Sínautóbusz? Buszvillamos? Villamosbusz?

Nem, ezúttal nem egy remek Ganz gyártmányról lesz szó, hanem egy szükség-megoldásról. Miben különbözik a most bemutatandó sínautóbusz mondjuk a DSA korábbi gépeitől, vagy éppen az Árpád sínautóbusztól? Nos, alapvetően abban, hogy ez tényleg autóbusz – volt. Mert bizony akkoriban 1942-t írunk! – nehéz idők jártak.

Borítóképen: Sínautóbusz próbaúton – 1942

Furcsa képet kapunk, ha rápillantunk a gazdasági helyzetre a háborús időkben. Azt látjuk, hogy a termelés növekedik, a gyárak bővülnek, javul a foglalkoztatás, ugyanakkor mégis hiány van szinte mindenből. Igen, egy hadigazdaság így működik;

Mindent a hadiipar szolgálatába állítanak, és csak a legminimálisabb, a már végképp nem nélkülözhető erőforrásokat fordítják másra – például a közlekedés fejlesztésére.

Tudni kell, hogy a gumi-, valamint az üzemanyaghiány okán akkoriban a buszközlekedés délelőtt 9 órától délután 2 óráig szünetelt Budapesten. A sínautóbusz egyébként feltehetően kevesebbet fogyasztott a nagyságrendekkel kisebb gördülési ellenállás okán.

Ennek a helyzetnek egy igen érdekes szülötte a sínautóbusz, ami a korábban már kiselejtezett autóbuszok átalakításával jött létre – nem is akármilyen műszaki tartalommal! Nem villamos, mert nincs semmiféle kapcsolata a villamos hálózattal, és nem busz, hiszen mégiscsak síneken jár!

Hogy mégis találó a név, ezt egy korabeli kínrím vers is igazolja:

Meglepődtem minap egy új tüneten,

Autóbusz jár a villamos-síneken,

Az úton, mely a ligetig levezet,

Nagyon illik rá a sínbusz nevezet.  

De nézzük, hogyan alakították át a járműveket – jellemzően a Harcsákat, azaz a MÁVAG N26/36 típusú autóbuszokat!

„Az átalakítás úgy történik, hogy a gumitömlős kerekek helyébe egy-egy pár, összesen négy vaskereket szerelnek, a kormányszerkezetet merevítik, a dudák helyébe pedig villamoscsengőt szerelnek. A kocsikat Diesel-gázmotor hajtja, tehát ugyanaz, amely az autóbuszokon működött. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a sínautóbuszok kevéssel rázósabbak, mint a villamosok és az indításnál is jobban kell kapaszkodni, mint a villamoskocsikban.”

Nem éppen a technika csúcsa, de a hiány időszakában nem volt mit tenni… A fenti idézet a Friss Ujság 1942. április 12.-i számából való, amiben arról is beszámolnak, hogy „A 10-es vonalon összesen tíz darab sínautóbusz fog közlekedni, a menetsebességük nagyobb lesz, mint a villamosoké volt”.

A Beszkárt tervei végül talán megvalósultak – bár nincsenek konkrét számadataink az átalakított buszok számáról -, de hozzá kell tennünk, hogy ebben az esetben nem az újpesti 10-esről van szó (már csak azért sem, mert ekkor Újpest még nem a főváros része), hanem Király utcai 10-esről, ahol 1942. május 4.-én álltak forgalomba a sínautóbuszok.

Mi lett aztán a sorsuk? Nos, pár év múlva következett Budapest 102 napos ostroma…