Sütő András emlékezünk
Sütő András (Pusztakamarás, 1927. június 17. – Budapest, 2006. szeptember 30.) Herder- és Kossuth-díjas erdélyi magyar író.
Sütő András, erdélyi magyar író, egy szegényparaszti családból származott a Mezőségről. Szülei, Sütő András és Székely Berta nevelték fel. Tanulmányait a nagyenyedi református kollégiumban kezdte 1940 őszén, majd 1945 januárjától a kolozsvári református gimnázium diákja lett. Már 18 éves korában megjelent az első írása a kolozsvári Világosság című lapban, Levél egy román barátomhoz címmel.
1949-ig a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója volt, majd tanulmányai megszakítása után a Falvak Népe című hetilap főszerkesztőjévé választották. 1951-ben Bukarestbe költözött, miután a szerkesztőséget oda helyezték át. Az 1950-es évek politikai viszonyai miatt nem tudott azonosulni a kialakult helyzettel, ezért 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol az Igaz Szó című irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyetteseként tevékenykedett. 1958 és 1989 között a Művészet és az Új Élet című marosvásárhelyi képeslap főszerkesztője volt. Ebben az időszakban Sütő sok zaklatásnak volt kitéve a hatalom és a Securitate részéről, a családjával együtt.
Sütő András 1965 és 1977 között parlamenti képviselő volt, valamint 1974 és 1982 között a Romániai Írószövetség alelnökeként tevékenykedett. 1980-tól kezdve a Ceaușescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. Ebben az időszakban Ő és családja folyamatos zaklatásoknak voltak kitéve a hatalom és a Securitate részéről.
- március 19-én, a marosvásárhelyi fekete március idején, a magyarok és románok közötti etnikai zavargások során, amelyet később fekete márciusnak, a marosvásárhelyi pogromnak neveztek el, Sütő András bal szeme világát veszítette
Saját kérésére Magyarországra szállították gyógykezelésre, 1990. március 20-án este érkezett meg katonai repülőgéppel Tökölre, ahonnan Budapestre vitték tovább.[5] Több tucatnyi magas színvonalú prózai és drámai műve a jelenkori magyar írók élvonalába emelte. 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja volt. Darabjait 1971 óta Magyarországon is folyamatosan játsszák, Kaposváron mutatták be a Pompás Gedeon című darabját. A színháztörténeti jelentőségű ősbemutató rendezője Komor István volt. Életének 80. évében, 2006. szeptember 30-án, hosszan tartó betegség után melanómában hunyt el. A marosvásárhelyi vártemplomban volt felravatalozva, majd a református temetőben helyezték örök nyugalomra.
