Hírek

Szergej Karaganov professzor – Oroszország és az USA konfliktusában nem Ukrajna a lényeg

Szergej Karaganov  professzor,  az Oroszországi Kül- és Védelmipolitikai Tanács tiszteletbeli elnöke, valamint a moszkvai Nemzetközi Gazdasági és Külügyi Főiskola (HSE) tudományos felügyelője fogalmazta meg véleményét a konfliktussal kapcsolatban.

borítókép illusztráció : https://commons.wikimedia.org Mstyslav Chernov

Az ukrán határ közelében lévő orosz csapatok nem vonulnak be az országba. Egyszerűen értelmetlen lenne ezt megtenni. A nemzetellenes és korrupt uralkodó osztálya által amúgy is elpusztított területek megszerzése az egyik legrosszabb lehetőség Moszkva számára.

Ehelyett a csapatok vannak azért, hogy megakadályozzák a donbászi köztársaságok elleni újabb támadást. Ha ez megtörténne, Kijev hadserege megsemmisülne, és valószínűleg összeomlana, ami a már amúgy is megbukott államból megmaradt az is. Ezek a csapatok és más haditechnikai eszközök, ahogy az orosz tábornokok szépen megfogalmazták, a bábokat mozgatóira nehezedő nyomás fokozására valók, nem pedig a bábokra.

Oroszország számíthat nagymértékben megerősített katonai képességére, ami valószínűleg a nyugati szakértők szerint „eszkalációs dominanciát” adna számára Európában és más létfontosságú területeken. Azt is tudjuk, hogy a NATO ötödik cikkelye, amely a blokkot kölcsönös védelemre kötelezi, teljesen üres – olvassa el – a biztosítékok ellenére. Az Egyesült Államok pedig semmilyen körülmények között nem harcolna Európában egy nukleáris erővel rendelkező nemzet ellen, kockáztatva egy pusztító válaszlépést odahaza. Ráadásul Oroszország mellett áll Kína ami nagyban növeli mindkettőjük katonai-politikai képességeit.

Az USA és a NATO továbbra is elutasítja Oroszország jogos javaslatait – a NATO további terjeszkedésének véget vetve, amelyet Moszkvában abszolút elfogadhatatlannakk tartanak, és magukban hordozzák egy nagy háború kockázatát támadófegyverek bevetésével Közép-Európa keleti felén. A bizalomépítő intézkedésekről és a fegyverzetellenőrzésről szóló tárgyalásokról szóló amerikai ellenjavaslatok kellemesen hangzanak, de nagyrészt értelmetlenek. Mindezt már láttuk. A bizalom csak akkor kezdhet helyreállni, ha az alapvető orosz érdekek teljesülnek.

Bûnrészesek vagyunk a jelenlegi helyzet megteremtésében – mert gyengék vvpltunk és bíztunk nyugati partnereinkben. Többé már nem.

Azt is tudjuk, hogy ha a NATO korábban védekező tömb volt, “csak” Jugoszláviát bombázta, majd Irak elleni lépett fell támadólag. A Líbia elleni agressziója után változott meg minden. A rengeteg halott és az elpusztított területek agresszorrá tették.

A NATO nem jelent közvetlen veszélyt. Megfigyeltük harci képességeit Afganisztánban. De úgy látjuk, olyan mint egy veszélyes vírust, amely agressziótt terjeszt és látszik is rajta. Az is nyilvánvaló, hogy minél közelebb kerül a határainkhoz, annál veszélyesebbé válhat. Oroszország történelmileg leverte az összes európai koalíciót, amely megpróbálta legyőzni – az utolsó kettőt Napóleon és Hitler vezette. De nem akarunk újabb háborút. 

Veszélyesen fenntarthatatlan az a biztonsági rendszer Európában, amelyet az 1990-es évek után nagyrészt a Nyugat épített ki anélkül, hogy az előző hidegháború után aláírták volna a békeszerződést vagy minden problémát megoldottak volna.

Van néhány mód a szűk ukrán probléma megoldására, mint például a végleges semlegességhez való visszatérés, vagy több kulcsfontosságú NATO-ország jogi garanciája, hogy soha nem szavaznak a blokk további bővítésére.  Nem akarjuk megalázni Brüsszelt azzal, hogy ragaszkodunk könyörgésrte bírjuk . Mindannyian tudjuk, hogy a versailles-i megaláztatások hova vezetnek . Mi csak a a minszki megállapodásokat akarjuk végrehajtatni.

A feladat azonban ennél tágabb: a jelen romjain működőképes rendszert építeni. És természetesen fegyverhez nélkül. Valószínűleg a tágabb nagy-eurázsiai keretek között. Oroszországnak biztonságos és barátságos nyugati sszövetségesekre van szüksége. Európa Oroszország nélkül vagy akár ellene is gyorsan veszít nemzetközi befolyásából. Sokan ezt jósolták az 1990-es években, amikor Oroszország felajánlotta, hogy integrálódik a kontinens rendszereibe, nos akkor az nem kellett. Mi azonban túl nagyok vagyunk és büszkékhogy hagyjuk magunkat Nem fogunk eltűnni felszívódni. A felajánlásunkat ajánlatunkat akkor elutasították, de talán most még van lehetőség tárgyalni. Mi tanultunk a történelemből, reméljük mindenki így fog tenni

Ezt a cikket először a Russia in Global Affairs folyóirat tette közzé online.

RT.com

Ajánlott Cikkek