak kell lennie.

Sőt, a német külügy vezetője azzal „engedte útjára” a kancellárt, hogy a lehető leghatározottabban hívja fel Kína elsőszámú vezetőjének figyelmét az alapvető emberi jogok fontosságára, illetve olyan témákra, melyek kottáját a zöldpárti külügyminiszter Washingtonból kapja meg.

Meg kell vizsgálnunk, hogy az együttműködés hol marad a közös érdekünkben. Az együttműködésre ott fogunk törekedni, ahol közös érdekünk, de nem hagyjuk figyelmen kívül a vitákat sem. Ez ugyanis része a Németország és Kína közötti őszinte eszmecserének

– írja Scholz cikkében.

Nem is kell több idézetet felhozni, mert teljesen világos, hogy Scholz pontosan mit is szeretne (és ezt persze így, direktben nem mondta ki);

  • A kínai gazdasági kapcsolatokat nem akarja elengedni, mert az a német gazdaságra nézve – az olcsó orosz energia elvesztése után – végzetesen lenne.
  • Nem politikai blokkokban gondolkodni, nem szeretné, ha a gazdasági és politikai kérdések keverednének – ahogy azt Washington napi gyakorlattá tette.
  • Nem kíván a kínai jogsértésekkel foglalkozni, egyszerűen gazdasági együttműködést akar.
  • Ezzel együtt nem szeretne függőségeket a nyakába venni, különösen a csúcstechnológia terén.

Vegyük észre, hogy ez a gondolkodás – tetszik, vagy sem! – igen közel áll a magyar kormány pragmatikus megközelítéséhez!

Nem, arról szó nincs, hogy mekkora géniusz a magyar kormány, csak arról, hogy lassan fel kell ismerni, hogy az az út, amin ma Európa van, nem vezet sehova.

Az USA – mint a világ legnagyobb gazdasága és katonai ereje, ami még mindig egy világpénzt birtokol – saját játszmáját folytatja, ebben pedig az európai szövetségesek immár olyan terheket vállaltak fel, amelyek tönkre teszik őket!

Azt is fontos meglátni, hogy Scholz nem véletlenül említette a csúcstechnológiás termékeket, mint különösen fontos termékcsoportot, hiszen ezen a területen Európa igen komoly lemaradásba került; gyakorlatilag nem létezik a kontinensen chip-gyártó kapacitás, ahogy még csak most van felfutóban például az elektromos autókhoz használatos akkumulátorok gyártása is, holott ez a versenytársak esetében már évekkel ezelőtt megtörtént, és azóta is folyamatos a fejlődés/fejlesztés.

És ez utóbbi téma is a magyar kormányt igazolja, helyesebben azt a tényt, hogy Európa nem tud gazdasági szövetségesek nélkül létezni, mert nincsenek meg azok az adottságai, mint az Egyesült Államoknak!

A baj „csupán” annyi, hogy Európa vezetőivel elhitették azt, hogy valódi potens nagyhatalom vezetői, de ez sajnos nincs így. Ma Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság vezetője, vagy Josep Borrell az EU külügyi főmegbízottja abban a hitben ringatja magát, hogy Európa önálló nagyhatalomként képe fellépni a nagyvilágban, de ez csak annyit jelent, hogy;

Az EU az USA mellett felvonulva keménykedhet a világ más országaival, ami a már említett adottságai miatt viszont visszaüt rá.

Meglepetés, hogy Olaf Scholz német kancellár felismerte végre ezt a realitást, de látni kell, kormányának koalíciós partnerei, vagy más EU-tagállamok vezetői könnyen lesöpörhetik gondolatait a politika témák asztaláról.

Ajánlott Cikkek