Szarvaskő, vár, feltáratlan történelem
A romjai a Bükk-vidék csúcsrégiójának nyugati peremén, a Keselyű-hegy északkeleti nyúlványán található egy meredek sziklás hegy tetején. Egykor Cserépvárral és a Dédesi várral együtt Eger elővára volt.
Borítóképen: Régi képeslap a Szarvaskői Várhegyről (1910 körül)
A Szarvaskői vár keletkezésének pontos idejét nem ismerjük, de az iratok alapján jól be lehet határolni, hogy 1261–1295 között építtették az egri püspökök. A Rákóczi-szabadságharc után is püspöki birtok maradt, de hadi szerepe megszűnt, így az elhagyatott vár a 18. század második felében teljesen elpusztult.
A várrom ma Szarvaskő kiemelkedő turisztikai látványossága, amely jelenleg kilátóként működik. A különleges és ritka növényfajok miatt a Várhegy a Bükki Nemzeti Park része.
A vár közvetlenül Szarvaskő község (Régen Váralja, Egertől 11 km-re a 25-ös út) felett északra magasodik, függőleges oldalú sziklás gerincen, a Tardos-bérc délnyugati ormán (Vár-bérc), mára már elpusztult. A vár mindig az egri püspök birtokát képezte.
Első említését 1295-ből ismerjük, építtetője valószínűleg Lampert egri püspök (1242–1275) lehetett. A várban végzett jelentős építkezésekről Bakócz Tamás egri püspök (1493–1497) számadáskönyvei tudósítanak.
A számadások a várban kőből falazott kapuról és az előtte lévő két lánccal működtetett hídról, vízgyűjtőről, a füstölőnél lévő toronyról, kápolna melletti malomról szólnak.
A várhoz két pince, is tartozott. 1583-ban a Szepesi Kamara vezetésével építési munkákat végeztek a váron. 1596–1687 között török kézen volt, Eger közvetlen védelmi övezetében, mint annak északi elő váraként funkcionált.
A visszafoglalás után, az 1687. október 8-án készített kamarai összeírás a várat nagyobbrészt romosnak és elpusztultnak találta, és szegényes volt felszerelése is. A vár utolsó lakója Telekessy István volt.
Külön érdekesség, hogy a várban – története ellenére! – soha, még egy próbaásatásra sem került sor. 1993-ban Nováki Gyula felmérést készített a hajdani vár területén és készített egy alaprajzot.
