Tájak/korok Történelem

Szent János apostol és evangélista ünnepe van ma

Az anyaszentegyház a mai napon Szent János apostol és evangélista ünnepét üli. A tizenkét apostol közül, Péter után a második legkiemelkedőbb egyéniség. Tudását tekintve, egyedül Szent Pál az, akivel össze lehet hasonlítani. A negyedik evangélium szerzője, a művészetekben használt attribútuma, jelképe: a sas. December 27. János apostol, a szeretett tanítvány ünnepe. Csak Szent Pál fogható hozzá fogékonyság és a teológiai gondolkodás mélysége tekintetében. Jánosé a nagy szó: Isten a szeretet.

Giotto di Bondone: Jelenetek Szent János evangélista életéből –
Szent János Patmosz szigetén (1315 körül)


Betszaidában született, szülei Zebedeus és Szalome, testvére pedig az idősebb Jakab apostol. Családja halász család volt. Amikor Keresztelő Szent János fellépett a pusztában, János is tanítványa lett, de később András apostollal együtt Jézushoz csatlakozott. Jézus hívására mindenét elhagyta és végleg a tanítványa lett. Evangéliumában önmagáról így ír: „a tanítvány, akit szeretett Jézus!” Péter és Jakab mellett őt is különös bizalmával tüntette ki az Úr.
Evangéliumában Jézust, mint Isten egyszülött fiának dicsőséges alakját állítja elénk, akit kegyelem és igazság tölt be. Egyben kiegészítette a három szinoptikus evangéliumát is. A Szentírás három levelét is tartalmazza, ezeket görög nyelven írta az első század kilencvenes éveinek elején. Öreg korában, amikor már nem tudott prédikálni, csak ezt hangoztatta híveinek: „Fiacskáim szeressétek egymást!” Megkérdezték, hogy miért csak ezt prédikálja mindig. Így felelt: „Mert így hallottam az Úrtól, s mert ez egymagában is elég!” Százéves korában halt meg, az apostolok közül egyedül ő nem halt vértanúhalált.

JÁNOS EVANGÉLIUMA

Ravasz Lászlónak

Összehajolnak Máté, Márk, Lukács,
És összedugják tündöklő fejük
Bölcső körül, mint a háromkirályok,
Rájok a Gyermek glóriája süt.
A gyermeké, ki rejtelmesen bár
S természetfölöttin fogantatott:
De fogantatott mégis, született
S emberi lényként, tehetetlenül,
Babusgatásra várón ott piheg.
A gyermek, a nő örök anya-álma,
Szív-alatti sötétből kicsírázott
Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa
Sugárkörébe. Bús állati pára
Lebeg körötte: a föld gőz-köre.
A dicsfény e bús köddel küszködik.
Angyal-ének, csillagfény, pásztorok
S induló végtelen karácsonyok,
Vad világban végtelen örömök
Lobognak, zengnek – mégis köd a köd.
S mindez olyan nyomorún emberi
S még az angyalok Jóakarata,
Még az is emberi és mostoha.

De János messze áll és egyedül.
Nem tud gyermekről és nem tud anyáról,
Nem születésről, nem fogantatásról,
Csillag, csecsemő, angyalok kara,
Jászol, jászol-szag, – József, Mária,
Rongy és pólya, királyok, pásztorok,
Induló végtelen karácsonyok:
Nem érdeklik – vagy mint rostán a szem,
Kihull az ő külön történetéből,
Kihull mindez, és mindez idegen,
Apró, földízű, emberi dolog.
Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!

János, evangelista, negyedik
Külön áll, világvégén valahol,
Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben
S a fénytelen örvény fölé hajol.
És megfeszül a lénye, mint az íj,
Feszül némán a mélységek fölé,
Míg lényéből a szikla-szó kipattan
S körülrobajlik a zord katlanokban
Visszhangosan, eget-földet-verőn,
Hogy megrendül a Mindenség szive:

Kezdetben vala az ige.
S az Ige testté lőn.

Reményik Sándor

Incze Dénes A Szentek élete alapján

Ajánlott Cikkek