Sortűz a Kossuth téren 1956 október 25. – Vérfürdő a Parlament előtt

1956 októbere a magyar történelem egyik legmeghatározóbb időszaka volt, amikor az ország lakossága a szovjet uralom és a kommunista rendszer ellen emelte fel a hangját. A forradalom egyik legmegrázóbb és legemlékezetesebb eseménye október 25-én, a Kossuth téren történt, a Parlament épülete előtt.

Ezen a napon, a Kossuth téren összegyűlt tömeg – melyben férfiak, asszonyok, gyermekek és idős emberek egyaránt jelen voltak – a változásokért, a demokratikus jogokért és a szabadságért tüntetett. A civil tüntetőkből álló tömeg békés szándékkal gyűlt össze, azonban a nap tragikus eseményekbe torkollott.

A forradalmárok közötti feszültség és a kormányzati erők közötti összecsapások eredményeként a tüntetőkre sortűz zúdult. A történelemtudomány “véres csütörtök” néven ismeri ezt a napot. A források eltérnek a pontos halálos áldozatok számát illetően; a becslések néhánytól egészen az ezres nagyságrendig terjednek. A pontos szám máig ismeretlen, és sok vitát kiváltott az elmúlt évtizedek során.

Kahler Frigyes jogtörténész vezetésével felállított tényfeltáró bizottság mélyreható kutatásokat végzett az események körülményeiről. A bizottság megállapította, hogy a sortűz nemcsak a tüntetők, hanem a fegyveres erők számára is jelzésértékű volt. A tragédia híre gyorsan elterjedt az országban, és az emberek széles körben a forradalom oldalára álltak. A fegyveres erők ezt követően a pártvezetés október 28-án kezdődő fordulatáig könyörtelenül próbáltak leszámolni minden helyi megmozdulással, melyet a szovjet hadsereg támogatott.

1956 októberében, pár perccel 11 óra után, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) ülésén tartózkodó Ivan Alekszandrovics Szerov tábornok, aki a KGB elnökeként 1954 és 1958 között szolgált, úgy határozott, hogy személyesen tesz szemlét a Kossuth téren. Szerov, akit korábbi években a kalmükök, csecsenek, ingusok, karacsajok és krími tatárok tömeges deportálásában betöltött szerepe is jellemez, fedezetként több szovjet és magyar tiszttel, valamint egy harckocsival indult el a történelmi helyszín felé.

A téren tartózkodó tömeg a szovjet katonákkal barátkozva próbálta kifejezni békés szándékait. Azonban Szerov, ezt látva, riasztólövések leadására adott parancsot. A döntés következtében pánik tört ki a téren. A helyzet zavartában a szovjet páncélosok a Földművelésügyi Minisztériumot és a Néprajzi Múzeumot vették célba. A tüntetők keresve a menedéket a II. Rákóczi Ferenc lovas szobránál próbáltak összetömörülni. Ekkor a Báthory utcából érkezett egy újabb szovjet harckocsi, amely célzott lövéseket adott le a tüntetők felé. A tűzharcnak számos halálos áldozata volt.

1956 októberében az ország sorsát meghatározó események zajlottak a Kossuth téren. A forradalom harmadik napján, október 25-én, a Parlament előtt békés, fegyvertelen tömeg gyűlt össze. Azonban a helyzet hamarosan káoszba fulladt, amikor az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) és a szovjet erők közötti összetűzés kezdődött.

Az elsődleges jelentések és sajtóközlemények az ÁVH-t tették felelőssé a tömegre leadott sortűzért. Az “Igazság”, a forradalmi honvédség és ifjúság lapja október 27-i számában arról számolt be, hogy az ÁVH-sok a Földművelésügyi Minisztérium épületének tetejéről nyitottak tüzet. Azonban a későbbi kutatások nem találtak egyértelmű bizonyítékokat ezen állítás alátámasztására.

Ugyanakkor bizonyos, hogy a téren az orosházi határőr alegység, az ún. ‘zöld Ávó’ egyik csoportja is jelen volt, és részt vett a lövöldözésben. Több történész szerint a sortűz fő okozója a szovjet harckocsi vagy az ÁVH által leadott sortűz volt.

A helyzetet tovább bonyolította, hogy egy határőr alegység, amely az Akadémia-utcai pártközpont megerősítésére érkezett, véletlenül tűzharcba keveredett az épületben lévő ÁVH-sokkal és szovjet katonákkal.

Az 1956-os forradalom során a Kossuth téren történt sortűz az egyik legtragikusabb pillanat volt a magyar történelemben. A tűzharc után az áldozatok száma hosszú ideig homályos maradt, és máig nem sikerült pontosan meghatározni. Számos sebesült került a belvárosi kórházakba, de a Központi Mentőállomás is megtelt sérültekkel. A helyzet zavara miatt és az önkéntesek nagy száma miatt a korabeli betegdokumentáció sok esetben hiányos vagy nem is létezik.

Kő András és Nagy J. Lambert kutatásaiból kiderült, hogy legalább 75 ember vesztette életét a Parlament környékén, további 284-en pedig megsebesültek. Összesen 61 ember a helyszínen halt meg, további hat határőr, két rendőr, két folyamőr, két kormányőr és két szovjet katona is életét vesztette.

A vérengzés után több szemtanú is beszámolt arról, hogy látott tizenkét teherautót, amelyek a sebesülteket és halottakat szállították el a térről. Körömi Teréz kutató 234 áldozat nevét gyűjtötte össze, míg Kéri Edit szerint akár 1000 fő is meghalhatott a tűzharc során. Mikes Tamás emlékei szerint október 24-én 820 halottat számolt meg a Kerepesi temetőben.

Bár az áldozatok pontos számát sosem sikerült meghatározni, egyvalami biztos: az 1956-os forradalom Kossuth téri eseményei mély nyomot hagytak a magyar nép emlékezetében és a történelemben.

wikipedia arcanum parlament.hu