Szeged napja: majd’ 200 év után újra szabad királyi város!
Szegeden a város napja hagyományosan május 21., hiszen ekkor kapta meg szabadalomlevelét és a jelenleg is használt címerét III. Károly királytól, azaz ekkor lett szabad királyi város. Ezt sokan tudják, hiszen Szegeden ilyenkor tartják Magyarország talán legnagyobb és leghosszabb gasztronómiai-, kulturális fesztiválját. Idén május 16.-tól 26.-ig tart az ünnepségsorozat.
Borítóképen: Szeged, előtérben egy Tisza-parti fürdő, háttérben a közúti híd és a Fogadalmi templom – 1929
A nevezetes dátum lett tehát Szeged napja, de azt talán már kevesebben tudják, hogy a város ekkor igazából nem megkapta, hanem visszakapta a szabad királyi város rangját a szabadalomlevéllel. Hogy is volt ez? Nos, Szeged történelme bizony sokkal korábbi időkre nyúlik vissza, ezért – illetve a város napja alkalmából – röviden bemutatjuk a Napfény városának történetét.
Természetesen egy cikk terjedelme nem elég arra, hogy minden részletre kitérjünk, de talán így is lesz pár olyan mozzanat, ami nem annyira közismert.
A város nevének eredetére több magyarázat is létezik, de a legvalószínűbb az, hogy a sziget szóból ered, ugyanis a Tisza és mellékágai által közrefogott területen jött létre. Persze nem zárható ki, hogy a Tisza kanyarulatáról (szeg, szög, kiszögellés) ered a név, az azonban szinte biztos, hogy a folyó szerepet játszott már a névadásban is!
De nem csak abban! Már a római időkben sót és aranyat szállítottak Dacia és Pannónia tartományok között, Partiscum (azaz Szeged) pedig egy fontos állomáshely volt ezen az útvonalon. Aztán a rómaiak mentek, és ebben bizony komoly szerepe volt Attilának, akinek egyik feltételezett szálláshelye is itt lehetett.
Ez inkább csak feltételezés, de az tény, hogy a város először egy 1183-ban kelt oklevélben említik először, méghozzá Ciggedin néven – a marosi sóhajózással kapcsolatban! Az is tény, hogy már Szent István már előbb felismerte a marosi sóhajózás jelentőségét, így a torkolati vidéket megerősítették, Szeged virágzó településsé vált.
Az Erdélyből a Maroson leúsztatott só elosztására Szeged volt a legalkalmasabb hely, ugyanis itt fontos vízi- és szárazföldi utak találkoztak.
A fejlődés töretlen volt, mígnem a tatárjárás idején a település lakosságának a környező mocsarakba kellett menekülnie… A lakosság többsége megmenekült, ugyanakkor a lerombolt települést újjá kellett építeni! Ez minden bizonnyal sikeres „vállalkozás” volt, ugyanis korábbi fontosságát megtartva 1246-ban IV. Béla Szegedet városi rangra emelte. Az így már városi rangú település ekkor kapta meg Székesfehérvár, illetve Buda kiváltságait!
A város, illetve a sószállító út védelmére 1260 és 1280 között épült meg a szegedi királyi kővár.
A Nagy Lajos uralkodása idején a legjelentősebb dél-magyarországi településsé fejlődött várost aztán Luxemburgi Zsigmond király fallal vette körül, hiszen ekkor már a török közeledtével katonai stratégiai jelentősége is egyre inkább előtérbe került. A város legrégibb (nagyobb) pecsétje 1460-ból való s Szeged az 1498-as budai országgyűlésen iktattatott a kétségtelen szabad királyi városok sorába.
Mint ilyen, a királyi kincstárnak évenként 2.000 forintot fizetett, többet, mint bármely más szabad királyi város.
Bár Dózsa György hadai 1514-ben a várost nem merték megtámadni – inkább kikerülték! -, 1516-ban azonban óriási tűzvész pusztította… Pár évvel később, 1622-ben egy feljegyzésből tudjuk, hogy már 7.000 lakosa volt a településnek! Sajnos azonban a problémáktól nem mentes, de mégis az ütemes fejlődést mutató városon – minden erősítés ellenére… – 1525-ben és 1526-ban a török átvonult, és kifosztotta, majd 1542-43 telén el is foglalta.
A török hódoltság idején a gazdag patrícius családok Debrecenbe, Kassára, Nagyszombatba menekültek, megjelentek azonban a török, délszláv népelemek, melyek aztán a helyi magyar lakosságba olvadtak. A bevándorlást erősítette, hogy Szeged török kincstári várossá lett – a haradzs (magyarul: harács), a földadó közvetlenül a kincstárnak került beszolgáltatásra! -, így nem vált szpáhi hűbérbirtokká, ami viszonylagos jogbiztonságot jelentett. Az idegen elemeken kívül így a környék számos falvának lakossága is Szegedre költözött.
A török uralom alatt is növekedett tehát a város, ami bizonyította, hogy minden körülmények között életképes marad! És nem utoljára…
Ezt a növekedést azonban érdemes óvatosan kezelni, mert bizony az csak a török uralom elején majdnem elnéptelenedő Szegedhez képest értelmezhető, ugyanis amikor 1686 október 22.-én végül a törökök egyezséggel feladták a várost, csak 2.000 lakosa volt. Miután a török lassan visszaszorult, újra a sószállítás került előtérbe a katonai jelentőséggel szemben, ami minden korábbinál nagyobb arányokat öltött.
De ekkor még nem következett az a nyugalmas időszak, amire pedig úgy gondoljuk, minden városlakó vágyott, hiszen 1704-ben II. Rákóczi Ferenc ostromolta a várat, majd 1708-ban pestis tizedelte a lakosságot, hogy aztán 1712-ben árvíz pusztítson…
Ezzel együtt a város jelentősége egyre nőtt, így 1715-ben visszakapta szabad királyi város rangját, majd 1719 május 21.-én megkapta szabadalomlevelét, és a kisebb változtatásokkal ma is használt címerét!
Ezt a napot ünneplik Szeged város polgárai Szeged napjaként. Hogy miért éppen ezt? Nem tudjuk, de az tény, hogy nem ez volt az első – és nem az utolsó!
Az elkövetkezendő évek során Szeged sokat fejlődött. 1719-ben piarista szerzetesek érkeztek a városba, gimnáziumot alapítottak, tudományos előadásokat tartottak és színdarabokat adtak elő. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést és felvilágosodást hoztak. 1728 és 1744 között több boszorkányper is zajlott a városban. A török uralom alatt romba dőlt templomát 1749-ben restaurálták.
A város ezekben az időkben szépen fejlődött, de rendszeresek voltak a pestis járványok (a város fekvése, és a kereskedelmi tevékenység okán), ahogy két tűzvész is volt ekkoriban, de talán az árvizek okozták a legnagyobb veszteségeket.
Tudni kell, hogy Szeged a legmélyebben fekvő magyarországi város, a Tisza jobb partján, a várostól délnyugatra, de még a közigazgatási határon belül, Gyálarét és Röszke települések között található, 75,8 méteres magasságon a város legalacsonyabban fekvő része. De a város mégis fejlődött:
1801-ben létesítették az első nyomdát, ugyanakkor épült fel a régi városháza és a polgári kórház, az első közvilágítás 1827-ben, az első kaszinó 1829-ben, az első kövezet 1840-ben, az első takarékpénztár 1845-ben létesült.
És közben sorra jöttek a csapások… 1813-ban a nagy tűzben még a tiszai hajóhíd egy része is megsemmisült, de a sópajták is odalettek. 1816-ban a város egy része víz alá került, és 1830-ban is csak rendkívüli küzdelem árán sikerült elkerülni a város pusztulását.
Ezzel együtt a fejlődés nem állt, meg, a város pedig a Szabadságharcból is igencsak kivette részét: négy zászlóaljat állított fel, a Földváry-féle önkéntes nemzetőrség pedig a híres szenttamási sáncok bevételével szerzett dicsőséget. 1849-ben Szeged volt a forradalmi kormány utolsó székhelye, Kossuth itt mondta el utolsó nyilvános beszédét 1849. július 12-én, s Bălcescuval ugyanitt, a Klauzál téri Kárász-házban 1849. július 14-én írta alá a magyar-román békülési tervet.
Bár a Habsburg-ház megbüntette a várost, Szeged újra virágzásnak indult. Az 1854-es önkéntes államkölcsön alkalmával a város közönsége 600.000 forintot, a lakosság pedig 400.000 forintot jegyzett!
Annak, hogy aztán Bécs is megenyhült, talán a legbiztosabb jele, hogy Szeged 1860-ban ismét visszakapta a szabad királyi város rangját.
A várost 1854-ben érte el a vasút, vízvezetékeket 1859-ben fektették le, a légszeszvilágítást pedig 1865-ben üzemelték be. 1869-ben megnyílt Pick Márk boltja, a mai híres Pick Szalámigyár elődje. Ahogy a város történetének több pontján is felbukkant a Tisza (névválasztás, sóhajózás, katonai stratégiai pont), úgy ezúttal is döntő szerepet kapott az éppen ereje teljében lévő város életében:
A Tisza igen sokat adott Szegednek, de időnként – mintha valamiféle vámot szedne – bizony sokat el is vett!
Igen, ez már a Szegedi Nagyárvíz… 1879 március 12.-re virradó éjszaka a Tisza a petresi gátat átszakítva elöntötte a várost, ami gyakorlatilag teljesen elpusztult: az 5.723 házból csak 265 maradt épen, és 165-en az életüket vesztették. A város 70 ezer fős lakosságának nagy részét más településekre költöztették, csak mintegy 10 ezer szegedi maradt a városban.
A Nagyárvíz eseményeit az alábbi cikkben dolgoztuk fel:
Miután a víz lassan levonult, a várost Árvízvédelmi fallal megerősített körtöltéssel vették körül. 1880 és 1886 között épült a Tisza jobb partján a belvárost védő partfal. Ekkor alakult ki a város körutas szerkezete. Több európai nagyváros (Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma) segített a város újjáépítésben, ezért a nagykörút egy-egy szakaszát ezekről a városokról nevezték el. Az újjáépítés során bontották el a Szegedi vár nagy részét is.
Az árvíz előtti épületek közül az alsóvárosi ferences templom és kolostor, a Dömötör-torony, valamint a városháza maradt fenn.
Szeged mai városszerkezete és jellegzetes városképi épületei ekkor jelentek meg, így voltaképpen a Tisza tette igazán nagyvárosi jellegűvé a várost! Bár rengeteg munka, pénz és áldozat árán, de végül a város mégis túlélte a katasztrófát, és igaz lett Ferenc József mondása, miszerint Szeged szebb lesz, mint volt!
A várost 1880-ban egyesítették Újszegeddel, és a két városrészt 1883 óta híd is összeköti.
1918 és 1920 között Szeged az ország többi részével ellentétben francia megszállás alatt állt, itt volt a szegedi ellenforradalmi kormány székhelye is. Ezért a Tanácsköztársaság alatt ide menekült sok olyan katona, aki nem akart a Vörös Hadseregben szolgálni. Rájuk támaszkodva indult el 1919 nyarán Horthy Miklós a Dunántúlra.
Az első világháború után Szeged közel került a román és a szerb határhoz, veszítve vonzáskörzetéből és így némileg jelentőségéből is, de ahogy átvette az elveszített városok szerepét, újra egyre jelentősebb lett. 1921-ben Szegedre költözött a kolozsvári egyetem, majd 1923-ban újra a Csanádi egyházmegye székhelye lett (ebbéli rangjától még 1738-ban fosztották meg).
A szegedi egyetem hírnevét a világban Szent-Györgyi Albert orovsi Nobel-díja alapozta meg:
A második világháború sok szenvedést hozott. A szövetséges légierő 1944. június 2-án kezdte meg az Operation Frantic fedőnevű kb. kéthetes légi hadműveletet, amelynek részeként 38 repülőgép a rendező-pályaudvart támadta. A bombaszőnyeg azonban elcsúszott, így a környező házakban keletkezett a legnagyobb kár. A város háborús vesztesége 4.728 fő, melyből hozzávetőlegesen 2.500-3.000 katona a Don-kanyarnál esett el.
A tényleges harc a városért október 8-9.-én kezdődött, az itt védekező Matoltsy-harccsoport az algyői hídfőnél találkozott először a támadó Vörös Hadsereg erőivel, s a visszavonuló német erők felrobbantották a közúti és – az azóta is újraépítetlen – vasúti hidat is. A szovjet hadsereg október 11-én foglalta el a várost. Moszkvában este 224 ágyúból 20 díszlövéssel ünnepelték Szeged elfoglalását.
Nem tudni, hogy miért – talán a várost korábbi történelmi szerepe miatt gyengíteni akarták? -, de tény, hogy 1950-ben, abban az évben, amikor egy ellentétes döntéssel megteremtették Nagy-Budapestet, Szegeden éppen ellentétes döntést hoztak:
1950-ben a hatalmas kiterjedésű szegedi határból a tanyaközpontok körül kilenc új községet alakítottak. Ezek fejlődését jól jellemzi, hogy egyikük, Mórahalom, 1989-ben városi címet is kapott.
1956-ban Szegeden már június 30-án megalakult a József Attila kör a pesti Petőfi kör mintájára, és a Tiszatáj őszi cikkei is a társadalmi vitát, a változásokat, a demokratikus gondolatok térnyerését bizonyítják. A város és különösen a diákság komoly szerepet vállalt az eseményekben, de november 5-re megérkeztek a szovjet harckocsik Szegedre…
A szocialista időkben Szeged könnyűipari és élelmiszeripari központtá vált. 1962-ben Szeged Csongrád megye székhelye lett. Ettől kezdve 1990-ig lakótelepek sora épült.
1965-ben a város és Algyő község között kőolajat találtak. Ekkor adták át a Mars téri autóbusz-pályaudvart. 1970-ben a Tisza az 1879-es árvizet meghaladó vízszinttel áradt, de szerencsére a város megmenekült. 1973-ban Szegedhez csatoltak öt, a várossal szorosan együtt élő községet (Algyő, Gyálarét, Kiskundorozsma, Szőreg és Tápé). Algyő 1997-ben ismét önálló községgé alakult.
Az 1990-es években a szocializmus idején létrehozott gyárak sorra tönkrementek.
Szegedet 2005 decemberében elérte az M5-ös autópálya. 2006-ban a Tisza több mint 10 méteres szinttel áradt. Napjainkban Szeged a régió legfontosabb városa, egyetemi város, és a turisták körében is népszerű.
Egyik legfőbb vonzereje a nyaranta megtartott Szegedi Szabadtéri Játékok, melyet 1931 óta rendeznek meg.
Mire tanít Szeged történelme? Nos, minket leginkább arra, hogy a kitartás, a munka, a ragaszkodás értékeinkhez bizony nem marad eredmény nélkül: Szegeden ma már lézerközpont működik (Extreme Light Infrastructure Attosecond Light Pulse Source, vagyis az ELI-ALPS), a legújabb beruházás pedig a hírek szerint egy elektromos autókat gyártó vállalat nevéhez kapcsolódik, így pedig elmondható, hogy a gazdag történelemmel bíró város bizony napjainkban is az élvonalba törekszik!
És persze maradtak a gyönyörű épületek, a szalámi, a kiváló felsőoktatási intézmények, na meg a Tisza, ami még manapság is okoz meglepetéseket.
