Szerencsére elhúzódott az építése: az Újpesti Postapalota
Miért szerencse, hogy elhúzódott annak a hivatali épületnek a megépítése, amiben ma Budapest Újpest 1. posta működik? Nos, mert közben az időközben elavult, régi rendszerű telefonközpont helyett a legmodernebb központhoz lehetett igazítani az épületet, és magát az építést. Igen, akkoriban igen gyors volt a fejlődés – még akkor is, ha az építés halasztásának oka – mások mellett – az első világháború volt!
Borítóképen: Az újpesti postaház – 1929
A Magyar Királyi Posta már az 1910-es évek elején tervbe vette egy posta építését Újpesten, hiszen az akkor (és egészen 1950-ig) önálló település szédítő ütemben fejlődött, és az ott megtelepedett gyárak okán rengetegen költöztek be, és természetesen velük együtt jöttek a szolgáltatások is, úgy, mint például a bankok.
Persze a bankok és más, hasonló intézmények, na meg a többi más szolgáltatást kínáló vállalkozások ezért lényegesek történetünk szempontjából, mert abban az időben az általuk bonyolított postai forgalom – legyen az távíró-, távbeszélő- vagy csomag- és levélforgalom – jóval nagyobb volt, mint a magánszemélyek által generált postai igény, de ez utóbbi is erőteljesen bővült.
Annak ellenére, hogy a Posta gondolkodott egy, a kor és a hely igényeinek megfelelő épület felhúzásán, mégsem vágott bele a megvalósításba, mert sokkal sürgetőbb feladatokat kellett megvalósítania. Az idő ment, a háború jött… Ebben a helyzetben nem lehetett szó építésről, még akkor sem, ha a háború alatt is erőteljesen fejlődött a település.
Tudni kell, hogy az 1910-es évek előtt a vidéki (és Újpest annak számított!) postahivatalok lakóépületek földszintjét elfoglalva működtek, de a növekvő igények miatt a Posta úgy határozott, hogy megvalósítja több vidéki város postahivatalának modern és tisztán a posta céljaira készülő épületben való elhelyezését.
Ez a terv azt biztosította, hogy az épületek kifejezetten a postai szolgáltatások igényeinek megfelelve épülnek meg, a funkcionalitás az elsődleges!
Ezt még akkor is így gondolták, ha – mint azt tervezték! – lakásokat is kialakítanak a hivatali épületekben. Ezekre két okból volt szükség: egyrészt a hivatalok vezetőinek biztosíthatott lakhatást (mintegy juttatásként!), illetve bérbe is lehetett adni ezeket a lakások. De!
A postahivatal épületében kialakított lakásokat úgy tervezték meg, hogy szükség esetén minimális ráfordítással hivatali helyiségekké alakíthatók legyenek!
A háború már a levegőben lógott, amikor Sándy Gyula megbízást kapott a korábban általa tervezett zágrábi postapalota bővítésére, ami persze érthető okokból elmaradt. Mintegy kárpótlásul kapta meg a tervező az újpesti postaépület (akkor így nevezték) tervezését, és művezetését.
Sándy Gyula tervezte a budai postapalotát is (a Dávid Károlyról szóló írásban szó kerül a budai postapalotáról is):
1919-ben el is készült egy terv, amit nem tudtak megvalósítani, de nem vetették el a postaépület megépítésének gondolatát, így a tervező egy újabb tervvel állt elő. Abban a gazdasági helyzetben azonban, amiben akkor az ország – így az állami tulajdonú Posta is volt! – nem lehetett ezt sem megvalósítani.
Végül az 1927-re elkészült harmadik tervet elfogadták, és akkor már a gazdasági helyzet is jobb volt némileg, ugyanis a pengő bevezetése stabilizálta a helyzetet (akkor még nem sejtették, hogy aztán jön a gazdasági világválság…):
A tervezés nem volt egyszerű feladat, mert a Posta egy elég szabálytalan alakú telket szerzett meg a forgalmas István úton. Ez megnehezítette a helyzetet, ugyanis – mint azt fentebb írtuk – a funkcionalitás volt az elsődleges szempont, meg a szabálytalan telek okozta nehézség mellé még bejött a takarékosság igénye is!
Maga a postahivatal az épület sarkára került – ahogy ma is ott van – egy negyed kör formájú, kezelőasztalokkal határolt területen, a hozzá csatlakozó főnöki irodával és pénztárral.
A jól áttekinthető postahivatal felett volt a telefonközpont szintén tágas, automatikus kapcsolást biztosító gépterme, amely szintén nagy ablakokat kapott, így a hivatal és a gépterem is világos munkakörnyezetet kínált. Ehhez a sarkon kiemelkedő épületrészhez csatlakozott a két oldalirányban a csomagposta kezelőcsoportja, illetve a levélhordók terme a hozzátartozó helyiségekkel.
Ez utóbbi hivatali helyiségek fölött, az emeleten eredetileg lakások voltak oly beosztással, hogy bármikor hivatalokat lehessen belőlük alakítani és föléjük további emeletet építve a lakásokat oda helyezni.
Hogyan lehetett ezt megvalósítani? Nos, olyan megoldáshoz folyamodtak, ami akkoriban nem volt feltétlenül általános: az épületnek tulajdonképpen csak külső falai voltak, a belső szerkezeteket szegecselt vasoszlopok tartották, és köztük csak könnyen alakítható rabitz-falak (dróthálóból készített tűzálló fal, melyre a cementet hordanak fel) voltak.
A kialakítás további sajátossága volt a középfolyosós rendszer, ami abban az időben nem volt népszerű a pályázatok elbírálói körében, mondván, hogy a természetes fénytől elzárt folyosó szinte kizáró tényező. Ebben az esetben azonban a tervező valószínűleg azt tartotta fontosabbnak, hogy a hivatali helyiségek legyenek megfelelő természetes fénnyel ellátva, ahol az alkalmazottak a legtöbb időt töltik. Nem véletlenül ilyen elrendezésű a budai postapalota is.
A telek adottságait jól kihasználva Sándy Gyula a két szárny végei felé alakított ki kocsi ki- és behajtót, így a lehető legtágasabbra hagyott udvaron voltaképpen átmenő forgalmat bonyolíthattak, így nem kellett a megforduláshoz hely!
A homlokzat egyszerű eszközökkel, vörösmárvány-lábazattal, nyerstégla keretezésekkel, helyenként Sándy Gyula saját külön kedvelt magyaros sgraffittó-díszeivel, pártázatos feltéteivel lett „felöltöztetve”. Tölgyfa- és vasrácskapu, vörösréz végződések gazdagították (részben gazdagítják ma is) az épületet.
Az épület 2018-ban így nézett ki:
