Magyarság Nagyjaink Történelem Történelem Videók

Szász Endre, az iskolakerülő, a gyanúsított, de mindenekelőtt a grafikus!

97 éve született Szász Endre. Apja Szász Béla sebészorvos, anyja Susenka Mária Erzsébet. Apai nagyanyja Szabó Rozália csallóközi, a másik nagymama Máté Krisztina. „Neki köszönhetek mindent, az ő mesélő kedvének, amely gyermeki képzeletem oly erősen felizzította”.

Borítóképen: Szász Endre Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, grafikus, látványtervező, porcelánfestő, Várda

„Erdélyben a különböző ifjúsági szervezetek kifejezetten németellenes beállítottságúak voltak. De Szász ekkor még nem politizált, pedig apja mozgalmi ember volt, őt a népdal és a művészet érdekelte. Húszéves koráig még a nyugati táncokat sem ismerte. Szemlélete a népi művészetre épült” – írja Alföld Irodalmi és művelődési folyóirat 22. száma 1971-ben.

Hogy ebben mennyi az igazság? Nem tudjuk, ugyanakkor az közismert, hogy;

1946-ban átjött Magyarországra és a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, melyet később félbeszakított politikai okok miatt, 1950-ben koholt vádak alapján 10 év börtönre ítélték tiltott fegyverrejtegetésért, de végül 1 év után szabadult…

Ha olyan „jóelvtárs” lett volna, nem biztos, hogy megtörténik mindez. Ugyanakkor később sokan vádolták azzal, hogy a rendszer híve, de meg kell jegyezni; akkoriban az érvényesülésnek nem volt más módja; ki kellett egyezni a rendszerrel.

És ez nem volt ám elvtelenség! Ezt azért gondoljuk, mert véleményünk szerint;

Szász Endre alkotásai nélkül szegényebb lenne a magyar képzőművészet (a fogalmat tágan értelmezve, az illusztrációktól kezdve a „magas művészetig”)!

„Az iskolába járás nehezen ment. Többször kicsapták. Végül is Molter Károlyban megértő pedagógusra talált. Molter mindig büszke volt rá, modellt kerített neki, segítette, biztatta. De apja más beállítottságú ember, ő ellenezte a művészpályát. Szásznak is voltak pillanatai, amikor textilmérnök akart lenni, később sebészorvos. De egy ilyen szélsőséges ifjúnak hogyne lettek volna ilyen álmai? Sokat köszönhet Bordy András marosvásárhelyi festőnek is, aki ecsetet, festéket, vásznat szerzett neki” – írja a már idézett lap.

A szélsőségest itt nem politikai értelemben használta a szerző, és ez véleményünk szerint nem is jellemezte Szász Endrét, ugyanakkor meglehetősen excentrikus egyéniség volt, nem kétséges.

1964-ben Omar Khajjám Rubáiyát című könyve az ő illusztrációival a British Museum nemzetközi pályázatán bekerült a világ harminc legszebb könyve közé. 1968-ban látványtervezője volt az Egri Csillagok című nagyszabású magyar történelmi filmnek.

A klasszikus mesterek technikájából merítő, s azt szürrealisztikus elemekkel ötvöző festői stílusával széles körben ünnepelt festővé vált. 1970-től magyar állampolgárként Torontóban, majd az USA-ban élt.

1980-ban hazatérve egy újabb műfajban kamatoztatta tehetségét, a porcelán – mint számára addig kiaknázatlan terület – némi felfogásbeli változást is hozott számára. A hollóházi porcelán manufaktúrában több jelentős porcelánmotívumot jegyez. Opálos szürkében játszó képzeletbeli, szürrealisztikus alakjait egyesítette a keleti ornamentika vonaljátékának stílusával.

Hazatelepülése után, Várdán, a Somogyi-dombságban megbúvó békés kis faluban lakott haláláig, a Somssich család hajdani kastélyában. A meglehetősen romos épületet eredeti állapotában újította fel, kertjébe több száz különleges fát és cserjét ültetett. 2000-től képzőművészeti táborokat is rendezett a településen, ahol szobrászatot és festészetet gyakorolhattak a fiatalok.

2003-ban hunyt el, a kaposvári Keleti temetőben temették el. Béke vele.

Ajánlott Cikkek