Igen, így, nagybetűvel, és nem „csak” azért, mert hungarikum, és ezért csak az ezen a területen ültetett hagymára használható ez a kifejezés. 2009-ben az Európai Bizottság felvette a védett elnevezésű termékek európai uniós listájára, hanem azért, mert a magyar konyha e nélkülözhetetlen
Zsíroskenyér? Netán hagymával? Só az biztosan kell hozzá, mehet rá piros paprika is, vagy akár piros arany, vagy mondjuk erős Pista is, de a lényeg; rendes kovászos fehér kenyér (!), sült zsír (nem hidegen préselt!), amit felénk tej hozzáadásával tesznek még lágyabbá, és persze nem árt rá „némi” hagyma. Borítóképen: Venni, vinni, enni! Tavaly novemberben […]
A bakák nyelvezetéből más tréfás elnevezések is fennmaradtak mind a mai napig. Ilyen a frontszakács megnevezésére használt tábori hasügyminiszter, vagy az úgynevezett mozgókonyha, vagy tábori konyha elnevezése, mely a harctéri keresztségben a gulyáságyú nevet kapta. Borítóképen: Gulyáságyú és katonák – 1940 Ez a történet sem ma kezdődött, nem is nálunk, de a magyar
Karácsony. Ki, mit eszik, az változó, de az biztos, hogy annak, mi kerül az asztalra, szakrális jelentése van. Persze ott, ahol ápolják a hagyományokat, és nem vesznek ár olyanokat, melyek nem a mieink… Nálunk a karácsonyi vacsora egyszerű; halászlé és mákos bobajka. Semmi más, arra viszont ügyelünk, hogy ezen a napon az estebéd után minden […]
Ha azt gondolja a kedves olvasó, hogy a szegedi és a bajai (avagy tiszai és dunai) halászlékkel ki is merül a magyar halból készült levesek választéka, komolyan téved! Van ugyanis a petyek, a balatoni halászlé, melyet a halászok hajóikon készítettek, hiszen a lehalászás időszakában rendkívül hosszú munkanapjaik voltak, már csak azért is, mert a különböző […]
Ki ne ismerné ezt a nedűt? Ki ne ivott volna ebből az utánozhatatlan ízvilágú finomságból? Jobbára még azok is megkóstolják, akik egyébként nem igazán kedvelik a borokat, már csak azért is, mert a Tokaji aszú olyan ízélményt ad, amit más bornál keresve sem találhatunk! Nem adják ingyen, sőt olcsón sem, de ennek jó oka van; […]
Igen, ez más nem is történet, hanem legenda! Miért mondjuk ezt? Mert bizony, ha külföldieket kérdezünk – akik kicsit is jártasok a magyar gasztronómiában – arról, hogy milyen magyar ételt ismernek, szinte kivétel nélkül rávágják; gulyás! Persze az hamar kiderül, hogy ők nem a mi levesünket értik alatta, hanem sokkal inkább a pörkölthöz hasonló valamit […]
A leves, mint az emberi érkezés része igen hosszú időre vezet vissza, tulajdonképpen mióta sütünk, főzünk, jelen van étkezésinknél. Igen ám, de a levesek sokáig nem igazán voltak részei az étkezéseknek, különösen nem pedig úgy, hogy azt első fogásként fogyasszák. A húslevest sok nemzet a maga találmányának véli, mi ebbe nem megyünk bele, nekünk éppen […]
Aki a ’70-es években gyerekeskedett, és volt szerencséje külföldre utazni, tapasztalhatta, hogy szülei – még ha egyébként a hétköznapokon nem is jutott a családi asztalra… – egy pár rúd Pick-szalámit mindig bepakoltak. Aztán ha kellett egy kis „nyomaték” a határon, vagy bármilyen más helyzetben, előkerült egy-egy rúd, és a nehéz helyzet máris megoldódott! Igen, a
A lecsó – nemzetivé vált ételeink legkülönösebbike. Valójában egy mártásnak indult zöldségragu. A magyar konyha paprikás, pusztaillatú világának ifjonc városi, polgári szerzete. Története és születése korunkban bontakozik ki legteljesebben. Borítóképen: A Megalecsó csapat által készített lecsó A lecsóval kapcsolatban is vannak tények, amelyeket jobb az elején tisztázni.