Szilágyi Mihály tragédiája: A Nándorfehérvári diadaltól a konstantinápolyi vesztőhelyig
Szilágyi Mihály, a 15. század közepén élt magyar nemes, Szilágyi László ispán és Bellyéni Katalin fia volt. Testvérei között szerepel Ozsvát, ifj. László, Erzsébet – aki Hunyadi János felesége lett –, Zsófia és Orsolya. A családi hátteréről tanúskodó egyik legkorábbi dokumentum 1438-ból való, amelyben Erzsébet már Hunyadi Jánosnéként tűnik fel. Szilágyi Mihály Báthori Margitot vett feleségül valamikor 1440 és 1445 között, de házasságukból származó gyermekekről alig maradtak fenn adatok, kivéve egy Anna nevű lánygyermek említését.
Mihály a magyar történelemben fontos szerepet játszott a török elleni harcokban. 1444-ben a várnai csatában Hunyadi János oldalán harcolt, és a magyar sereg balszárnyát vezette. Két évvel később, a második rigómezei csatában részt vett, ahol török fogságba esett, de 1449-ben Murád szultán szabadon engedte. Birtokosként is tevékenykedett; 1451-ben megvásárolta Szőlőst Csanádon, és 1452-ben a keresztúri előnévvel említik, amely településen álló házát anyai örökségként birtokolta.
A 1450-es években birtokvásárlásai árulkodnak gazdagodásáról: 1455-ben Dyos és Bagd birtokok egy részét szerezte meg. Ugyanebben az évben bátyjával, ifjabb Lászlóval egy orvtámadást is elszenvedtek, melynek során testvére életét veszítette, ám Mihály megmenekült és később megtorolta a történteket, a szerb despotától elvette birtokait és ujjait is levágatta.
Mihály neve összefonódik a nándorfehérvári vár védelmével is, ahol 1456-ban kapitányként szolgált és az oszmán ostromot visszaverő hősies tetteiről ismert. A győzelem után a vár újjáépítésében is részt vett. E sikere után pályája ívelt felfelé, V. László király temesi főispánná nevezte ki, majd kormányzóvá és macsói bánná is kinevezte. Mihály kulcsszerepet játszott unokaöccse, Mátyás király trónra jutásában is. Mi most életének utolsó szakaszáról írunk-
1460 novemberének hűvös szellői nem csak az őszi levelek hajtását hozták magukkal, hanem Szilágyi Mihály hadjáratának végét is, melynek sorsdöntő fordulatát a történelem homályba vesző eseményei k9vetik. Szilágyi, aki korábbi diadalok helyszínén, Nándorfehérváron kívánta megálljt parancsolni a török előretörésnek, váratlanul maga is a sors fintorával találta szembe magát, amikor a várvédők nem nyitották meg előtte a kapukat.
A történtek okai máig tisztázatlanok. Lehet-e szó csapdáról, belső árulásról vagy a korabeli politikai viszályok összjátékáról? Szilágyi, aki a megaláztatást és dühtől fűtött őrjöngést nem volt képes méltósággal viselni, sereget oszlatott és egy kis csapattal Erdély felé vette az irányt.
Az utazás, mely november 8-án Szendrő közelében érte el tragikus csúcspontját, Posasin mellett szomorúan őrizte meg a történelem számára Szilágyi utolsó ütközetét. Ali bég csapdájába esve, a törökök kézre kerítették és a számukra kedvezőtlen harci helyzetben Szilágyi nem tudott diadalmaskodni. A csekély létszámú sereg, mely hűségesen kitartott vezére mellett, nem bírta a túlerőt, és Szilágyi maga is foglyul esett.
A foglyul ejtett Szilágyit Konstantinápolyba hurcolták, ahol a szultán kegyetlen ítéletet hozott felette, és a váratlanul kegyetlen kimenetel lett az, hogy Szilágyi fejét a meg nem alkuvás jegyében vesztette el, mivel elutasította Nándorfehérvár sebezhetőségének elárulását.
Szilágyi társai között volt Szakolyi Péter és Miklós is, akiknek kiszabadítása kapcsán kísérletek zajlottak, azonban Mátyás király, Szilágyi Mihály unokaöccse, nagybátyja ügyében nem mutatott aktivitást. Ezt a cselekvésképtelenséget talán a korabeli viszálykodások magyarázhatják, vagy talán Mátyás maga is azok közé tartozott, akik megvásárolhatók voltak, amint arra a korabeli levelek célozgatnak.
A tragédia végkifejlete, Szilágyi halálának híre, 1461 márciusában érte el Mátyást, aki haladéktalanul hozzálátott nagybátyja vagyonának rendezéséhez és annak elosztásához. A gyászhír pontos dátumát pedig egy korabeli német deák, Hanns Seybolt írása rögzíti, mely szerint a haláleset 1460. december 28-án, Aprószentek napján történhetett.
borítókép illusztráció
források wikipedia arcanum