Sokáig védelmet nyújtott, hogy aztán fenyegessen…: a Gellért-hegy
„A Gellérthegy — amelyet több, mint 100 esztendővel ezelőtt a gonosz indulat és ártó szándék koronázott meg a Citadella komor falaival — képletesen szólva a mai Budapest szülőanyja” – írta Székely László az A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma című kiadvány 1962. évi számában. Igen, a Gellért-hegy mindig is fontos volt, hiszen az itt kialakuló település kialakulása – persze más okok mellett – talán leginkább a jól védhető vízi átkelőhelynek köszönhető.
Borítóképen: Gellért-hegy, fenn a Citadella, alatta a Rudas fürdő, a kép előterében pedig lejárat a szennyvízgyűjtő csatornához a pesti alsó rakparton (forrás: Fortepan, 277697)
Ennek okán a történelem során mindig is fontos szerep hárult a Gellért-hegyre. Már a rómaiak őrtornyot építettek a rév védelmére, és az utánuk következő népek természetesen megörökölték az átkelőhelyet. A honfoglalás utáni időszakban már „pesti rév”-nek nevezték ezt a helyet, erről tanúskodnak a legrégibb írásos emlékek.
Orseolo Péter király uralkodása idején, 1046-ban, Vata pogány lázadói innen, a hegy sziklás oldaláról lökték le Gellért püspököt, az új vallás hirdetőjét. A nevet azonban nem akkor, hanem csak valamikor a 16. században kapta Magyarország egyik első keresztény vértanújáról.
A tatárjárás után, amikor IV. Béla sorra építtette a várakat, a Gellérthegy csúcsán is emeltek egy kisebb őrtornyot, de sajnos ennek ma már nyomát sem lehet felfedezni.
Akkoriban a lejtőket köröskörül jófajtájú szőlők borították — világhíres fehér bor termett itt abban az időben — s a tőkék között apró kalyibák, csőszkunyhók, présházak húzódtak meg. Mátyás is kezdett építkezni a hegy fennsíkján, itt akart állandó táborhelyet berendezni derékhadának, a híres Fekete Seregnek.
Evlia Cselebi úti jegyzetei bizonyítják, hogy a törökök igen fontos katonai őrhelyként tekintettek a Gellért-hegyre. Nem sokkal Buda elfoglalása után egy kisebb erődöt emeltek a mai Citadella helyén, ez az építmény kőalapzaton nyugvó gerendavár volt, katonai szállással, élelmiszerraktárral. Kőfallal és megerősített palánkkal vették körül, legalább is így mutatják a korabelirajzok és metszetek.
1715-ben Kálváriát építették a hegytetőn. Három nagy keresztje a város minden pontjáról jól látszott, az egyes stációk a mai Sánc utca vonalán húzódtak. Ezek a stációk sokáig megvoltak, az utolsó kettő 1945-ben, a hegy ostromakor pusztult el.
A 19. század legelső éveiben a tudomány is birtokba vette a hegyet. Ide költöztették át a várból az egyetemi csillagvizsgáló intézetet, amely akkoriban Európa egyik legmodernebb és leghíresebb intézménye volt!
1830-tól kezdve hosszú időn át innen jelezték a pontos időt, minden délben 12 órakor, harangkongatással. Néhány évvel később, 1833-ban, „próbatelegráf”-ot állítottak fel a csillagvizsgáló mellett. Nappal 3 sokféleképpen mozgatható póznával, éjjel 7 lámpással adták le a különböző jeleket s a közbenső állomások segítségével állítólag 3 perc alatt lehetett üzenetet küldeni a Gellért-hegyről Bécsbe.
Az egykori csillagvizsgálót és a próbatelegráfot már rég elpusztította a történelem. Pontosabban: a szabadságharc leverése után Haynau parancsára valóságos erődrendszert terveztek a rebellis magyarok féken tartására. A város minden fontosabb pontjára terveztek egyegy kisebb-nagyobb erődöt vagy őrtornyot, de ezek közül csak egy készült el: a Citadella.
A Citadella elépítését maga Ferenc József rendelte el 1850 április 12-én.
Építői Kasselik Ferenc és Zitterbarth Mátyás voltak, az építőanyagot, a hatalmas faragott köveket rab honvédek bányászták és hordták fel a hegy tetejére. Az osztrák katonaság 1864 júniusában vette birtokba az erődöt és 60 ágyúval szerelte fel.
A kiegyezés után le kellett mondania az erődítményről a K.u.K. Militärkommando-nak: a magyar kormány és a közös hadügyminisztérium megegyeztek, hogy a Citadellát Budapest főváros tulajdonába adják át. Ezzel együtt azonban a megegyezés után még hosszú esztendőkig benntanyázott az erődben a katonaság, csak 1899 februárjában vonult ki végleg s adta át a kulcsokat a főváros képviselőinek.
Azóta időről időre felmerül annak gondolata, hogy milyen más funkciója lehetne a Citadellának – a háború után sokféle dologra használták, és csak 1961-ben nyílt meg a nagyközönség előtt! -, de aztán mindig marad, ami a megnyitása óta: turistalátványosság.