Sz-500 rakétarendszer az F-35 és az F-22 ellen? Avagy; ágyúval verébre?

Igen is, meg nem is! Bár lopakodó-felismerő rendszere képes azonosítani az amerikai gépeket, azonban mégsem feltétlenül erre a feladatra szánják. Az Sz-500 ugyanis nem az Sz-400, és/vagy rövidebb hatótávolságú kiegészítői, mint a BuK-M2 vagy az S-350 helyettesítésére fejlesztették ki, hanem e védelem egy újabb rétegét hozták létre. Két olyan képesség mondatja ezt velünk, amit a Nyugat nem képes felmutatni: a hatótávolság és a sebesség!

Borítóképen: A moszkvai légvédelem 100. évfordulója. (forrás: Orosz Föderáció Védelmi Minisztériuma via commons.wikimedia.org, szerző: Юрий Шипилов (Yury Shipilov), licenc: CC BY 4.0)

Már az Sz-400 8 Mach (a hangsebesség nyolcszorosa) sebessége is hihetetlen, de az Sz-500 még ezt is meghaladja a maga 10 Mach fölötti sebességével! Az Egyesült Államok és szövetségesei nem rendelkeznek ilyen gyorsaságú eszközökkel, de mi van a hatótávval? Nos, az Sz-500 hatótávja háromszorosan (!!!) haladja meg a THAAD és a Patriot hatótávját! Míg utóbbiak 200 kilométeres körben képesek védelmet adni, addig előbbi 600 kilométeres hatútávú, fejlett érzékelői pedig 800 kilométer sugarú körben érzékelnek!

Ráadásul az oroszok úgy építették fel rendszereiket, hogy ezek összekapcsolhatók, kommunikálnak egymással, így a hatótáv, és a többlépcsős védelem még hatékonyabb lehet. Igen, többlépcsős, mert ugyan az Sz-500 képes vadászgép méretű célpontokat detektálni, és megsemmisíteni, de a fent említett hatótáv, és sebesség okán inkább olyan nagy harciértékű célpontok semlegesítésére összpontosít, mint a stratégiai bombázók, stratégiai ballisztikus rakéták, műholdak és űrrepülőgépek! Gondoljunk bele;

Az Sz-500 detektálni és semlegesíteni képes olyan kémrepülőgépeket, mint a mint például a NATO vadászegységeit koordináló légi korai figyelmeztető (AEW) repülőgépek! Ezzel óriási káoszt okozhat a rajok mozgásában, és irányításában. De van még egy nagyon fontos terület, amiben igen komoly stratégiai előnyt jelent az Sz-500!

Az amerikai lopakodó vadászrepülőgépek, beleértve az F-22-t, és különösen a könnyebb F-35-öt, sokkal rövidebb hatótávolságúak, mint az előző generációs F-15-ösök, vagy mint az olyan modern orosz vadászgépek, mint a Szu-30SM2 és a Szu-57, ha viszont póttartályokat szerelnek rájuk, csökken a lopakodóképesség, hiszen növekszik a radarkeresztmetszet! Ezért még Európában is, de különösen a Csendes-óceánon nehezen tudnak működni anélkül, hogy tankerekről légi utántöltéssel tankolnának.

A tankereket nagy valószínűséggel nem engednék az Sz-500 hatósugarába – azaz 600 kilométernél közelebb! – ez pedig óriási segítséget jelent a légi fölény megteremtésében, legalábbis a két említett orosz repülőgép típus esetében.

Műholdas rendszerekre támaszkodik a kommunikáció, a navigáció és a megfigyelés, valamint sok a fegyver irányítása is, ha viszont az Sz-500-asok semlegesítik őket, szintén komolyan akadályozná az ellenség lopakodó vadászegységeinek műveleteit.

Így bár nem valószínű, hogy az S-500-as feladata közvetlenül ellenséges lopakodó vadászgépek megcélzása, képességei lehetővé teszik, hogy komolyan akadályozza azok hatékonyságát a kulcsfontosságú támogató célpontokon keresztül, amelyeket szélsőséges távolságból semlegesíthet. Ezzel pedig mind a légi fölény, mind pedig az amerikai gépek elleni harc hatékonyságát szolgálja!

Ilyen az, amikor rendszerben gondolkodva fejlesztik a haderőt. A Sz-500 tehát igenis támogatja a címben említett amerikai repülőgépek elleni harcot!