Szép is, Magyar is: a Ganz 2BB2 400-as osztály
Az I. világháború alatti háborús szénhiány után a háború utáni újjáépítés 1919-től a vízenergiával hajtott villamosításra összpontosított. 1923 – ban a Paris Olreans vasúttársaság (PO) megkezdte a Toulouse-i fővonal 200 km-es szakaszának villamosítását Párizstól Vierzonig, 1500 V egyenáramú tápellátással.
Borítóképen: Ganz 2BB2 400-as osztály (0 402-es pályaszámú gép)
A mozdonyokra kiírt pályázatot a Ganz Művek nyerte el, a vonatot pedig nem más, mint Kandó Kálmán tervezte.
A mozdonyok elrendezése szokatlan volt az egyenáramú mozdonyoknál, és befolyásolhatták Kandó más, váltakozó áramú mozdonyokra vonatkozó tervei is, a korabeli nagy átmérőjű, vázra szerelt váltakozó áramú motorokkal.
A négy motort mereven rögzítették a keretekre, a hajtókerekek fölé. Mindegyik motor egy külső emelőtengely forgattyús hajtóművet hajtott, a négy meghajtó tengely páronként volt összekapcsolva. A motor emelőtengelyei és a kerekek közötti hajtás kapcsolórudakkal történt.
Minden bizonnyal felhasználásra került a 2BB2 400-assal szerzett tapasztalat:
Expressz személymozdonyként ez a kiskerekű forgóvázak keretek alatti elrendezése helyett lehetővé tette a nagy átmérőjű hajtott kerekeket. A hajtott kerekek és a rögzített motorok közötti felfüggesztési út a Kandó-féle háromszög-rudazat kialakításával valósult meg.
Az összekapcsolt kerekek – és nem az egyes vonómotorok! – csökkentették a kerékcsúszás esélyét. Ezt az előnyt felismerték, és ez befolyásolta a jövőbeni francia terveket;
A tipikusan francia monomotoros forgóváz kialakításához vezetett, a másutt használt tengelyre akasztott vonómotorok helyett.
A szolgálatban a mozdonyok gyorsnak és erősnek bizonyultak, de megbízhatatlanok voltak.
Amikor más személymozdonyok is elérhetővé váltak, 80 kilométer/órás (50 mph) sebességig korlátozták a teherszállítást. Ennek ellenére népszerűek voltak a legénységük körében, ösztönözve a francia gyakorlattól, hogy a személyzetet ugyanahhoz a mozdonyhoz rögzítik. Megkapták a Les Belles Hongroisses (Szép Magyar) becenevet.
Későbbi éveiket kizárólag teherszállítással töltötték Limoges-ban. 1938-ig maradtak az SNCF szolgálatában, megtartva eredeti számukat, de abban az évben visszavonták és leselejtezték őket.
