Vélemény Vélemény-cikkeink

Securitate – Kisért a múlt?

Több, mint érdekes az a felvetés, mellyel Claudiu Năsui, a Szabadság, Egység és Szolidaritás Pártját (PLUS) egyik prominense törvényjavaslata tartalmaz, illetve az is, hogy milyen utóhangjai vannak a javaslat tárgyának, miszerint a Securitate még élő ügynökeit, hanem a volt szekusok leszármazottait is listázná a bukaresti kormány gazdasági minisztere. Sok kérdést vet fel a téma, de magyarázatok nincsenek.. Legalábbis nem olyanok, amelyek megnyugtatnák azon választókat, akik a kommunista rendszerben a valamikori titkosszolgálat tevékenysége okán sérelem ér, és – érthető módon! – nem szívesen látna olyanokat a mai politikában, akik annak idején szekusok voltak, vagy éppen azok leszármazottai.

Címlapon: egykori Securitate kitüntetés

Erre egyszerű megközelítés lenne, ha kizárnák ezeket az embereket a politikai pályáról, ugyanakkor komoly kérdés, hogy vajon a volt szekusok gyerekei, unokáik, vajon mennyiben felelősek felmenőik tetteiért? Ezzel szemben az is jó kérdés, hogy aki szekus volt, és olyan cselekedeteket hajtott végre, amiért ma börtön járna, vajon milyen gyermekeket, unokákat nevelt? Nehéz kérdések… És alighanem soha nem lesznek jó válaszok. Ott van példának az egészségügyi minisztériumot irányító Vlad Voiculescu, akiről kiderült, hogy apja, Vasile Voiculescu Iulian 1978-tól a Securitate ügynöke volt. Mit mondhatott volna erre az egészségügyminiszter? Azt, hogy ő maga csak saját tetteiért felelős, az apja múltjáért nem.

De van itt egyéb probléma is; amellett, hogy az ilyen típusú listák készítése már eleve jogi kérdéseket vet fel, azt is pontosan lehet tudni, hogy minden párt érintett ebben a kérdésben, így nem valószínű, hogy át fog menni a javaslat. A probléma abban áll, hogy nem igazán lehet megmondani azt, hogy a Securitate-nak mennyi tagja volt, ki milyen jelentéseket tett, és milyen szerepe volt egyes ügyekben, illetve a szervezet működése/működtetése területén. Igen, vannak, akikről pontosan tudható, hogy mit/miket követtek el, és milyen pozícióban voltak, de egy ilyen lista csak akkor lehetne elfogadható pontosságú, ha ezek a tényezők mindenkiről, és egyértelműen meghatározhatók lennének. És akkor még mindig marad a kérdés, hogy mi van, ha valaki csak az őt ért valamilyen nyomásra (kényszerítés, zsarolás stb.) hatására tett jelentést? megérthető, vagy sem, ha valaki a családját mentve kiadott valamilyen információt? Ugye hogy már ez a kérdést sem egyszerű megválaszolni…

Mi sem tudjuk a válaszokat, de azt igen, hogy a törvénytervezetben foglalt harmadíziglen leszármazás fontos tényező, de nem úgy, ahogy a tervezet említi. Azért fontos, mert a valamikor mindenek felett álló Securitate kísértete csak akkor nem jelenik meg többé, ha a volt tagokat követő harmadik generáció is lelép majd a világ színpadáról! És addig? Addig azt kell, hogy mondjuk, az ilyen tervezetek, meg az erre a témára, ilyen megközelítéssel elpazarolt idő csak más, sokkal fontosabb kérdések elől veszik el a figyelmet! Nem mondjuk, hogy ez a kérdés nem jogos, és nem egy létező problémát vet fel, hanem azt állítjuk, hogy nincs jó megoldása, ezért meg kell várni, hogy idő elvégezze a maga dolgát…

Addig pedig aki ezzel a témával haknizza be a politikai fellépések világát, inkább tehetne valami olyan ehelyett, amivel az általa, illetve minisztériuma által képviselt emberek érdekeit szolgálja! Sajnos ez nem más, mint feltűnősködés egy olyan témával, amin rengeteget lehet vitatkozni, ahogy a futball-drukkerek szoktak arról, hogy melyik volt a szebb gól… A gazdasági miniszternek pedig úgy hisszük, lenne komolyabb feladata is, mint listák gyártása!

Ajánlott Cikkek