Székely E. Ottó repülőgépgyára, avagy a Bolygó Hollandi
Nem hallott róla senki? Senki nem tudja hol lehetett? Ki volt Székely E. Ott egyáltalán? Igen, van rengeteg kérdés, ami nekünk is elég komoly fejtörést okozott, de aztán kitartó kutatómunkával végül nyomára akadtunk a magyar repülőgép- és repülőgépmotor gyártónak!
Borítóképen: Székely E. Ottó Repülő Hollandija (forrás: HollanMuseum digitális archívum)
Hiába is keresnénk a múlt század ’20-as éveinek térképein, vagy mondjuk cégjegyzékekben, vagy akár ingatlan-nyilvántartásokban, itthon nyomára nem lelhetünk. Hazánk szülötte ugyanis nem itthon, hanem az Egyesült Államokban alapította meg repülőgép motorokat, és repülőket gyártó vállalkozását.
A történetet 1910-ig tudtuk visszafejteni. Az egyetemet végzett Székely E. Ottó ekkor érkezik meg az Államokba, közelebbről a virginiai Richmondba. Az ezt követő első évekről nincs semmi fellelhető, de 1914-ben Charles J. Berthal és Székely – korábban a berlini egyetemen találkoztak már! – megalapítja a Székely Cyclecar Company nevű vállalatot.
A Cyclecar egy olyan minimál-autó, ami tényleg a kerékpár egyszerűségével rendelkezik – persze motorral felszerelve! -, de annál azért valamivel (nem sokkal!) nagyobb kényelmet ad, ugyanakkor jelentősen olcsóbb, mint egy automobil.
Az ilyen gépek hazai építője Zsolt Károly volt:
A kicsiny vállalkozás azt célozta, hogy a lehető legolcsóbban tudjanak előállítani olyan motoros járműveket, amelyek legalább részben védenek az időjárás viszontagságaitól, bele lehet ülni, így kényelmesebb, mint egy kerékpár, vagy egy motorkerékpár.
És ez sikerült is, ugyanis egyetlen modelljük, amelyet Cub márkanév alatt egyszerűen csak Cyclecar típusnévvel láttak el, mindössze 350 dollárba került – amikor a Ford T-modell 500 dollárba került kétüléses autóként.
Annak ellenére, hogy a célt elérték, valószínűleg nem lett siker a minimál-autó, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a De Luxe léghűtéses, V2-es motorja minden bizonnyal már Székely tervei alapján épült, és feltehető, hogy maga a tervező is építette meg. Miután azonban nem mutatkozott komolyabb kereslet, a vállalkozás még abban az évben bezárt.
Ezen a ponton megint következik egy kisebb fehér folt Székely E. Ottó élettörténetében, de ez érthető is, hiszen jött egy háború, ami azért a tengerentúl is okozott némi felfordulást, még akkor is, ha az ország területén nem voltak harcok.
Az azonban biztos, hogy Székely M. Ottó egyre inkább nevet szerzett magának, mint mérnök, azzal, hogy az illinoisi Moline-ban repüléstechnikai gyárat alapított, ami jól működött.
Talán a működés, talán valamely termék keltette fel a kályhákat, tűzhelyeket gyártó Holland Furnace Company társalapítójának, August Landwehr-nek a figyelmét, ugyanis a ’20-as évek vége felé – majd’ 100 éve – Székelyt meghívja a céghez, hogy a vállalat érdekeltségi körébe tartozó Holland Maid mosógépeket gyártó egységet indítsa újra.
1925-ben a Holland Maid 200 embert foglalkoztató, akkoriban komoly méretű vállalat volt, amely 50 teherautóval szállította termékeit Michigan, Indiana és Ohio államokba. A teherautókat alaposan kihasználták, szépen ment a bolt, de 1927-re egyre több megrendelő szállította vissza a hibásan működő mosógépeket a vállalathoz…
Ez a vállalkozás végét jelentette, de a részvényesek nem akarták elengedni a dolgot, ugyanis pontosan tudták, hogy nagy kereslet van a mosógépek iránt; a versenytárs Maytag 1922-ben mindössze 322.000 dollárt keresett, de 1926-ban már több, mint 6 millió dollárt kaszált!
Ez eddig rendben is lenne, ugyanakkor ennyi egyáltalán nem elég a sikerhez, ha nem tudnak jól működő gépeket előállítani, lehet akármekkora is a piac, annak megint csúfos felsülés lesz a vége… De Landwehr magabiztos volt, amikor az újraindítás mellett érvelt, ugyanis a szakemberek Székely vezetésével (!!!) kijavították a hibákat, így lehetőség nyílt a visszaszállított gépek javítására, illetve olyan új gépek gyártására, amelyek helyesen működnek!
Hol volt mindez? Nos, Holland városban Michigan államban. A város nevét bevándorlói nemzetisége után kapták, a város alapítói, és vezetői, valamint a vállalatok vezetői is leginkább holland származásúak voltak.
Persze az addigi nevet már sikerült lejáratni, így a meglévő kereskedői hálózatra támaszkodva elindították az új vállalatot, aminek a Vac-A-Tap nevet adták.
A Székely segítségével kijavított technológia meghozta a sikert, a Vac-A-Tap csak 1927 márciusában 437 mosógépet adott el, így újabb eszközök fejlesztésébe is belefoghattak.
A történet szempontunkból azért fontos, mert megtudhattuk belőle, hogy Székely E. Ottó igen tehetséges mérnök volt, aki kiválóan értett a mechanikához, korábban gyártott már minimál-autókat, és volt egy működő vállalkozása, ami repülőgépekhez gyártott alkatrészeket, illetve maga is épített már pár gépet.
Miután Székely Holland városába költözött, logikus volt, hogy repülőgépes cégét is átköltözteti. Megalakította az O.E. Székely Company nevű vállalatot – a cég neve hamarosan Székely Aircraft Engine Co.-ra változott -, de fő tevékenysége, így fő bevételi forrása az autók motorjához gyártott dugattyúgyűrűk voltak, melyekből már ’26-ban 500.000 darabot gyártott.
A névváltás mögött 1928 év elején az állt, hogy részvénytársasági formába ment át avállalat, ami által Székely tőkét tudott bevonni.
Nem meglepő módon a Holland Furnace Company alapítói és nagyobb tulajdonosai vásároltak a Székely vállalatának részvényeiből, így aztán Székely végre elérte azt, amit akart; ő irányította a repülőgép- és hajtóműosztályt, a társaság többi részének vezetését pedig Landwehr-re bízta.
Sajnos azonban a sors közbeszólt: Landwehr fia csókanbalesetben meghalt, ezért apja a cégvezető Landwehr annyira összetört, hogy többé nem volt alkalmas a cég irányítására…
Ekkor jelent meg az alábbi hír a hír a magyar sajtóban, ami arról tanúskodik, hogy Székely előremenekült, nagyobb tempóra váltott, hogy a sikert minél hamarabb elérje:
„Magyar mérnök sikerei Amerikában. Bizonyára érdekelni fogják olvasóinkat azok a sikerek, amelyeket a magyarországi származású Székelymérnök Amerikában a repülőgépmotor gyártása terén elért. Gyára, amely C. F. SzékelyCorporation cég név alatt gyártja a repülőgépmotorokat, a múlt hónapban beolvasztotta magába a Niles Aircraft Corporation-t. Pár héten belül megkezdik a Holland Michigan államban levő gyártelepen az együléses repülőgépek gyártását, melyeknek márkája: „The Flying Dutchman“. Ezidő szerint 3 hengeres motorokat gyártanak, míg az 5 cilinderes típus most van a fékpadon. Rövidesen ennek a szériagyártását is megkezdik, minek folytán a gyár a repülőgépiparban előreláthatólag igen jelentékeny szerephez fog jutni.”
Hogy-hogy ilyen hirtelen? Nos, a Flying Dutchman (avagy Bolygó Hollandi) a település, illetve lakói után kapta nevét, de eredetileg Peter Altman professzor tervezte 1927-ben a Detroiti Egyetemen. A repülőgépet aztán a Niles Aircraft Corporation forgalmazta Williams Gold Tip néven, háromhengeres Anzani motorral, de Székely megvette a gyártás jogát, és saját maga által gyártott motorral szerelte!
És ez a motor bizony igen jónak tűnt! Az akkori, hasonló teljesítményű motorokhoz képest 11-12 kilogrammal könnyebb volt, ami nagyon nem volt mellékes, hiszen a Bolygó Hollandi egy együléses sportgép volt, amelynél minden egyes kiló számít!
1929-ben ezeket az adatokat adták meg a motort illetően:
„Rövid leírása: Az ellensúlyos főtengely speciális acélból készül és S.K.F. csapágyakban forog. A forgattyúház alumíniumötvözetből van. A henger egy darab Kromnickel-acélból, a dugattyúk alumíniumból vannak. A dugattyúrudak anyaga acél. Hengerenként két gyertya végzi a gyújtást. A motorhoz két gyújtó és egy indító mágnes tartozik.
Adatai: Három léghűtéses henger fordított Y alakban. Furat 10,9 mm. Löket 108,6 mm.
Teljesítmény: 1.800 fordulatszámnál 40 LE. Benzinfogyasztás 240 gr/LE/óra. Olajfogyasztás 14 gr/LE/óra. Súlya 50,5 kg. Egységsúly 1,25 kg/le.”
1929 elejére 21 gépből álló sorozatot gyártottak saját SR-3 motorral.
A vállalat elsősorban az SR-3 sorozatú kis háromhengeres radiálmotorjairól voltak ismertek. Székely ebből több mint 300 darabot gyártott.
A korábban a Cyclecarhoz is gyártott kétféle boxermotort már nem gyártották ekkoriban. 1932-ben a Székely csődbe ment, de a korábbi hírekkel ellentétben nem motorjai minőségi problémái miatt, hanem azért, mert a vele összefonódott Holland Furnace Company, és a Vac-A-Tap is csődöt jelentett. A társaság 1936-ban megszűnt. A Heath Aviation Co., a michigani Benton Harbor cég átvette a szolgáltatást a meglévő motor- és repülőgép-felhasználók számára.
A cég motorjai közül néhány még mindig létezik, de csak múzeumi minőségben, például a michigani Holland Múzeumban.
A végére egy érdekesség: a Flying Dutchman szerepelt az 1938-ban bemutatott Men with Wings (Férfiak szárnyakkal) című filmben.
