Sopron a Leghűségesebb Város – A Soproni népszavazás 1921 december 14.
A Soproni Népszavazás Története
Kezdetek és Háttér
- december 14-én kezdődött meg a történelmi jelentőségű soproni népszavazás, amely három napig tartott. Ennek során Sopron városa és a környező nyolc falu lakossága döntött arról, hogy Magyarország vagy Ausztria fennhatósága alatt kíván-e maradni. Ez a népszavazás kulcsfontosságú volt a térség, sőt, a magyar történelem szempontjából is.
A népszavazás előzményei az első világháború utáni békerendezkedéshez nyúlnak vissza. Az 1919. szeptember 10-én aláírt saint-germaini békeszerződés, mely az első világháborúban vesztes Ausztriának is jelentős területeket juttatott Magyarországtól, sokak számára érthetetlen és igazságtalan döntés volt. Azonban az antant hatalmaknak megvoltak a maguk racionális okai ennek a döntésnek a meghozatalára.
Területi Igények és Politikai Háttér
A vita középpontjában álló terület, mely később Burgenland néven vált ismertté, Vas, Sopron és Moson vármegyék nyugati részét foglalta magában. Az 1918. november 12-én kikiáltott Ausztriai Köztársaság hamarosan igényt tartott erre a földsávra.
Bécs a területi igényeket főként etnikai érvekkel támasztotta alá. Ezzel párhuzamosan a párizsi békekonferencia tagjai a szláv korridor, vagyis a közös csehszlovák és délszláv határvonal terve iránti ellenszenvükkel, valamint az Anschluss, azaz Ausztria Németországgal való egyesülésétől való félelmükkel indokolták az osztrák fél támogatását.
Az Anschluss félelme különösen erős volt, tekintettel arra, hogy az első világháború után megszűnt nagy Osztrák-Magyar Monarchia után létrejött kisállam, Ausztria életképtelenségét mutatta. Ez a helyzet ösztönözte Ausztria közvéleményét, hogy a nagynémet egységben lássa a problémáik megoldását. Az antant hatalmak végül az Anschluss elkerülése érdekében döntöttek Bécs javára, és a saint-germaini, majd a Magyarországgal kötött trianoni békeszerződésben Sopronnal együtt a mai Burgenlandot Ausztriának ítélték.
Népszavazás és Döntés
A soproni népszavazás során a lakosság túlnyomó többsége Magyarország mellett döntött, ezzel meghatározva a város és a környező területek jövőjét. Ez a döntés nemcsak a területi kérdéseket érintette, hanem jelentős politikai és nemzeti jelentőséggel is bírt az akkori Magyarország számára.
A Nyugat-Magyarországi Felkelés és Következményei
A Helyzet Kialakulása és a Felkelés Előzményei
A Trianoi Szerződés következtében úgy tűnt, hogy Sopron és a környező települések, hasonlóan más történelmi magyar városokhoz, elveszítenek. Azonban egy fontos különbség állt fenn: a szerződéskötéskor a nyugat-magyarországi területek a Nemzeti Hadsereg ellenőrzése alatt álltak. Ez lehetővé tette a Bethlen-kormány számára, hogy elhalassza a terület kiürítését, amit a délszláv csapatok Baranyából és Bácskából történő kivonásához kötöttek. A kivonulás 1921 nyarán történt meg, így a terület státusza hosszú ideig bizonytalan maradt.
Ez a helyzet kedvezett az 1918-19-es években szerveződő katonai különítményeknek, mint például a Prónay Pál és Héjjas Iván által vezetett Rongyos Gárda. Ahogy az ország a konszolidáció felé haladt, ezek a szervezetek új működési területet kerestek a nyugati határszélen, ahol még reményt láthattak a trianoni döntések megváltoztatására.
A Rongyos Gárda és a Felkelés Kezdete
A közelgő konfliktust a Francia Kiss Mihály vezette 1921-es júliusi akció jelezte előre, amikor a Rongyos Gárda különítményesei sikeresen felfegyverkeztek. Amikor a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság teljesítette a magyar kormány feltételeit, és az antant hatalmak felszólították Magyarországot a területek átadására, a Nemzeti Hadsereg kezdte kiüríteni Burgenlandot. Azonban 1921 augusztusában Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy és gróf Sigray Antal kormánybiztos megtagadták Sopron és a környező falvak átadását, és a felkelők visszaverték az osztrák csendőröket Ágfalvánál.
Ez az összecsapás indította el a másfél hónapig tartó nyugat-magyarországi felkelést, melynek során a Rongyos Gárda kiszorította az osztrák csendőröket a történelmi országhatáron kívülre, és Felsőőrön kikiáltották a független Lajtabánságot. Bár a Bethlen-kormány hivatalosan ellenezte a felkelést, a gyakorlatban támogatást nyújtott a felkelőknek, például Gömbös Gyula által.
A Velencei Tárgyalások és a Népszavazás
Az olasz kormány közvetítésével Velencében megrendezett konferencián a magyar delegáció, Bethlen István miniszterelnök és Bánffy Miklós külügyminiszter vezetésével, elérte, hogy Sopronban és a környező nyolc faluban népszavazást tartsanak a hovatartozás kérdéséről. Cserébe Magyarország kötelezettséget vállalt a felkelők lefegyverzésére és a területek kiürítésére.
A Soproni Népszavazás Végkimenetele és Jelentősége
A Népszavazási Előkészületek és Szabályozások
A velencei konferencián elért megállapodásokat követően, 1921. november 23-án kiadták a Népszavazási Szabályzatot, amely 12 pontból állt és meghatározta a szavazás részleteit. A szabályzat értelmében a szavazásra jogosultak azok voltak, akik a népszavazás idején betöltötték a 20. életévüket, és 1919. január 1. előtt, vagy 1921. január 1. óta állandó lakóhellyel rendelkeztek az érintett területen. A szavazás titkos volt, és először 1921. december 14-én Sopronban, majd két nappal később a környező nyolc faluban zajlott.
A Népszavazás Lefolyása és Kihívásai
A népszavazást megelőzően mindkét fél – Magyarország és Ausztria – aktív propagandatevékenységet folytatott, annak ellenére, hogy ez tiltott volt. A választói jegyzékek elkészítése során is előfordultak tisztességtelen előnyszerzési kísérletek. Ausztria még megpróbálta szabotálni a népszavazást a Népszavazási Központi Bizottságból való kivonulással, és tervei között szerepelt Sopron erőszakos elfoglalása is, ha a végeredmény számukra kedvezőtlen lenne. Ennek ellenére a szavazás rendben és zavartalanul zajlott le.
Az Eredmények és Azok Jelentősége
A népszavazás eredményét 1921. december 17-én hirdették ki a Zrínyi Ilona Tiszti Leánynevelő Intézetben. A szavazók többsége, 15 304 fő, Magyarországhoz való tartozás mellett döntött, míg 8227 fő az Ausztriához való csatlakozást támogatta. Ez a győzelem jelentős sikert jelentett Magyarország számára, és valójában az egyetlen tartós revíziós sikerként került be a történelemkönyvekbe.
A soproni népszavazás különlegessége abban rejlett, hogy a város német anyanyelvű lakosságának jelentős része is Magyarországhoz való maradást választott, ami rámutat a helyi polgárság mélyen gyökerező hűségére és identitására. Ezért 1922-ben Sopron a „civitas fidelissima” (a legállhatatosabb város) címet kapta, ami méltán illette meg a várost és annak lakosságát.
Összegzés
A soproni népszavazás jelentős történelmi eseményként emlékezetes maradt, hiszen az első világháborút követően sok európai ország területi revíziókkal szembesült. Sopron és környékének sorsa kivételes példája volt annak, hogyan lehet a lakosság akaratának érvényt szerezni a békerendezkedés folyamatában, és ez a történelmi esemény ma is fontos szimbóluma a nemzeti önrendelkezésnek és az állhatatosságnak.
arcanum
