Gróf Széchenyi Ödön 1863-ban megalakította a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egyletet. 1869-ben, a Nemzeti Torna Egylettel egyesülve – egyenruhás tűzoltókkal –, és az általa Londonban vásárolt tűzoltóautóval megkezdhették a kiképzést. Gróf Széchenyi Ödön lett az első elnöke az
A Csepel ikonikus D344-ese mellett kissé halványabb emléke van a D450-es sorozatnak, amit a nagyobb teherbírású testvérnek szántak, ennek megfelelően ebből már létezett nyergesvontatós kivitel is. Ezt a teherautót 5 tonna terhelésre tervezték, 1958-tól a gyártás közel 20 éve alatt 25.300 darabot gyártottak belőle, ami – talán meglepő lehet -, de háromszorosa a D344
Sokan úgy tekintenek az Ikarusra vagy éppen az Ikarus idejében (értsd: amikor fejlődő, jól prosperáló vállalat volt) működő más nagyvállalatokra, mint amelyekre mindig volt pénz, de többet vittek, mint hoztak. A mondat utóbbi része sajnos igazzá lett, amikor a ’80-as, és különösen a ’90-es években egy totálisan új gazdasági környezetben találta magát a magyar gazdaság.
Az Ikarus már a ’70-es évek elején megalkotta azt a modellt, amit nem jellemzett a 200-as sorozat városi kiviteleinek egyik legtöbbször felemlegetett hibája, a magas padlószint, ami miatt nagy lépcsőkön lehetett bejutni az utastérbe, és ami miatt különböző, mozgásukban korlátozott utasok nem szívesen vették igénybe ezeket. Borítóképen: Ikarus 284 Abban az időben azonban
A magyar ipar remekeit bemutató sorozatunkban már foglalkoztunk az IK 303 típussal, ugyanakkor nem mutattunk be minden a technikai újdonságot, amit ez az autóbusz jelentett. Mert az igaz ugyan, hogy ebben a formában nem került szériagyártásba a gép, de azokat a technikai megoldásokat, amelyeket itt alkalmaztak, később más gyártmányok szerves részeivé válta. Borítóképen:
Az Ikarus 66 az 55-ös testvértípusa, de – annak ellenére, hogy a hivatalos adatok szerint gyártása korábban, 1952-ben indult meg – a távolsági IK 55 1954-től szériagyártásba került, addig az IK 66-ot valójában csak az ’50-es évek végén gyártották nagyobb szériában. Ennek pedig komoly oka volt… Borítóképen: IK-66, első változat, itt még két ajtóval és […]
Aktuális: “Az állami tulajdonú személyszállító nagyvállalatok fúziója már régóta napirenden volt, és az úgynevezett MÁVAUT-koncepció jogi és adminisztratív folyamatait 2024 végéig kell lezárni”. MÁVAUT-koncepció? Ismerős a név? Nos, nem véletlen, ugyanis arra a korra utal, amikor a közúti személyszállítás és a vasúti személyszállítás egy kézben volt. És a
Mozambik Ikarus összeszerelő üzemet létesített 1979-ben. Az ország 1975-ben vívta ki függetlenségét Portugáliával szemben, de a következő évben véres polgárháború tört ki a kormányzó baloldali pártokat és a jobboldali pártokat támogató erők között. Az akkori „szokásoknak” megfelelően a nyugat a jobboldali, míg a Szovjetunió vezette tömb a baloldalt támogatta. Borítóképen:
Az Ikarus 1979-ben fejlesztette azt a különleges autóbuszt, amit meglehetősen mostoha körülményekre szántak. Miért volt erre szükség? Nos, Madagaszkár is érdeklődött, nem is kérdés, azonban – bár akkoriban ezt nem reklámozták… – a Szovjetunióban is szükség lett volna olyan buszokra, amelyek úttalan utakon is elmennek, de nagyobb komfortot biztosítanak, mint a
Érdekes vita alakult ki akkor, amikor a Suzuki gyárépítésbe fogott, majd elkezdte a szériagyártást. Miénk a Suzuki, vagy sem? Ezt a kérdést általában két oldalról tették fel; egyrészt arról van szó, hogy mennyi a magyar érték (alkatrész, munka, egyebek) az autókban, másrészt pedig arról van szó, hogy mennyire tudják megfizetni a magyarok az autókat. Borítóképen: […]