Sursum corda! Azaz: Emeljétek fel szíveiteket!

Hogy miként jön témánkhoz az egyházi szertartás idézett mondata? Nos, ezzel zárja írását Dr. Pávai Vajna Ferenc magyar királyi főbányatanácsos-főgeológus, amikor arról ír, hogy miként fedezte fel, és milyen mértékűre becsüli az Alföld gázkészleteit. Miért volt olyan fontos ez akkoriban, hogy egyenesen egy egyházi szertartás mondatával fejezte be cikkét? Nos, erre is meglesz a válasz!

Borítóképen: A hajdúszoboszlói gézoskút, és a karcagi 60 m magasra feltörő gázoskút – 1928

A bevezetőben feltett kérdésre a korban kell keresni a választ, hiszen akkoriban – mint azt a szerző írja – „végre reáeszmélt az emberiség, hogy a fával, szénnel, tőzeggel való fűtés, illetve energianyerés nagy energiapazarlás, s a földgáz és olajtüzelés energiagazdálkodás”.

Lehet, hogy ezt manapság sokan másképp látják, de látni kell, hogy a múlt század ’20-as éveiben bizony éppen egy forradalom kellős közepén voltunk, hiszen akkoriban már berobbant a szénhidrogén alapú gazdaság, és hol lassabban, hol gyorsabban kezdte kiszorítani a szenet, na meg a motorizáció is teljes mértékben a kőolajra épült.

Fontos tudni, hogy a gáz és az olaj csak igen ritkán van jelen önállóan, sokkal inkább jellemző együttes előfordulásuk.

De a cikk akkor és ott kifejezetten a földgázra összpontosít, mert az ország akkor még nem volt abban a helyzetben, hogy a motorizációt berobbantsa, sokkal inkább az alapvető energiaigények kielégítésén volt a hangsúly. De miért is? Erre is van egy idézetünk a cikkből:

„Az erdélyi földgázterületben elvették tőlünk gazdagságra a világ második gázmezőjét. Még ma sem tudjuk kellően értékelni, hogy számokban mennyi energiát képvisel ez az eloltott nemzeti kincsünk, pedig Nyitra olajáról, Horvát-Szlavónia földgázáról és olajáról nem is beszéltünk.”

Bizony, nem csak a szén- és ércbányák kerültek a határon túlra, hanem az akkor még épp csak elindított gáz- és kőolajkitermelés is…

Ha már így volt, a geológus nem tehetett semmit, hacsak azt nem, hogy talál olyan helyeket az immár sokkal kisebb országban, ahol mégis lehet gáz. Igen ám, de hogyan kell ennek nekifogni, hiszen akkoriban azt gondolták, hogy az Alföld alatt bizonyosan nincsenek kitermelhető szénhidrogének, mert a talaj nem ahhoz a típushoz tartozik, amilyen azon a helyeken, ahol eddig találtak gázt és/vagy olajat.

„Tudjuk, hogy az Erdélyrészi-medencében, a nyitra megyei Egbell és a Horvátszlavóniai Bujavica környékén mindezek a feltételek megvannak, hiszen éppen ezekre a feltételekre alapítottuk annak idején Böckh Hugó vezetése alatt a fényesen bevált kutató fúrásokat. Tudjuk azt is, hogy ezeken a helyeken a szénhydrogének anyakőzete a mediterrán korú sós formáció s a rezervoár és fedő kőzetek pedig a szarmata és pannoniai emelet lerakódásaiból kerülnek ki.”

Ezen a ponton aztán kiderül, hogy nem csak nem gondoltak az Alföldön megtalálható szénhidrogénekre, de egyenesen tagadták, hogy akár az Erdélyi-medence gyűrődött tektonikai formáció, nemhogy az Alföld. Pedig a megoldás ebben keresendő!

„Ha a harmadkori neogén rétegekből felépített Erdélyi-medence gyűrődöttségét sem hitte el máig sem egy-két geológus, elképzelhető, hogy milyen sokan mosolyogtak, amikor a jóval fiatalabb alföldi negyedkori képződmények rétegein kezdtem keresgélni a szénhydrogén-kutatásnál elengedhetetlen redőzéseket, illetve azok kitágult boltozatait. Pedig amikor itt a kutatások megindultak, már nemcsak azt mutattuk volt ki, hogy a bécsi és Felsőosztrák-neogén (fiatal harmadkori) medencék még a Délfrancia fedőrétegei is gyűrődöttek, hanem az Alfölddel közös medencében kiképződött Dunántúlon és Horvát-Szlavóniában is, sőt az utóbbi Lipik melletti egyik boltozatán a földgázt és olajat eredményesen meg is fúrtuk volt.”

Azt tehát tudjuk, hogy gyűrött formációkat kerestek – és találtak is! De nézzük, hogy mi volt a gondolatmenet, hogyan jutott a szerző arra a következtetésre, hogy az Alföld rejthet szénhidrogáéneket!

„Gondolatmenetem röviden a következő volt: ha a Magyar-Horvát tercier medencének neogén rétegei gyűrődöttek, amint az mindenfelé megállapítható, ahol azok a Dunántúlon, Horvát-Szlavónországban és az Alföld peremén (Budapest környéke, Szilágyság stb.) még felszínen vannak, akkor az a gyűrődöttség csak a pliocén (harmadkor vége!) után alakulhatott ki, tehát a negyedkorban, napjainkig. Ebből viszont szervesen következik, hogy ezek a fiatal elmozdulásai a hajdan normálisan leülepedett földrétegeknek, valami nyomot kellett, hogy hagyjanak a legfiatalabb földfelszíni rétegeken is, amelyeket valamiképen megfigyelve rögzíteni is lehet. A meggörnyedő testtel együtt görbül a rajta levő ruha, bármilyen vékony is az! De viszont elég a ruha hajlásszögeinek ismerete is ahhoz, hogy az alatta lévő test görbülésére következtethessünk.”

És mi lett ennek a következménye? A gyűrődéseket kellett keresni, és ha találtak ilyet, akkor azt olyan helynek tekintették, ahol érdemes lehet kutatni:

„Hajdúszoboszlón és másfelé az Alföldön és Dunántúl sok-sok kupolaszerű redőboltozódást állapítottunk meg ilyenformán a legfiatalabb földkéreg-rétegekben.”

Ezek eddig csak feltételezések, hiszen önmagában a gyűrődöttség még nem garancia arra, hogy szénhidrogén-lelőhelyet találjanak, de elég jó jelzés arra, hogy nagy valószínűséggel érdemes lehet további kutatásokat eszközölni. És ez meg is hozta gyümölcsét:

„Csak természetes, hogy amikor Hajdúszoboszlón, majd Karcagon a kutató mélyfúrások lehajtásának lehetősége kialakult, ott a teoretikusan indokolt szénhidrogének feltárására azokat javasoltam is. Az eredményt ismerjük: Hajdúszoboszlón mintegy napi 4000 m³ földgáz a fúrótorony tetejéig hajt fel 1.600 percliter 73° C forró sós-jódos bitumenes vizet, Karcagon meg a napokban feltárt mintegy 70 légköri ellennyomással egyensúlyt tartó földgáz a szoboszlóinál mintegy 60-szor több, 45-50° C hőmérsékletű, szintén hasonló vizet, átlag 60 m. magasan lök a felszín fölé.”

Ma már tudjuk, hogy az Alföldön több helyen is találtak gázt, illetve olajat, így mi pontosan tudjuk, hogy az akkor még csak a geológus számára teljesen egyértelmű helyzet bizony maga volt a valóság! De ezen a ponton a geológus befejezte munkáját, mondván, hogy;

„Új jövő hajnala dereng s abban a munka oroszlánrésze a technikusokra vár, a geológus megoldotta feladatát s a nagy magyar cél felé új ösvényeket keres megint. Sursum corda!”

És mennyire igaza volt a szekmbernek… Jóval később, az 1965–1975. éveket felölelő harmadik-negyedik ötéves terv időszakában a következő helyeken az addigiak után még mindig találtak gázt:

• 1966 Szank-Nyugat: földgáz, kőolaj. Tázlár: földgáz, kőolaj.
• 1967 Kiskunhalas: földgáz. Csanádapáca: földgáz, kőolaj. Ásotthalom: földgáz, kőolaj.
• 1968 Kelebia-ÉK: kőolaj.
• 1969 Ferencszállás: földgáz, kőolaj. Nagykörű-Surján-Tiszapüspöki: földgáz, inert gáz.
• 1970 Bugac: kőolaj. Kelebia-D: kőolaj. Battonya-K: kőolaj, földgáz.
• 1971 Szeged: földgáz, kőolaj. Endrőd-I: földgáz. Kaszaper-D: földgáz, kőolaj.
• 1972 Tótkomlós-K: földgáz.
• 1973 Ferencszállás-Kiszombor: földgáz, kőolaj.
• 1974 Kiskunhalas-ÉK: földgáz, kőolaj. Mórahalom: földgáz. Sándorfalva: földgáz. Füzesgyarmat: földgáz, kőolaj. Komádi: földgáz, kőolaj.
• 1975 Harka: földgáz. Magyardombegyháza: földgáz. Kevermes: földgáz.