Száz éve írták: Csökkent a kenyér ára, de Budapest a legdrágább város a világon!

Persze már akkor sem mentek az újságírók a szenzációs címekért a szomszédba, ugyanakkor a száz évvel ezelőtti sajtóban megjelent cikkek rámutatnak, hogy nem volt éppen fényes a gazdasági helyzet. És hogy miért csökkent a kenyér ára? Nos, akkoriban a termés és a kenyér ára között még volt kapcsolat…

Borítóképen: A ceglédi foszlós, fehér buzacipó – Ceglédi piac, 1925

Miért Budapest a világ legdrágább városa?

Ez persze így már akkor sem volt igaz, és a cikk nem is az általános drágaságról szól, hanem az élelmiszerek áráról. De azt azért meg kell jegyeznünk, hogy akkoriban az élelmiszerekre költött összeg sokkal nagyobb szelete volt a családi bevételeknek, mint manapság, így a kérdés sokkal érzékenyebb téma volt.

A cikk – mintha csak ma írták volna – azzal kezd, hogy sehol nem olyan drága az élet, mint Budapesten, és Bécsben a budapesti ár feléért érhetők el ugyanazon termékek. A kijelentések igazát ma már nehezen lehetne kideríteni, de nem is célunk ennek boncolgatása, sokkal érdekesebb, hogy a cikk írója mire vezeti vissza a drágaság okát.

„Elpanaszolták az árusok, hogy a tökért, aminek vagonját 180 ezer koronáért veszik vidéken, egymilió és 200 ezer korona szállítási díjat kell fiztniök vagononként. Körülbelül ugyanennyit tesz ki a rengeteg különféle adó és illeték, meg az óriási házbér.”

Röviden: magasak voltak a szállítási költségek, és a különféle más adók, illetékek és költségek árát is be kellett építeniük az árusoknak az általuk kínált termékek árába. De volt itt még egy olyan tényező, ami tovább rontott a helyzeten:

„Az árusok békében helybéli fizettek. A helybért pedig csak bírói határozat alapján lehet emelni. Mit tett a főváros? Egyszerűen rendeletileghelypénzzé nevezte ki a helybért, most már vígan emelte az aranyparitásnál is magasabb nívóra. Pedig ez az eljárás törvényellenes, mert a szabályrendelet, amely kimondottan helybérről beszél, nem lehet önkényes rendelettel megváltoztatni. Így tehát a főváros törvénytelen uton megszámlálhatatlan milliárdokat vág ki itt is a fogyasztók zsebéből, mert hiszen végül a fölemelt helybérüket a fogyasztók fizetik meg.”

Nem tudjuk, és nem is akarjuk megfejteni, hogy a főváros valóban törvénytelenül járt el, vagy sem, de azt meg kell jegyeznünk, hogy a tök eredeti beszerzési árától az eladási ár annyira elszakadt, hogy igazából a termelőnek fizetett összeg volt a legelhanyagolhatóbb tétel…

Értjük ezt úgy, hogy az árusok által elmondott számok helyesek. Mert bizony ez nagy valószínűséggel nem minden esetben volt így, ugyanis pontosan ezen a napon számolt be a sajtó arról is, hogy csökkent a kenyér ára!

Ennek oka pedig az volt, hogy a jó termés okán az akkor működő árutőzsdén a megelőző időszakban csökkentek az árak, ezért pedig a kenyér árát is lehetett csökkenteni – úgy, hogy a pékek és a kereskedők nyersége nem csökkent. Ezeket a változásokat írták meg:

„Az új kenyérárak a következők: zsemlyekenyér kilogrammonként 7300 korona (régi ár 8000, illetőleg 7700 K volt), félbarnakenyér 6500 (régi ár 6800), rozskenyér 6500 (6800), barnakenyér 5500 (5800).”

Egy pár megjegyzést megér ez a rövid és tömör közlemény: egyrészt ezek az árak egyfajta középértéket jelentettek, ettől lehettek eltérések. De nem sokkal! Hatósági ár ugyan nem volt, de akkoriban még nem volt tiltott a kartellezés, így elképzelhető, hogy a pékek között volt megállapodás a különböző kenyérfajták árára vonatkozóan.

És mi az, ami a két hírt összeköti?

Nos, ha átszámoljuk a kenyér árát a mai árakra, akkor azt találjuk a pénzértékindex alapján, hogy a koronában feltüntetett árak mai forintban kifejezve 50-től 80 forintig terjedtek!

Nem, semmiképpen nem csapjuk le azt a magas labdát, hogy mi a kék ég miatt lehet az, hogy manapság ennek igen sokszorosa a kenyér ára, mert egész egyszerűen nem lehet összehasonlítani ilyen módon az árakat – különösen úgy nem, hogy a kereseteket összevetnénk!

Azt viszont látni kell, hogy az említett drágaság oka nem más volt, mint hogy a termelői árakra rakódó költségek magasak voltak, aminek nagy részét az állam (akár adó és illeték, akár a vasúti szállításon keresztül, hiszen a MÁV állami vállalat volt akkor is), meg a főváros tett zsebre, de ahogy a tököt termelők, úgy a búzatermelők is igen alacsony bevételre tettek szert… Ez utóbbi magyarázat a kenyér olcsóságára is.

Így fordulhatott elő, hogy a drágaság mellett a fővárosiak nem éltek jól. És miért alakult ez így? Nos, ennek jól ismert történelmi okai voltak…