Száz éve tervezték, mire megépült…

Talán kevesen tudják, hogy a Lehel tér helyén, az Árpád-házi Szent Margit-templomtól (Lehet téri templomtól) indulva északra a mai Dózsa György útig valami egészen mást találtunk volna jó 150 évvel ezelőtt, mint manapság. Ez önmagában nem nagy meglepetés, mert bizony a város folyamatosan változott, de az már bizony meglepő lehet, hogy ezen az akkor Terézvároshoz tartozó területen volt az úgynevezett Régi váci temető, és az északi részen egy izraelita temető is.

Borítóképen: Lehel téri piac, ’60-as évek

A mai Váci út, Lehel út és Dózsa György út által határolt háromszög alakú terület (Oldalai: 2 km, 1,75 km és 1,14 km) beépítetlen volt, a déli részen a Régi váci temetővel, az északi részen, hozzávetőleg a mai Lőportár utcától északra – az izraelita temető mellett – pedig még haszonbéres földek voltak.

A temető felszámolását 1871-ben határozták el, de a tényleges felszámolásra végül csak 1890-ben került sor. Hogy miért kellett felszámolni a temetőt? 1750 körül, messze-messze az akkori várostól, a Váczi-kaputól, a postaút közelében létesítették ezt a temetőt, de a 19. század végére egyrészt betelt, másrészt pedig útjában állt a város fejlődésének. A sírokat átköltöztették a Kerepesi út temetőbe, az egykori Régi váci temető fáit és a bokrokat is kivágták, így megszűnt az a korábbi, híresen szép sírkert, ahova az emberek nem csak kegyeleti okokból jártak ki, hanem szívesen sétáltak, pihentek is itt.

A nagy, teljesen kietlen területen teljesen szabályozatlan körülmények között jött létre az első piac, és mint ilyen rengeteg problémát okozott a város vezetőinek.

A probléma abban állt, hogy ugyan 1897-ben öt nagy fővárosi vásárcsarnok épült meg, amelyek közül a Hold utcai Vásárcsarnok nem is volt messze, de az angyalföldi, jellemzően sokkal szegényebb rétegek nem igazán tudták megfizetni az ottani árakat… Arról nem is beszélve, hogy a Hold utca egy másik kerület volt, Angyalföld északibb területeiről inkább célszerű volt Újpestre piacra menni, semmint a Hold utcába.

A helyi lakosok tehát egy olyan piacot szerettek volna, ami az egykori temetőtől északabbra van, de erre nem volt lehetőség, a rögtönzött, nem éppen megfelelő higiéniás körülmények között működő kis piac maradt a mai Lehet téri templom helyén.

1903-ban felvetődött a gondolat: ha a város képtelen megakadályozni a piac működését, ha sem a vevőket, sem az eladókat nem tántorítják el a lehetetlen körülmények, akkor talán érdemes lenne egy vásárcsarnokot létesíteni! De nem oda, az akkor már Ferdinánd térként nevezett területen, hanem északabbra…

Nos, ebből nem lett semmi, de korábban nem csak arról a területről tettünk említést, a Ferdinánd tér a korábban említett nagy háromszögnek csak a déli csúcsa.

A Régi váci temető felszámolását követően ugyanis megindult az építkezés a területen, és legalább részben beépített vált a nagyobb térség, de legalábbis már építési telekként beépítésre várt. Így természetesen a piacnak ott nem volt hely többé. Csak érdekességként megjegyezzük, hogy akkoriban még a mai Dózsa György út még Aréna út néven szerepelt a térképen.

A Bulcsú és Dévai utcák között megjelent a Nicholson Gépgyár, a Dévai és a Lőportár utca között az Első Magyar Gazdaság Gépgyár, és 1895-ben a mai Lehel téri Vásárcsarnok helyén ott volt a Kiszállásoltak telepe is… Szóval a város terjeszkedett, de ez nem éppen a legszebb terület volt a rendezetlen piaccal, a szegénykolóniával, illetve a gépgyárakkal!

Aztán lassan megjelentek a lakóépületek is, és végül a Bulcsú utcáig beépült a terület. A piac számára volt azért még hely, de amikor a főváros eladományozta a Ferdinánd téri telket, és a hosszú adománygyűjtés és szervezési nehézségek után 1931-ben elindult az Árpád-házi Szent Margit-templom építése, nagy volt a felháborodás!

De tudni kell, hogy a csarnok építésének gondolata nem sikkadt el, még ha megépítésére bizony még mindig nem került sor! 1910 körül jött ki egy olyan rendezési terv a Tőry-Pogány tervezőpárostól, ami nagy elismerést kapott szakmai körökben!

Sajnos ebből sem lett semmi, de ekkor több más terv is született az új angyalföldi vásárcsarnok megépítésére, amely hosszú távra megoldotta volna e külvárosi térség korszerű és higiénikus élelmiszerellátását. A főváros vezetése a rövidtávú, csupán pillanatnyilag olcsóbb megoldást választotta – egyszerűen északabbra költöztették a piacot. 

E tervről így ír a korabeli sajtó: „a rendezetlenül odahányt deszkabódékat lebontják és 100.000 pengő óriási költséggel egyforma külsejű ideiglenes bódépiacot építenek, mely addig marad fenn, amíg a vásárcsarnok felépítve nem lesz”.

És bizony a piac aztán így működött még a templom megépítése után 70 (!!!) évig… Sem a háború előtti, sem a háború utáni nem tudott – és bizonyos okok miatt talán nem is akart! – változtatni a helyzeten, mígnem aztán 2000. február 29-én zárták be a Lehel piacot, hogy a helyén egy új, a kor kihívásainak és a vásárlók elvárásainak megfelelő épületet emeljenek.

Az építkezés bő két évig tartott, majd a ma is ismert épületet 2002 februárjában adták át a kereskedőknek és a vásárlóknak, éppen száz évvel azután, hogy az igény és a csarnok megépítésének gondolata megszületett…